Egy szál virág a forradalom és a köztársaság ellen

Régóta ígérem magamnak, hogy írok egy nagy kedvencemről egy rövid kis posztot, a monarchista-reakciós (poszt)romantika legjobbjáról. Orczy Emma bárónő nagy sikerű könyvének, szerintem legjobb feldolgozásáról, A Vörös Pimpernel BBC által elkészített TV sorozatáról van szó. A könyv persze maga is remek olvasmány, akinek még nem volt rá lehetősége, az pótolja ezt be, hiszen olyan műről van szó, amelyet itthon nem annyira tartanak nyilván, de külföldön az egyik legismertebb írónő pontosan e történetek kapcsán Orczy Emma baronessz és a könyve is.



A könyv igazi bestsellerhez méltóan több filmes feldolgozást is megért már, amelyek közül az 1999-2000-ben készült BBC TV sorozat hat epizódja elsősorban realisztikus ábrázolásával, konzekvens történetmesélésével, és a nagyszerű színészi alakításokkal emelkedik ki. Sir Percy Blakeney, alias a Vörös Pimpernel, maga az őt megformáló Richard E. Grant; egy angol arisztokrata, aki elsősorban magát képviseli a nemes küzdelemben a köztársaság és a forradalom ellen. Nem ideológiák, hanem emberek, cselekedetek érdeklik, ezek alapján lesz a forradalom és a köztársaság áldozatainak a megmentője, akinek minden pillanatban van tartása ["Csak nem képzeli, hogy párbajozni fogok olyasvalakivel, akinek nem mutattak be?!"]. Felesége (Marguerite - Elizabeth McGovern talán az egyetlen aki nem tudott meggyőzni a filmben, hogy érdemes volt a szerepére) természetesen republikánus, aki kiábrándult a forradalmi terrorból, szerelmet keresett és talált az angol lordban. Percy A Nőt szereti benne és nem a francia arisztokratát, nem is törődik a múltjával nagyon, sokkal inkább azzal, hogy hogyan tudja megosztani vele a kettős életét. A Vörös Pimpernelben ugyanis pontosan ez a nagyszerű; a mű perspektívája, amelyet ez a film is szerencsésen átvett - a forradalom és a köztársaság nem ideológiai okok miatt volt elítélendő elsősorban, hanem mert mélyen emberalatti volt ami történt akkor Franciaországban és a gyümölcsei csak nyomorúságot és pusztulást hoztak az embereknek.

A fanatikus hivatásos forradalmárt, aki hideg és racionálisan (a saját logikája szerint következetesen) kegyetlen Ronan Vibert alakítja, Robespierre személyében. Vibert egyszerűen vérfagyasztó ebben a szerepben, kimért és precíz, gyakorlatilag nem lehet elválasztani Robespierre figurájától, egy pillanatra sem billen ki a szerepből, akár paróka, akár a nélkül van, bármit mond, bármit tesz az százszázalékos["-Köszönöm, hogy eljött a kihallgatásra polgártárs. - Nem nagyon volt más lehetőségem, Robespierre polgártárs. - Ó, vannak olyanok, akik a kihallgatásuk előtt önkezükkel vetnek véget az életüknek. Köszönöm, hogy ön nem így döntött."]. Bábjai mint Chauvelin (ötletes pimperneli gúnynévvel; "Sezlon") csak az ő akaratának az eszközei, a forradalmi diktatúra velük lesz teljes.



A film nagy erénye - a korábbi megfilmesítésekkel ellentétben - ahogyan említettem a realista ábrázolásmód; a sansculotte-ok mocskosan, zsíros hajjal, bután vagy éppen részegen cammognak az utcán koszos kokárdával a mellükön vagy a frigiai sapkájukon. Tudattalanul lázadnak, dorbézolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak. A forradalom vezetői értelmiségi fanatikusok, hideg bürokraták, hatalomhoz jutott deklasszált elemek, akikben a forradalom kiölt minden emberit és babonásan fanatikus hitetlenséggel pusztítják mindazt, ami a múltra, lényegében azonban életvitelük ellentétére emlékeztetheti őket. A királyság oldalán állók ezzel zsigeri módon állnak szemben. Értékeik - hagyománytisztelet, család, vallás, hősiesség, áldozat, tekintélytisztelet, bajtársiasság, leleményesség - természetesek lesznek a néző számára, még akkor is, hogyha győzelmük nem mindig következik be. Egyetlen Pimpernel epizód azonban többet mond el mindenkinek a forradalom és a köztársaság képtelenségéről, és a lehetséges alternatíváról, mint több tucat könyv. Azonosulni nem nehéz azoknak sem, akiknek eddig nem, vagy éppen pozitív véleménye volt a "Nagy Francia Forradalomról". Reakciósok pedig elégedetten csettinthetnek, a mellett, hogy a romantika faktoruk is ki lett elégítve a történettel. Kombattáns ellenforradalmároknak és monarchistáknak pedig elégedettséget okozhat az erkölcsi győzelem mellett a kellő mennyiségű halott republikánus ténye is epizódról epizódra.

Kortársunk-e Carl Schmitt? - tudományos konferencia Budapesten

A két napos tudományos konferencia részletes programja, amelyben a konzervatív és katolikus gondolkodó sokoldalú életművét taglalják majd a Regnum!-on olvasható.

Őrezred vagy testőrség?

Ők védik ma az elnökét a Magyar Köztársaságnak. De a legitimitásukat a Magyar Királyság időszakába datálják.

Ehhez persze nem sok joguk van.


Hiszen a korábbi csak nemesi összetételű királyi intézmény, melyet Mária Terézia alapított 1760-ban, a legutolsó szabályazásákor is így fogalmazta meg kritériumait; "A testőrség katonai testület, amelybe fölvételét a magyar Szent Korona országaiból származó bármely főtiszt kérelmezheti, föltéve, hogy 45-ik életévén még nincs tul, hogy legalább 66 hüvelyk magasságú s jól tud lovagolni. Minthogy a testőrül alkalmazás magában véve már kitüntető megjutalmazása a kitűnő szolgálatnak: a testőrségnél az előmeneteli jog megszűnik. Tagjai azonban a hadseregben viselt rangjuknak megfelelő fizetésen felül külön fizetési pótlékot kapnak testőri szolgálatuk fejében. Azok a tisztek, akik a fölvételt bővebb és magasabb katonai kiképzés végett kívánják, négy évig maradnak a testőrségben. A testőrség, udvari szolgálatot és minden személyi ügyeket illetőleg, a király első udvarmestere alá rendeltetett. Ugyancsak 1868. pénzügyileg az a megállapodás történt, hogy az intézmény fenntartására az udvar bizonyos dotációt fizet, a napidíjakat a közös hadügyminisztérium fizeti, a fölszerelés, épület rendbentartása, rendkívüli kiadások stb. a gárda alapítványainak jövedelméből fedeztetnek. (...) A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére a magyar király székvárosában van a helye, hol, a honvédelmi minisztérium alá rendelve, a király személyét a haza eszméjével hozza legbensőbb kapcsolatba: ez esetben, a hon védői védik egyúttal a király személyét." A Magyar Királyi Testőrség ezt a feladatát legutóbb 1944. október 15-16-án látta el a megszállást lebonyolító, az ország szuverenitását semmibe vevő német és nyilas alakulatokkal szembeni harcban a Királyi Várban.

Pünkösdi rózsa helyett: új külsőt kapott a blog!

Új külsőt kapott a Monarchista Gondolatok blog, ahogyan észrevették már a kedves Olvasóink. Ezzel most 90%-ban elégedettek vagyunk, a maradék 10%-ot meg passzírozzuk még. A munka dandárját Reina Nicolasa kisasszony végezte el, akinek a karjaiba virtuálisan egy nagy csokor pünkösdi rózsát helyezünk el ezért most. Köszönet érte!

Így talán kicsit "honlaposabbak" lettünk, de az nem baj. Ennek ellenére a magyar királyságpártiak zászlóshajója a Regnum! portál, amely anyánk és erősségünk továbbra is. Az meg, hogy kinek hogyan és miként tetszik az új megjelenése a blognak nagyon érdekelne, úgyhogy tessék megosztani velünk a konstruktív kritikákat, illetve a tömjénezést is.

Ettől féltünk! A Hunhíren már tolják az ökörséget

Kellemes kis pünkösdölésbe a HUNHÍR.HU portál ökörsége rondított bele. Szavazás arról, hogy ki legyen a király, olyan emberekkel, akik éppen adódnak a Hunhír nagy formátumú és szakmailag képzett szerkesztőinek a klaviatúrájára.

Na, pont ettől tartottunk!

A Magyar Királyság ügye a színvonaltalan új rágócsontot kereső csürhe témája lesz. Már várjuk SoDi blogbejegyzését, vagy a bevásárlószatyros néniket, filccel írott táblával tüntetni a Parlament előtt "azapostolimagyarkirájságér". Persze majd aztán így tematizálódik a médiában, és a társadalomban és olyan "őrült dolog" lesz, amelyen csak mosolyogni lehet és söpörni le az asztalról, vagy remek kis fake videókat gyártani róla a neten.

Ha valaki ezért hátba tudja verni a HUNHÍR.HU remek kis szerkesztőit egy jó nagy vaslapáttal, akkor tegye már meg! Sokak nevében cselekedne és biztos nemcsak az Úristentől nyerné el a jutalmát ezért. Mi mindenesetre előre is köszönjük!

Olvasnivalók Pünkösd előtt

Tinku Balázs írt egyfajta megközelítést, gondolatébresztő írást a monarchista identitásról. Illendő lenne megvitatni itt. Rudolf magyar királyi herceg, Boldog Károly királyunk hatodik fia, nem olyan régen tért meg a Teremtőhöz, illendő róla is megemlékeznünk Pünkösd ünnepén imáinkban. A hosszú hétvége alatt pedig elsajátíthatjuk azt is, hogy hogyan lehet illedelmesen viselkedni jó konzervatív monarchistaként Dr. Nagy Csaba Attila írását tanulmányozva. Állandó zöld kedvenceinknek beszólt nem olyan régen egy magyar monarchista, akik jó munkásemberhez méltó baloldali válaszokat is adtak erre. Mindezt persze csak szórakoztató olvasmánynak szánjuk. Rádióadást is lehet hallgatni, mert Horkay Hörcher Ferenc, Galgóczy Árpád, Turner Gábor, Waszlavik Gazember László és Kecskeméti György beszélgetett egy lehetséges államformaváltásról a Klubrádión, Wahorn András műsorában. Akik pedig igazán el akarnak valami tartalmasban mélyülni azok tanulmányozzanak két remek tanulmányt Carl Schmitt-ről Techet Pétertől és Tellér Ferenctől. Végre magyarul is.

Áldott Pünkösdöt mindenkinek!
+++

Alkotmányozás: második nekirugaszkodás

Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy a kétharmados parlamenti többséget birtokolva hülyeség lenne, hogyha nem gondolkodnának abban, hogy meg kell változtatni az 1949-es alaptörvényt, amelyet (kartális) alkotmánynak hívnak ebben a köztársaságban. Ez nem nagy újdonság, sokkal inkább az a nóvum, hogy egy olyan fogalmat hozott be a magyar politikába, amelyre jobb érzésű emberek 1989 óta várnak; Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Erre azért illik felkapni a fejet emberek, mert ebben azért már van valami perspektíva. Ez kérem már nem a szokásos kőkemény republikánus ballib vagy jobbközép politikai-gazdasági lobbis váltógazdálkodás mozgástere. Orbán úr kijelentette, hogy jobb lett volna már most, hogyha az Országgyűlés ezzé alakul át, de most először a közrend és a gazdaság helyreállítása a cél. Persze nem tudjuk, hogy mi alapján, meg hogyan, meg milyen céllal. Csak reméljük, hogy most már ez sztálini vacak a kukában végzi és a Szentkorona-tan végre érvényesülni tud, amely magában foglalja az államforma megváltoztatását is.

A közrend nagyon fontos dolog. Nonszensz, hogy apukák otthagyják vidéken a munkahelyet és elmennek a gyerekért napközben, mert nem engedik egyedül őket haza, félvén attól, hogy kirabolják a nyolcéves Marikát egy iskolástáskáért. A gazdaság lepusztultsága is nagyon fontos dolog, aminek a hatásait - munkanélküliség, hatmillió ember szegénynek vallhatja magát ma Magyarországon - a bőrünkön érezzük és nem KSH által készített kimutatásokban. De valóban indokolt, hogy ezek előnyt élvezzenek, mondjuk az alkotmányozással szemben?

Ha már konzervatívként szeretnék sokan látni a mostani kormányt, akkor miért nem követünk korábbi magyar konzervatív és ellenforradalmi politikai-államvezetési protokollt? 1920-ban ugyanis az Országgyűlés Nemzetgyűléssé átalakulva helyreállította a jogfolytonosságot és alkotmányozott is, és ezzel párhuzamosan állította helyre a közrendet és a gazdaságot. Igaz, a közrend helyreállításában szerepet játszottak ellenforradalmi fehér különítményesek is, akik - túlkapásaik mellett - mindenképpen megalapozták a rendszer rendpártiságát és hatásosan eldugaszolták az utat a baloldali-forradalmi alternatíva előtt.

Szóval miért csak után és miért nem közben alkotmányozunk? Orbán Viktor tagja volt az alkotmányozással foglalkozó bizottságnak a Nemzeti Kerekasztalnál, de az, az "alkotmányozás " nem volt igazi folyamat, mint inkább megállapodás (paktum) a kommunista állampárt és az ellenzék között. Mondják, akkor nem lehetett mást és máshogyan, csak úgy. Mi ezt nem hisszük el nagyon, de ennek ellenére bizalmat szavazunk ennek a mostani politikai akaratnak, amelyet - ezt soha nem felejtsük el! - az 1989-ben kialakult politikai status quo és működési rend csődje és felbomlása hozott magával. 1989-et pedig a baloldal vitte csődbe, az a baloldal, aki a legjobban ragaszkodott a kiegyezéshez annak idején és kerülte a jogfolytonosságot. Akkor az Orbán Viktor vezette Fidesz liberális politikai erő volt, nem sok minden választotta el az, azóta már elbukott SZDSZ-től. Most a jobbközépen elhelyezkedő, konzervatív politikával barátkozó nemzeti politikai erő.

Második nekifutás következik tehát. Nem tudjuk, hogyan fog sikerülni. Nagyon rezeg a léc. Nagyon kell koncentrálni.

Beszédes nevek a megújított államberendezkedésben

Írta: Chubakka.

A köztársaság tisztulni akar. Tegye! Van mitől. Van mit szégyellni és van miről elítélően nyilatkozni.

A mások által agyonajnározott ÁVH – a „munkásosztály ökle” – Európában is ritkaságszámba menő kegyetlenséggel és szadizmussal irtott mindent, ami kommunista, vérrepublikánus eszméibe nem illett bele. Így még azt is elmondhatták magukról, hogy ők „képviselik az igazi köztársaságot”.

A magyar megkapta a csodaszernek kikiáltott „köztársaságot”, amit a proletárdiktatúra eszközeivel és módszereivel „vívtak ki” és tartottak fenn, akár brutális erőszakkal is. Az ÁVH a „köztársaság” igazi arca, az ÁVH a köztársaság leglényege, hiszen igazi működési terepet akkor kapott, amikor 1946-ban bevezették a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló törvényt (1946. VII. tc.). A köztársaság első dolga volt, hogy megvédi magát. A forradalmakban ez természetes dolog. A belső ellenség a legádázabb. Nem csoda, hogy a most levitézlett posztkommunisták miért szerettek annyira hivatkozni rá – minden második mondatukban.

Annyit használták, hogy a kifejezés is (talán) elkopott, devalválódott. Most a következő meggyalázásra szánt politikai fogalmuk a „demokrata”. Viszont nem kérdezték meg az embereket, akarnak-e ÁVH-s típusú „demokratákat”. Igaz, a „demokrácia” fogalmát sem határozták meg, hogy számukra mit jelent „demokratának lenni”.

Időközben, az eltelt 66 évben feledtettek „köztársasági” és „demokrata” uraink mindent, ami a magyarság ezer éves múltjához köthető volt. Azt énekelgették: „Holnapra (azaz mára) megforgatják az egész világot!”. Kaptunk helyette „köztársaságot”, és „demokráciát”, „demokratákkal” ami lecserélte a hagyományosan megszokott addigi Rendet. Ma, ha ezek az urak és hölgyek köztársaságról és demokráciáról beszélnek, a „rendet”, a saját értékrendjüket értik alatta. (Lásd: „Merjünk baloldaliak lenni!”)

Ebbe a rendbe nem illik bele már semmi, ami eltérne megszokott és a Kommunista Kiáltvány, Marx és Lenin óta hangoztatott elveikhez képest más lenne. Pedig ők szeretnek a „másságra” hivatkozni; csak azért nagyon „mások” azért ne legyünk! S mi közben hallgatagon és cinkosan együttműködtünk – velük – a lelki erő megtöréséig, a test megtöréséig konspiráltunk – velük.

Bűnösök között lettünk a némák.

Így lett ’45-re a hagyományos „Isten – Király – Haza” jelszóból egy redukált és kimiskárolt változat, a kisgazda „Isten, Haza, Család”. S akik a többszörösen javított, módosított jelszót használták – maguk is az Andrássy út 60-ba kerültek; az ellenzők ugyanazt kapták büntetésül, amit a kollaboránsok jutalomból.

Honnan jutott ez hirtelen eszembe?

Onnan, hogy a hétfőn az Országgyűlés elé kerülő kormánypárti jogszabály módosító csomagban megváltoztatni tervezik a Nemzetbiztonsági Hivatal elnevezését. Alkotmányvédelmi Hivatal lesz, rövidített elnevezéssel: AVH. Akkor most ez lesz a Köztársaság Ökle? Korábban volt Munkásosztály Ökle, annak elég nagy a renoméja a mai napig. Igaz, az a negatív renoméja.

Kíváncsian várjuk a Központi Gazdasági Bizottság, a Nemzeti Költségvetés és Vegzálási Diszpozíció intézményneveket is. Már úgy meg szoktuk az elmúlt években a republikánus, sztálinista múlthoz kapcsolható neveket. Visszajön az MHK, az MHSZ, az MDP és az MSZMP is. (Ez utóbbi igazából még el sem ment.)

De ha már az alkotmány-védelemről beszélünk; ezek szerint az alkotmányt már nem az alkotmánybírók és az alkotmánybíróság védik? Mi lesz vajon a feladat- és hatáskörük? Tessék mondani: milyen az az „alkotmány”, amit „védeni” kell? Gyámoltalan és gyenge? Védekezésképtelen? Minek védeni úgy egy alaptörvényt, amely a legjobb esetben is csak egy ideiglenes alkotmány? A republikánus-munkás-ököl nélkül összeomlik? Hiába; összenő, ami összetartozik. A köztársaság egy és ugyanaz. Nincs első, második, harmadik, vagy ötödik köztársaság. Csak egy van. Az, az egy, ami éjjel, sötétben belopódzó betörőhöz – a trianoni kedvezményezettekhez hasonlóan – elrabolta a transzcendenciát, az isteni erőt az emberiség és így a magyarság történetéből.
Ezért kell védeni az „alkotmányt” – mert védekezésképtelen; nincs benne immunrendszer, mert nincs, nem volt benne soha „spiritusz”, szellem, lélek.

Ha az új fideszes-republikánus „keresztszülők” az elmúlt és elvesztegetett, eltékozolt, elrabolt évekért ezzel a csúfolónak is felfogható elnevezéssel kívánnák a nemzetet kárpótolni, akkor megértjük a karikatúra címet. Megértjük, mert az NBH-ból a hangoztatottan „republikánus” "gyurcsányista" posztkommunisták teremtettek ÁVH-t; sosem hagyva feledni, mit is jelentett nekik valójában az igazi ÁVH. Most pedig már hivatalosan is az utcákon kiabált nevük lesz a cégtáblájukra felírva - hogy a vak is lássa, kik és mivé tették ezt a Hazát! Ők - az ÁVH.

S közben Péter Gábor dörzsölheti a tenyerét, vigyoroghat; igaza volt, ő az igazi republikánus még haló poraiban is. A mag termékeny talajra hullott. Az ÁVH örök és kitörölhetetlen nyomott hagyott. Mint egy Isten, Király és Haza nélküli jövő hazug ígérete.

A cél ... mi is pontosan?

Nem tudjuk még véleményezni a dolgot egy posztban. Azonban mindenkiére kíváncsiak vagyunk. Az azonban biztos, hogy a Martens nem menő az Országgyűlésben, meg a bomber dzseki sem - köztársaság ide, vagy oda. A királyságot pedig nem vissza-, hanem helyre kell állítani. Érdekes e mellett mindenképpen. De nyegle is. Viszont, most akkor van egy monarchista országgyűlési képviselő az Országgyűlésben? Csak egy van? Most hirtelen ennyi.

Megkésett megemlékezés - 35 éve hunyt el Mindszenty József

Mindszenty József személyében nemcsak a rendkívüli egyházfőt, a nagyszerű magyar államférfit, hanem a Magyar Királyság olyan első közjogi méltóságát - hercegprímás, az első zászlósúr , a magyar alkotmány őre- is tiszteljük, aki a politikai krédóját halála végéig e szerint fogalmazta meg, szembehelyezkedve a II. világháború után bekövetkező forradalmi folyamatokkal. Az 1945 utáni berendezkedést törvénytelennek nevezte és magát tekintette alkotmányos tényezőnek ezzel szemben (az I. Magyar Köztársaság ellen emelt közjogi vétója a mai napig érvényben van), ezért nem volt hajlandó lemondani a prímási címéről, amellyel kapcsolatosan egy jövendőbeli Nemzetgyűléshez folyamodott jogorvoslatért.

Mindszenty József szerepéről itt olvasható bővebben. A mostani szombati Mindszenty-zarándoklatról pedig itt olvasható egy cikk. Dr. Erdő Péter prímás, bíboros, esztergom-budapesti érsek ez alkalomból elmondott beszédéért ide kell kattintani.

Monarchista óhaj

Fábry Sándor az Esti Showderben; "Pár nap és Magyarország királynőt választ, amit ugye izgatottan várunk!". Mellettem egy monarchista izgatottan figyel fel a könyvből, aztán fáradtan ezt mondja, miután konstatálta, hogy csak szépségkirálynőről van szó; "Én már azzal is beérném, hogyha királyt választanánk. Azt várom már nagyon izgatottan.".

Aztán nagyot húz a sörös korsóból és tovább olvas, mintha mi sem történt volna. Pedig dehogynem.

Új terjesztési hely Budapesten

Új helyen lehet kapni a Miles Christi és a Regnum! kiadványait Budapesten, a Gondolat Könyvesházban. Megnézni, megvenni, beleolvasni egyaránt hasznos lehet mindenkinek.

Gondolat Könyvesház
1053 Budapest
Károlyi Mihály u. 16.
(a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében)

Telefon: (06 1) 266 49 99
Fax: (06 1) 266 65 56

Nyitva tartás:

Hétfő - Péntek 10.00 - 18.00
Szombat 10.00 - 14.00
Vasárnap Zárva

[Az utcanévért mi kérünk elnézést.]

Jó megpihenni a keresztünk tövében

Kell-e nekünk az ellenforradalom, mint politikai hagyomány?

Mi az hogy! Nagyon is.

Egedy Gergely történész felvetéseire Pánczél Hegedűs János reagált. A teljes válaszírás a Heti Válasz szerkesztett verziója után most anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható.