.jpg)
.jpg)
Az ún. „Vérmező” északi szögletében áll az a temetetlen kőkoporsót formáló emlékjel, mely az első hazai respublikánus konspiráció, a Martinović-féle összeesküvés felség-, és hazaáruló fejei törvényes fejvesztésének helyszínén áll. Őfelségének, I. Ferenc Isten kegyelméből magyar apostoli királynak örök hálával tartozik a Szent Korona nemzete, hogy ezt a törekvést a lehető leghatározottabban fölszámolta Isten dicsőségére és a magyar nemzet boldogulására, ezzel is szakítva nagybácsijának (II. József) és édesapjának (II. Lipót) maszonériát direkte és indirekte támogató hagyományaival. Beszédes, hogy az emlékjelet 1955-ben helyezték el a következő (mára már megkopott) felirattal:
Itt fejezték le
1795. március 20-án
Martinovics Ignácot,
Szentmarjay Ferencet, Hajnóczy
Józsefet, Laczkovics Jánost
és Sigray Jakabot,
1795. június 3-án
Őz Pált és Szolartsik Sándort,
Az első magyar köztársasági
Mozgalom vezetőit.
A „magyar jakobinusokat” a szélsőbalos kávéházi (Pilvax) semmittevők ugyanúgy elődjüknek tekintették, mint az őket megéneklő, Martinovics páholyban mesterkedő Ady, vagy a tehetetlen szerencsétlenség, a „vörös gróf” (Károlyi Mihály). Bár az aktuálpolitika mocsarába belesüppedni nem szándékozom, de tudvalevő, hogy az 1946-os köztársasági ankéton kívül az 1989-es klientúra egésze is „nemzeti hősként” és „a respublikánus eszme igaz elődeiként” tekint e felforgató klikkre. Ahogy 1990-ben egy monarchista megfogalmazta: az ún. „konzervatívok” (MDF) a Reformátorok Társaságának, míg az ún. „liberálisok” (SZDSZ) a Szabadság és Egyenlőség Társaságának feleltethetőek meg. Más páholy, de egy fej. A posztkommunistákról (MSZP), az ide-oda guruló Narancsról (FIDESZ) és a szintén felség- s hazaáruló lázadásokat magasztaló ún. „radikálisokról” ugyanez mondható el. Legyen valóban világosság, mert "az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert".
