2009. márc. 19.

Pirkadat ez, vagy véres az ég alja?

Közeledve az első magyarországi kommunista diktatúra létrejöttének vérveres dátumához, amely a Magyarországi Szocialista Párt (MSZP) nevéhez lehet fűzni, mindig maximalizálódik az ellenforradalmi hangulat bennem. Szerencsére nincsen okom ezt különösebben visszatartani jó pár éve, a magam részéről indokoltnak is tartom minél többet okulni ebből a korszakból (1918-1921). Magyar monarchistának ez a korszak szinte ki nem merülő példatár az eszmék, az akciók, és a reakciók tekintetében. A patkányforradalom remek kis korszakára, ellenforradalmi összeállítással jelentkezünk, amelyben Tormay Cécile örökzöld naplójának a megfelelő részeit idézzük, ami után mindenki memorizálhatja a ludovikás ellenforradalmárok dalát is magában. Őszintén, hányan tudták azt, hogy 1919. március 20-án egy fegyveres hatalomátvételre kellett volna virradnunk, nem a kommunisták és szocdemek diadalára? A végén egy igazi kuriózumot közlünk, az Amúri partizánok dala néven elterjedt kommunista zöngemény fehér, ellenforradalmi eredetijét lehet dúdolászni a "Drozdovci"-t, amelyet M. G. Drozdovszkij fehér ellenforradalmár parancsnok ihletett. Meditációs objektumnak közben ezt ajánljuk; AZ ÉJSZAKA MÉLYÉN VIRRAD MEG A LEGFÉNYESEBB HAJNAL. Reméljük mindez méltóbb és sokkal inspiratívabb felkészülést biztosít kedves olvasóinknak, mint azon régi tutajosok "megemlékezései", akik képtelenek abbahagyni, vagy éppen csak alkalmazkodnak a kor elvárásaihoz.

+++

Március 19-20-ra Virradó éjjel


A kályhában kihűlt az utolsó parázs. Fázni kezdtem és mégsem mozdultam meg. A székembe csúszva ültem az íróasztalom előtt. Kicsiny borzongások futottak végig a hátamon.
Egy kiáltványt kellett volna írnom a Szövetség nevében. Elkezdtem, az első mondat végén megállt a tollam a papiroson, állva maradt, céltalan vonalakat rajzolt, rajzolt még akkor is, mikor kiszáradt belőle a tinta és nem hagyott nyomot. Azután átbillent a toll és elgurult az asztalon. Találomra egy könyvet vettem elő. Soká tartottam a kezemben és néztem a betűit. Nem tudom, mi volt. Összecsukódott és lehunytam a szemem. Így jobban hall az ember. Az órák sorra vertek a lakásban. Vertek tizenkettőt, egyet, félkettőt, háromnegyedet... Eloltottam a lámpát és kinyitottam az ablakot.
Megint visszaültem az íróasztalomhoz. A hideg bedőlt a nyitott ablakon, össze-összerázkódtam tőle. A csend bizsergett, azután úgy rémlett, mint ha egy nagy ér lüktetett volna át a levegőn.

Az óra kettőt ütött

Most... a fejemben megfeszült minden ideg, az inak kinyúltak a nyakamon, olyan merev lett a testem, hogy nem bírtam volna mozdítani.

Nem tudom, mennyi ideig tartott. Egyre jobban fáztam. Az óra megint ütött. Talán siet? ... Elmúlhatott megint vagy egy fél óra. A tagjaimban furcsán engedett fel a merevség, szinte úgy, mintha összeomlottak volna bennem a csontok. Lehorgasztottam a fejemet.

Elhalasztották hát megint! (*)

Éjfél után két órára volt kitűzve. Fegyverük van elég, a csendőrök és rendőrség egyetért. A kaszárnyák pedig ingadoznak. De a jeladás elmaradt. A Bazilika harangja nem szólalt meg.
Mi történhetett? Holnap fog-e szólni, vagy holnapután?

Csak késő ne legyen ...

Március 20.

Az éjjeli óra üres csendje mint egy félőrült várakozás a fejemben maradt. A folytatódó élet képei és hangjai azon a csalódott csenden át rezegtek ma be az öntudatomba. Az ellenforradalom éjszakája olyan sok napon át készülődött és újra és újra annyiszor tolódott el, hogy szinte belefáradt a reménység. Eljön-e még? Megint összeszedtem magamat. Felbiztattam a csüggedésemet és a lelkemben ismét várakozás lett minden.

A város is mintha várt volna valamit Még az utcák is, mintha vártak volna. Legalább nekem úgy rémlett. Várakozó hallgatás volt a reggelben. Újságok nem jelentek meg. Azt mondják, bérmozgalom miatt sztrájkolnak a szedők. A bankba mentem. A kormány letiltotta a betéteket. Nem adtak ki pénzt sehol. Lehúzták a vasredőnyöket. A megrémült emberek tolongtak, átkozódtak.

Ellenőrizhetetlen hírek terjedtek el. Valaki mondta, hogy a kommunisták hadserege: a leszerelt katonák fenyegetőző gyűléseket tartanak szanaszét a külvárosokban, készülnek valamire. Kun Béla és társai szabadon bocsátását követelik.

Károlyi Mihályról is hírlik, hogy készül valamire. Gyűlöletében egyszer megesküdött, hogy elpusztítja Tiszát, még ha vele pusztulna a nemzet is. Tisza meghalt, de szelleme Károlyi ellen feltámadt az egész nemzetben. S ma Károlyi új bosszúra készül. Úgy mondják, nemcsak a magyarság ellen, mely már kiábrándultan megtagadja öt, de az antant ellen is, mely nem áll szóba vele. Mi vár reánk?

Délután a Nemzeti Egyesülés pártjának gyűlése volt. Néhány szót váltottam Bethlen Istvánnal. Azt mondta, nagy változások várhatók. Az antant hatalmak megbízottjuk útján tudtára adták Károlyinak, hogy egy józan polgári kormánnyal szemben előzékenységet mutatnának. Hogy súlyt adjanak követelésüknek, Vyx francia alezredes útján új demarkációs vonalakkal fenyegetőznek.
Bethlen István ma kevésbé látta sötéten a helyzetet, mint különben. Pillanatnyilag megnyugodtam. Ritoók Emmával jöttem haza a feltűnően népes utcákon át. Messze lakik, megkéstünk, nálunk maradt hát éjszakára. Este felráztam magamat és együtt dolgoztunk az asszonyok kiáltványán. Éjfél felé járhatott az idő, mikor bejött hozzánk Anyám és mint mindig, ha valamit írtam, megkérdeztem a véleményét és felhasználtam a tanácsát. Aztán kergetett, menjünk már aludni. Ritoók Emma elment, magamra maradtam és hogy nyugtalanságomat megvesztegessem, csiszolgatni kezdtem a kéziratot. Közben múlt az idő. Két óra lett.

Egyszerre ki tudja miért, megrohant a tegnapi várakozás izgalma. Felkaptam a fejemet. Messze, messze, harangzúgást véltem hallani az éjszakában. A torkom kiszáradt. Vadul vert a szívem. Felrántottam az ablakot, de odakinn végtelen volt a csend. Csak képzelődtem... Egy darabig még mozdulatlanul hajoltam ki a hideg fekete utcába. Puskalövés dördült a Népszínház elől. Aztán megint elhallgatott az éjszaka. Nem bírom tovább.

A háború alatt de hányszor mondtuk ezt. Aztán jött az ősz vonagló összeomlása jött a tél és darabokra tépték az országunkat. Nem bírjuk el... És bírtuk. És ki tudja, mit kell még bírnunk ezen a tavaszon? Nekidőltem az ablakdeszkának és a sötétségen képek húzódtak előttem, mintha rémálmot álmodnám. Egyszerre megálltak a képek. Egy nagy kietlen házban láttam magam. Csupasz, meredek falaiban szokatlanul magas ablakok nyílnak. És mi az utolsó szobában ülünk és várunk valamire, ami elől nem lehet menekülni. A szobából nem vezet ajtó a szabadba. Oda lenn tárva áll a kapu. Nincs, aki őrizze. A légvonatos kapualján lépések jönnek befelé és nem tartóztatja fel senki se. . Jönnek a lépcsőn. Már régóta hallatszik, hogy a házban egyik ajtó nyílik a másik után. Még egy... és még egy, sorra nyílnak az ajtók, egyre közelebb, közelebb.

Nem bírjuk el tovább. Rémlátó végtelenbe nyúlnak a percek és mi meg; se mozdulhatunk, irtózat lesz a várakozás. Már az utolsó ajtó előtt tétováznak a lépések. Valami készülődik odaát. Még senki se látszik, csak a kilincs mozdul óvatosan, lassan és csikorog.

Nyíljék hát ki! Történjék valami, akármi, de történjék végre.


Március 21.

Az eső esik, a lyukas ereszből csurog a víz. Az ablakom bádogpárkányát verik a cseppek. És ez úgy hangzik, mintha csontvázak ujja kopogtatna, hogy eresszék őket. A lépcsőházban csengettek. Chotek Rudolfné jött, aki mindig bátran és áldozatkészen a nemzeti eszme mellett. Nagyobb összeget hozott a szövetség céljaira. Utána Mikes Árminné nyitott be az ajtón. Még kilenc óra se volt. A fülembe súgta: Nagyon rossz híreim vannak. Beszélnem kell veled.

Magamhoz vettem a pénzt, azután mentünk. A kocsiban elmondta, hogy egy megbízható egyén előtte való nap a kommunisták gyűlésén volt. A munkások nagy tömegei átmentek a kommunista pártba. A vas fémmunkások is mind átmentek. És elhatározták, hogy most már nyíltan fellépnek a kormányzó pártok ellen és letörik az ellenforradalmat is. A keleties szemű démoni bűvölő, mely öngyilkos letargiába zsibbasztotta a nemzetet, rátenné hát egészen a kezét tehetetlenné vált tartalékára?

A Magyar Asszonyok irodájában már ott volt Kállay Erzsébet. Alig hogy odaértünk, Batthyáhy Lajosné jött be sebesen és intett nekem. Az egyik sarokba húzódtunk. Csak akkor tűnt fel, milyen megnyúlt és halálsápadt az arca. Idegesen beszélt: - A kormány lemond: Vyx alezredes egy ultimátumot adott át. Az antant megint előbbre tolja a demarkációs vonalat és semleges zónát is követel. Károlyi pedig - biztos értesülésem van - a kommunistáknak akarja átadni a hatalmat.

Ez hát Károlyi bosszúja...

Kállay Erzsébet és buga is odajöttek hozzánk. Aztán elrohantak, József főherceget akarták értesíteni és Bethlen Istvánhoz is mentek, hogy kísérelje meg a lehetetlent az antant megbízottainál. Vyx alezredes az utóbbi napokban eltávolíttatta Budapestről a francia csapatokat. Mindössze háromszáz szpáhi lehet valahol a környéken. 0 tudta, hogy mi készül. Szándékosan fosztotta meg a város polgárságát az egyetlen védelemtől? Batthyány Lajosné felállt. Mielőtt indult volna, a fülemhez hajolt és azt mondta, hogy szökjem meg az éjszaka előtt, mert az első elfogatási listán rajta van a nevem.

Hazamentem. Az eső egész délután zuhogott és verte az ablakomat. Telefonon hívtam a testvéremet. Anyám beteg volt és ágyban feküdt. Úgy beszéltem a testvéremmel, hogy ne hallja. Ő még nem tudott semmiről.

Bánó Lászlóné jött és mondta: menjek el, mert ezek felakasztanak. Megint ott volt Chotek Rudolfné. Visszaadtam neki a pénzt, amit ma délelőtt a Szövetség céljaira hozott: Nálam most már úgysem lenne biztonságban. Ő is ugyanazt mondta, amit Bánóné mondott.
- Nem megyek el, - felelem, - gyávaság lennne megfutamodnom. Ha el akarnak fogni, hát fogjanak. Itt maradok.
- Még szükség lesz rád később, mikor újra ddolgozni lehet, mondotta vendégem és kedvesen rábeszélt. - Magamhoz vinnélek, de ott nem lennél biztonságban. Gidáékat nálam fogják keresni. - Testvéréről, gróf Ráday Gedeonról kezdett beszélni. Aztán megint rám fordította a szót. Figyelmesen hallgattam és közben se félelmet, se izgatottságot nem éreztem, talán azért, mert sajátságosan megint úgy rémlett előttem, mintha nem rólam, hanem valaki másról lenne szó.

Hét óra felé járt az idő. Cavallier József egy fiatal újságíró, aki a magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége érdekében sokat és önzetlenül dolgozott, halálsápadtan nyitott be hozzánk. Hirtelen behúzta maga mögött az ajtót és úgy nézett hátra, mintha attól félne, hogy valaki utána jön. A szeme egészen merev és üveges volt. .

- Károlyi lemondott, - mondotta szakadozottt hangon. - A minisztertanácsból Kunfit küldte Kun Béláért a gyűjtőfogházba. Kunfi aztán automobilon vitte magával Kun Bélát a miniszterelnökségre. A szocialisták és a kommunisták megegyeztek; Direktórium alakult, az a hír jött, hogy Kun Béla, Samuelly Tibor, Kunfi Zsigmond, Pogány József és Vágó Béla a tagjai. Forradalmi törvényszéket állítanak fel. Ma éjjel sokakat elfognak. Meneküljön. Ne adja oda magát prédául az ő bosszújuknak.

Mialatt beszélt, lövöldözés hallatszott odakintről. Egyszerre felrémlett előttem az éjszakai kép. A nagy, kietlen házban vagyunk és az utolsó szoba kilincse fordul és nyílik az utolsó ajtó. Egy borzasztó hang üvöltött végig az utcán: Éljen a proletárdiktatúra!

(*) Tormay Cécile itt egy fegyveres ellenforradalmi felkelésre gondolt, amelyet már sokadszorra akartak a budapesti fehérek végrehajtani az ÉME, a MOVE és gróf Bethlen István vezette Nemzeti Egység Pártja vezetésével. A Bazilika harangja jelezte volna, hogy a felkelés sikerült. E helyett a kommunista puccs valósult meg másnap.

+++

Ludovika Akadémia ellenforradalmi indulója
Szöveg: Evva Ernő

Az est közeleg, de az Orczy-kert vidéke,
Most viharra szomjas, oly gyanús a béke.
Mért szünetel ma a fegyverek csatája,
Mért szünetel ma az ostrom a Ludovikán?
Rajta fiúk, aki tiszt akar ma lenni,
Álljon élre önként önként harcjárőrbe menni!
Lépne ki mind, - de a sorokat előzve dobban
Három az élre; - a puska lábhoz, rajta a szurony!

Ref.: Fegyverbe lép az őrség,
Fegyverbe lép az őrség,
Nyílik a Ludovika ősi kapuja.
Fegyverbe lép ki rajta
Fegyverbe lép ki rajta
Mindenre elszánt katona fia.
Vissza, ha soha nem tér,
Vissza, ha soha nem tér,
Indul utána százszor újra száz!
Sorsunk a szent örökség, fegyverben áll az őrség,
Népünkre, földünkre testével vigyáz!

+++


31 megjegyzés:

Petrus Augustinus írta...

Az MSZP az nem inkább Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt? Valamint a KMP-t a Kommunisták Magyarországi Pártját is oda kéne írni, ők azért nagyobb szerepet vállaltak.

Ja és van benne két gépelési hiba: egyik a 'ddolgozni' másik pedig az 'o tudta, hogy mi készül.' ami inkább 'Ő' akar lenni, nem?

Remélem konstruktív volt a kötözködésem.. :)

Éljen az ellenforradalom!

Petrus Augustinus írta...

Igen ez lesz az: KMP + MSzDP = MSzP

Nm, szívesen. :)

Parsifal írta...

MSZDP => Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1890. 12. 07. - 1919. 03. 21.)

KMP => Kommunisták Magyarországi Pártja (1918. 11. 24. - 1919. 03. 21.)

MSZP => Magyarországi Szocialista Párt "a proletariátus egyesült pártja" (1919. 03. 21. - 1919. 04. 12.)

1919. június 12-én összeült az egyesült proletárpárt első kongresszusa.

A kétnapos tanácskozáson élesen összeütközésbe került a kommunisták és a szociáldemokraták eltérő marxizmus-értelmezése a proletárdiktatúra módszereiről, a párt elnevezéséről. Kísérlet történt arra, hogy a kommunistákat kiszorítsák, ami nem történt meg, a radikálisabb szocdemek maradtak, cserébe az anarcho-kommunizmusba hajló Cserny-féle különítményeket fölszámolták a kunisták.

Így az "összecsapás" az adott erőviszonyok közepette (és a külpolitikai, hadi helyzetre való tekintettel) kompromisszummal végződött, amely kifejeződött az egyesült proletárpárt új nevének megállapításában is:

Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja (SZKMMP)

(1919. 06. 14. - 1919. 08. 01.)

1919. 08. 01-étől a KMP illegalitásban műküdött tovább, az MSZDP pedig legálisan. A románok bevonulásáig MSZDP-s kormány működik, "polgári" szocdemekkel (Peidl Gyula, Peyer Károly).

Petrus Augustinus írta...

A legjobb ilyen név akkor is az 1990-es változások körül alakult Litván Posztkommunista Demokratikus Munkáspárt... :D :D

VSZ írta...

Teljesen mindegy, hogy milyen elnevezései voltak a pártnak. Az számít amit műveltek itt (és az egész Földön)...

Az ellenforradalom kivitelezésére pedig a báró hatásos módszerét ajánlanám... :D

Névtelen írta...

Ez a komcsik.jpg jó... :))))

Ennyi zsidót egy rakáson :D

Parsifal írta...

Emberek, csoda történt!

Moldova volt a Nap-Keltében, és egy szót sem ejtett március 21-ről. :)

Petrus Augustinus írta...

Na az tényleg csoda..

'-Miért volt benne Garbai Sándor is a tanácsban?
- ???
- Valakinek szombaton is alá kellett írnia a halálos ítéleteket!'

Petrus Augustinus írta...

Nem, nem szeretem Marschalkót, ez csupán pesti akasztófahumor. Azonban nyilván, tények szintén igazad van, természetesen ateisták voltak.

VSZ írta...

PHJ,

Bizony, Lehár, Ostenburg, Héjjas, Prónay, Gömbös (ekkor még), Horthy módszerei hatásosak és jogosak voltak. Akcióra reakció a válasz...
A felforgatásnak és a sötétségnek nincs kegyelem!

Hogy ismét a bárót idézzem:

"A baj, ami országunkat megfertőzte, melynek célja az emberi lélek isteni létének megsemmisítése – ezt a bajt gyökerestül ki kell irtani!"

Maradok tisztelettel: Stalker

Ultrajobber írta...

Gyurcsány lemondott, mégpedig úgy, hogy valójában mégsem mondott le.

Úgyhogy ne örüljünk, különösképpen azért ne, mert ami jöhet, és mindenbizonnyal jönni fog helyette, az rosszabb lesz még nála is.
Ez szinte bizonyos.

A kártyát sajnos megint nem a magyarok osztják.

De már megszoktuk.

Parsifal írta...

Hogy ismét a bárót idézzem:

"A baj, ami országunkat megfertőzte, melynek célja az emberi lélek isteni létének megsemmisítése – ezt a bajt gyökerestül ki kell irtani!"


Ezt milyen "báró" mondta?

Ez az isteni kinyilatkoztatással szembenáll.

Az emberi lélek pánpszichista, emanációs fölfogása nem igaz.

N.B. azt azért elmondanám, hogy bár 1919. után a kommünben való zsidó származásúak szignifikáns részvétele miatt a szociális (és nem faji) antiszemitizmus megerősödött, illik tudni, hogy Horthy "Nemzeti Hadsereg"-ének zászlaját a Szegedi Zsidó Hitközség adományozta, s az első zászlószalag tőlük van rajta.

Mikor Szamuelyt a zsidó temetőbe akarták vinni, mondták, hogy "köszönjük szépen, ide ne".

Az orosz ellenforradalmi dal (és hozzá a képek) is nagyon jó!

VSZ írta...

Parsifal,

Ungern-Sternberg báró, az orosz polgárháborúban a fehérek egyik legendás hadvezére volt.

Bővebben róla: http://www.nemzetekeuropaja.hu/node/81

http://www.geocities.com/ultradextra/sternber.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Roman_Ungern_von_Sternberg

http://v-stalker.blogspot.com/2009/01/roman-fjodorovics-ungern-sternberg-br.html

Parsifal írta...

Azért kérdeztem, mert sok báró volt...

Én nem tüntetném ki az "a" báró címmel...

Ő pl. nem volt cári-monarchista, ill. orthodox, ami elengedhetetlen szerintem ebben a régióban.

Ez a monglomániája elfogadhatatlan.

Ebből látszik, amit kevesen tudnak, maga a fehér mozgalom igen heterogén volt.

Norbert írta...

Hány ilyen illusztris alakról elnevezett utca van még...
Budapesten is van Stromfeld Aurél és Karikás Frigyes utca, vidéken állítólag még Szamuely utca is van...
Persze a mátraverebélyi Sztahanov utca se rossz.
Amúgy meg ezek az eposzi hősök Thököly, Martinovics és bűntársai valamint más grandiózus személyiségek mellett igazán nincsenek rossz társaságban.

verena írta...

Van ám.

verena írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
verena írta...

Én azt, hogy a kutya se értené, miért "szórakozunk" ilyesmivel, sajnos. Főleg falvakban, kisvárosokban. Nálunk amúgy Frankel Leó utca van, de az átlagember nem igen tudja, ki is volt ő pl.

A Dózsa is nagyon gyakori, de ő Petőfi és Ady óta nemzeti hős...

Fraknói könyvét ismerik? Milyen?

verena írta...

Ó pardon, nem Frankel Leó, hanem Marx Károly, Károlyi Mihály, Dózsa György és Táncsics Mihály utca.

Lenin utcából még több van.

VSZ írta...

Parsifal,

PHJ szerintem minden lényegeset elmondott előttem Ungern-Sternbeggel kapcsolatban. Ez a vita részemről lezárva.

PHJ,

Magyarul "kutuktu"-nak, vagy "khutuktu"-nak írják. Egyébként a kutuktu, nemcsak a vallási vezető volt, hanem egyben az uralkodó is, nyolcadik Jebtsundamba Khutuktu Bogdo Kán volt Mongólia utolsó (választott) uralkodója.

Fürst Sándor utcából is sok van.

Parsifal írta...

Szerintem még finom voltam egy önistenítővel. Ennyiben semmivel sem különb Sztálinnál.

Egy bálványimádó, pogány szisztéma (buddhizmus alapvetően pantheista, ami ugye lényegileg azonos az atheizmussal - a lá Barsi) sem nem szakrális, sem nem nemes - fából vaskarika...

Ahogy Pezenhoffer mondotta, annyi történt csupán, egyik ördög legyőzte a másik ördögöt.

Gordon írta...

A buddhizmus panENteista, ami a panteizmus diametrikus ellentéte. Távolabb áll a panteizmustól, mint a katolicizmus.

Parsifal írta...

Méghogy a buddhizmus pan-en-theista!

:D:D:D

A bráhmik - jogosan - atheizmussal vádolták Buddhát.

Ő kora Jean-Paul Satre-je volt. Egy existentialista bölcselő.

Az "é"-tudatot szüntesd meg, a létezése illúzió, nincs lélekvándorlás, az éntudat illúziójától kell megszabadulnod.

Föl kell olvadnod az abszolútumban, ami személytelen.

A személyes Isten a semmiből teremt csoda által a kereszténységben, míg a buddhizmus emanáció-tant vall.

A pan-en-theizmus különben is egy alváltozata a pantheizmusnak, így lényegileg közelebb állnak egymáshoz (egyik a másik részhalmaza, ha tetszik), mint a keresztény Isten- és kozmoszképhez.

Norbert írta...

A Lenin utca azért meglepett. Persze biztos azt mondanák rá, hogy nincs pénz a kicserélésükre. 20 éve nincs.
Sajnos a jónép jelentős része Pol Pot utcában is elég jól eléldegélne.
Amúgy ezt a Tanácsköztrágyaságot és kapcsolt részeit azért is érdemes tanulmányozni, mert 1919-ben a papi szemináriumtól a bankrabláson át a "generalisszimuszi" magaslatokig emelkedő grúz elvtárs még nem volt komoly tényező.
Ebből is látszik, hogy külön "sztálinizmusról" nem igazán érdemes beszélni. Az maximum csak egy hatékonyabb és szervezettebb változat volt.

Gordon írta...

Parsifal,

attól tartok Ön olyasmiről fogalmaz meg állításokat, amit nem ért. Maradjon a katolicizmusnál, kérem, az az Ön útja.

Norbert írta...

Természetesen ebben az értelemben értettem a hatékonyságot, hiszen az egész "szép eszmének" ez a célja, minél totálisabb, szilárdabb uralom, minél több "ellenség" kinyírása mellett. Ebben a tekintetben Zsugás Vili elődei kevésbé voltak tehetségesek.
Szerintem Trockij vagy Lenin vezetésével az egész szovjet konglomerátum sokkal előbb szétesett volna. Ők is válogatott hóhérok voltak, de csak forradalmi őrjöngést tudtak produkálni, egy évtizedeken át fennálló totális zsarnokság fenntartása szerintem nem ment volna nekik.

Egyébként a tanulságos a '45 előtt Ferenc József hídnak hívott budapesti híd felirata is. Még a barcelonai mészárost is megdicsérik benne.
Régebben még mintha lett volna a hídon utalás az eredeti névre, de én a részben már felújított hídon még nem fedeztem fel Ferenc József nevét.

Norbert írta...

Engem is nagyon megdöbbentett a dolog, főleg, hogy milyen fényesre pucolták Gerőék dicsőitését...
Most vasárnap és tegnap este Ferenc Józsefre utaló feliratot nem láttam,
bár a híd azért még nincs teljesen kész, elvben még lehet valahol takarásban.
A koronát a tetején azértlegalább meghagyták.

Per Spegulo írta...

Ha már idéztetek, én is idetennék egyet, a nagy bölcsességű és világ-okos Sigmund Freudtól, aki ugye osztrák-magyar állampolgárként élte meg 1918-at.

"Szeretnék nagy rokonszenvet érezni a magyarok iránt, de ez nem sikerül nekem.
Nem tudok mit kezdeni e tanulatlan nép vadságával és éretlenségével.
Sohasem voltam az ancien régime feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat [Tisza Istvánt] meggyilkolják, a legbutábbikat [Károlyi Mihályt] pedig megteszik miniszterelnöknek."

(Sigmund Freud levele Ferenczi Sándor pszichoanalitikushoz, 1918. november 18.)

Úgy látszik, az értelem és a világos látásmód nem rassz függő; bár nagyon sajnálom, hogy ilyen lesújtó véleménye volt rólunk, magyarokról (tanulatlan, éretlen vad nép) - persze akkor miért levelezett magyar kollégával?

Per Spegulo írta...

Nem akarok aktuál-politizálni, de a legutóbbi napok történései alapján olyan 'déjà vu" érzésen van - már ami az ostobát és az okosat illeti.

valamint még egy megjegyzés -
Szurdokpüspökiben tavaly cserélték le az Sztálin utca megnevezést.
Mosonmagyaróváron még mindig van Marx Károly utca, Engels utca

Parsifal írta...

Gordon úr,

Nagyon is értem. Ismerem a hazai perennalista iskola jelentős részét, személyesen is.

Nem egy Út a katolikus kereszténység, hanem Egyetlen Út.

Amit Ön hírdet mint vallásfelettiség, azonos a szabadkőművesek tanításával, akármilyen "tradicionalista" mázzal van is leöntve.

Sokkal jelentősebb ellenforradalmárok voltak, ám "véletlenül" Ungern-Sternberget favorizálják, azért mert a mongol Birodalmat akarta fölújítani teokratikus alapon.

(Olvastam az ez ügyben megjelent tanulmánykötetet is.)

Letar írta...

A zenét kitörölték, mert 'túl erőszakos' volt.

gondoltam, szólok