A kormányzó és az államforma

Miért van mégis, hogy erről a tisztelet közben illik megfeledkezni?

[Bővebben itt. ]

Horthy Miklós kerestetik?

Vona Gábor nem olyan régi - kicsit katyvaszosra sikeredett - kijelentésében, egyetlen rendszert nevezett meg, amely működött a XX. században e hazában; " Horthy Miklósé", úgy látszik termékeny talajra hullott. Mi ezzel kapcsolatban inkább aggódtunk, meglehet egy kormányzói rendszer felvázolásán inkább örülnünk kellene, hiszen az akár egy kellemes kis átmenetet is jelenthetne a respublika agóniájából a királyságba. A konextus azonban nem ezt sugallta sajnos. De a nemzeti radikalizmusban - amelynek ugye vezető csoportosulása a Jobbik - ez bizony pozitív visszhangra talált. Vagy legalábbis ezt sejtjük, hogyha a magát konzervatív hetilapként definiáló Nemzetőr mostani címlapjára tekintünk. Nem követem a hetilap tartalmát hétről-hétre (azt a Magyar Nemzetes interjúmat kivéve, amelyet engedély nélkül átvettek és közöltek)., de talán ezt most el lehet nézni nekem. A címlapjuk azonban ütős, és meg kell hagyni kicsit butuska is.

Most akkor keresünk egy új Horthy Miklóst? Aztán minek? Ennyi az egész és minden gond tova száll. Hogy elkövesse ugyanazokat a hibákat, amelyeket ő? Horthy egyszeri volt, volt olyan, amiben építő volt, volt olyan, amiben kevésbé. Mindenesetre Horthy Miklóst nem kellene a magyar nemzeti radikalizmusnak sem mitizálni és egy etalon piedesztálra helyezni. Miért nem? Mert ez a piedesztál gyakorlatilag azt determinálja, hogy nem következik be az, amiben Horthy-t (is) valóban követni lehet és kell; jogfolytonosság, történeti alkotmány, királyság intézménye, nemzeti ellenforradalom, autoriter államszervezet, gazdasági-, és társadalmi konszolidáció.

Mindezt meg tudja tenni ugyanis egy új kormányzó is, szó se róla. De nem kell új Horthy Miklós, mert Horthynak voltak hibái, ezek közül az egyik nagy az, hogy az ideiglenes közjogi-, és államigazgatási helyzetből (majdnem) állandót hozott létre. Ezért mondhatja egy több százezres támogatottsággal rendelkező nemzeti radikális párt mostani vezetője is, hogy "Horthy Miklós rendszere". Ez azonban nem példaértékű, hiszen a magyar történelemben példa nélküli. Hunyadi János meddig volt kormányzó és kinek adta át a hatalmát? Használta-e a királyi többest? De még inkább gondolkodott-e abban, hogy állandósítsa a hatalmát, mint kormányzó? Nem. Amikor a trónöröklődés törvényei lehetővé tették a szabad királyválasztást, akkor lépett elő a fia is. Horthy Miklós az unokáját akarta királynak, a fiának pedig "helyettesi" szerepet harcolt ki és igényt tartott a főkegyúri jogra is. Egy igazi kormányzó tudja, hogy hol vannak a határai, melyek az igazi feladatai; erős kézzel, odaadással és következetesen az átmenetet biztosítani. Törvénytelenből, zuhanásból a törvényesbe és jogfolytonosba.

Kormányzót persze kereshetünk, de méginkább tegyük lehetővé, hogy kitermelje ez a föld, mint a kunsági acélos búzát. Erre az országra amúgyis ráfér már az erős kéz politikája, egy kertész az elburjánzott kertben rendet teremthet. Vissza kell vezetni a nemzetet abba a mederbe, amelyben az élete folyt ezredéve már. Kormányzó jöhet, aki okul elődei, leginkább közvetlen elődje, vitéz nagybányai Horthy Miklós hibáiból és aki felülről viszi az általa felállított, majd levert lécet.

Fából készülne a vaskarika? Gyorsjelentés Káosz Köztársaságból.

Többen mondják, hogy legyünk már többet aktuálisak. Most valamennyire ez következne az alábbiakban. Nem olyan régen Vona Gábor, a Jobbik elnöke különös kijelentéseket tett (4:39 - 7:39). Szokott ő ilyeneket mondogatni, hogy "történeti alkotmányunk", de azért az 1949-es tc.-re is hivatkozik a Magyar Gárda, ha "demokratikus garanciákról" van szó (ez ugye kicsit fura egy paramilitáris szervezettől), meg hazafiság, de azért Iráni Köztársasági Gárda is jöjjön a választásokra. Radikális ismerőseim ilyenkor bólogatnak, hogy ne akadjak ki nagyon, mert katyvasz van mindenhol. Én erre azt szoktam mondani, hogy a bal-, vagy éppen republikánus oldalon csak pánik van maximum, de katyvasz nem nagyon. De legyen. Jó ne akadjunk ki, hanem most akkor értetlenkedjünk csak.

Szépen visszafogottan, de azért határozottan.

Vona Gábor ilyeneket mondott, a Jobbik TV-ben, amelyet valószínűleg maga a Jobbik vágott meg, hogy aszongya; "A liberális demokrácia rendszere is megbukott. (...) Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szükség. Az elmúlt száz évben itt egyetlen rendszer működött; Horthy Miklós kormányzóé! (Éljen!!! - a lelkes tömeg) Modern és korszerű formában, de ehhez kell visszanyúlnunk. Magyarországnak egy Szentkorona-tanon álló alkotmányra van szüksége, a liberális demokrácia helyett egy értékelvű demokráciára, az ország élén pedig egy kormányzóra. (Úgy van!!! - a lelkes tömeg).

Na, akkor álljunk itt most meg. (Mély levegővétel)

Ad. 1. Elnöki rendszer a köztársaságokban szokott _csak_ lenni. Erős elnöki rendszert - a jelenlegi republikánus, poszt-kommunista - kartális alkotmány nem tesz lehetővé, ennek pontosan az ellenkezőjét igen. Ennek oka a sokat emlegetett - és létrehozók által dicsért - "kormányzati fékek" amelyeket 1989 óta fokozatosan helyeznek el a szorgos kezek. Akkor most ezt, a kukába való, 1949-es tákolmányt fogjuk átalakítani, mondjuk valami De Gaulle rendszeréhez hasonló, egyfajta nemzeti republikanizmusra? Ez lenne a jövő?...

Ad. 2. Talán mégsem. Horthy Miklós ellenforradalmár, konzervatív és megrögzött antibolsi és antirepublikánus volt, tekintve, hogy egyik politikai példaképe I. Ferenc József volt. A népköztársaságot megalkotó Károlyi és emigrált társai számára ő volt A Mumus, Habsburg Ottó mellett, akit ugye jobban utalták bevallottan, mint Hitlert. Az ő rendszerére mondta Vona úr, hogy csak "ez működött" az elmúlt száz évben (az 1944-es baki mellett nyílván most elsiklott, amikor a Horthy által kitermelt és legalizált elit jelentős része egyszerűen hütlen lett hozzá), kifelejtve mondjuk - az előbb említett - Ferenc József életművét a témában. Akkor most mi legyen? Kell egy vezető, aki elnök? Olyan, mint Kossuth, aki kormányzó-elnök volt? Ugye, nem?...

Ad. 3. Nem biza. A Szentkorona-tan is kell (nagyon helyes, persze, hogy kell!) ugyanis, de az meg nem fér össze a republikanizmussal (amit Kossuth kedvelt, ellentétben a Szent Koronával, amelyet a Dunába dobatott volna). Viszont nagyon szépen meglenne egy jó kis királyságban, amiben Horthy is gondolkodott. Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a Szentkorona-tanon nem alapul a történeti alkotmány, hanem azt kiegészíti. Ez nem mindegy. Mert a történeti alkotmány az uralkodóink és az országgyűlések együttesen hozott törvényein alapulnak legnagyobb részt. De, itt most akkor mi legyen? Kiszely szerencsésen ki lett rúgva a Jobbik főiskolájáról, mivel egy kommunista besúgó volt, de e mellett butaságokat is mondott ebben a témában sajnos. De itt mintha az ő és mások csúsztatásai és absztrakciói kísértenének sajna.

Ad. 4. Megvan! Kormányzó kell! Ez az. Ez a végső konklúzió. Rendben! Legyen így! (Főleg, hogy előtte egy perccel a csendőrség visszaállítása is végre napirendi pont lett.) De akkor nem kellene előbb, egy királyság mégis? Ki helyett van kormányzó? És miért? Kit helyettesít a kormányzó? Ki bízza meg? A nemzetgyűlés, reményeink szerint. Egy republikánus nemzetgyűlés, pláne egy szép nagy demokrata és republikánus pártokkal teli országgyűlés (amilyen most is van) a büdös életben nem szavaz meg kormányzót az ország élére. Ez ugye mindenkinek tiszta? Remek. Akkor, meg miért nem állítjuk helyre a királyságunkat? Miért nem adjuk a legfontosabb parancsot és az egyetlen és első igazi célt, egyszerűen és tisztán szeretett honfitársaink elé; KIRÁLYSÁG. Ennyi. Minden más ebből következik.

Summa. Érdemes megnézni, hogy öt (!) nyamvadt mondaton belül mekkora katyvasz van egy magyar politikus szavain belül, aki több tízezer emberhez szól, akik pedig helyeselnek olyan szavakra teli torokból, hogy "kormányzó kell". Milyen remek lenne ez az arány, ha helyes kontextusban és relevánsan hangzana mindez el. De nem. Nem tudják mit akarnak, vagy egyszerűen félnek attól, hogyha kimondják azt, hogy "Emberek, a magyar nemzet államformát vált!", akkor politikai hullákká válnak.

És igazuk van sajnos.

Igazuk van, mert nagy valószínűséggel azok lennének. Helyette marad a masszív káosz. A magyarság nagy választása ez pedig legalább két éve; rend vagy káosz? Ami elhasználódott, azt ki kell dobni. Ami hamisnak bizonyult és nem hozta a magyarság felemelkedését, azt le kell cserélni. Nem süllyedhetünk a köztársasággal együtt tovább! A Sátán segge alá kerüljön más. Ne probáljunk abba életet verni, egyéni sikereink reményében, amely megdögleszt mindent, ami valaha naggyá tette ezt a nemzetet. A köztársaság halott, a nemzet még nem az. Vissza kell venni azt a gúnyát, amelyet magunknak szőttünk.