Magyar Monarchista Kerekasztal - kell-e ilyen nekünk?

Régóta és viszonylag sokan kérik. Talán most lehetséges lesz.

Most komolyabban tervezek egy monarchista kerekasztal, ahol élőben, akár többen is összejöhetünk és beszélgethetünk, megvitathatjuk mit gondolunk a királyságunkról, a közéletről, a politikáról, a lehetőségekről, a Regnum!-ról, erről a blogról, meg minden másról, ami számunkra fontos. Lényeg, hogy személyesen megismerjük egymást, véleményt cseréljünk, a virtuális valóssá lépjen elő. A kapcsolat éljen végre, és lehetőség legyen továbblépni. Nicknevek helyett, húsvér emberek, csendes olvasók helyett, érdeklődők.

Lehetőség lenne a kiadványok (póló, könyv, folyóirat, szóróanyagok) megismerésére is.

A tervezett helyszín; Budapest Belváros, december 10-e körül, délután. Mivel nem tudom hányan jönnének, el ezért azt kérem, hogy aki biztosan ott lenne, az jelezze e-mailben (regnum.portal@gmail.com) december 2-ig.

Ebből kiderülhet, hogy a időpont és a helyszín jó-e egyáltalán. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ha meg csak lelkesedik valaki, vagy nem tetszik a dolog, akkor itt hozzászólásban.

Se Ferenc József, se Deák Ferenc nem kell a respublikának

Az ún. "deregulációs" köztársasági törvény (2007. évi LXXXII. törvény) 2007. július 1-től hatályon kívül helyezte - többek között sok más a Magyar Királyságban hozott törvénnyel együtt - I. Ferenc József királyunk, de Deák Ferenc tiszteletéről (1876. XIII. tc.) szólókat is, nehogy a "Habsburg-utálat" terhét kelljen viselnie. Ferenc József és Deák Ferenc tisztelete is ugyanannak a rövidlátó - de a jogfolytonosság teljes mellőzését tekintve nagyon is logikus - köztársasági törvénykezésnek az áldozata. Ebben az évben minden olyan törvényt, amelyet külön fel nem soroltak a deregulációs köztársasági törvényben, hatályon kívül helyeztek. Az összeset, ami 1989. október 23. - a II. Magyar Köztársaság kikiáltása előtt keletkezett.

A respublika úgy látszik törvényesen nem akarja tisztelni az "átkos múltat" jelentő nagy személyeket. Sulyok Dezső 1946-ban arról beszélt a Nemzetgyűlésben, hogy egy nagy falat kell húzni, amellyel a múltat lezárja a köztársaság. Ezt a múltat akkor "fasisztának", "horthystának" tartották és nem kért belőle a köztársaság, annak ellenére, hogy azt a képtelenséget állította, hogy ezer éves múlt volt. Noha a történeti alkotmány számos eleme 1949-ig érvényben volt elméletileg, mert nem volt más és a I. Magyar Köztársaság nem fogott komolyabb alkotmányozó munkába. A jelenlegi ideiglenes alaptörvény pedig a rendszerváltozás után majdnem húsz évvel csak megerősíti ezt a falat.

Így legalább tiszta a helyzet.

Rossz hírek egy születésnapra

A magyar trónörökös, a Magyar Királyság örökös királya, Habsburg-Lotharingen Ottó főherceg két napja ünnepelte 97. életévét. Isten éltesse a magyar trón örökösét még sokáig, erőben, egészségben!

Kívánjuk ezt tiszta szívből most is, amikor személyesen értesültünk arról, hogy a főherceg egészségügyi állapota jelenleg nagyon rossz, több hete már. Két évvel még Magyarországon ünnepelte a születésnapját Ottó főherceg, és arról is van tudomásunk, hogy sikerült jól tájékozódnia a magyarországi lelkes monarchista közösség létéről és munkájáról, ami szimpátiát keltett benne. Amikor édesapját, Boldog Károly királyt megkoronázták, akkor azt jósolták neki, hogy a XX. század végére kerülhet csak trónra a főherceg. Nem mondhatjuk, hogy az Úristen nem biztosított neki kellő időt, erőt és egészséget, hogy ezt a küldetését valóra váltsa. A dolgok azonban máshogyan alakultak. Imáinkban ne felejtkezzünk megemlékezni a főherceg gyógyulásáról sem.

Szeretik-e az angolok a királyaikat?

Az angol liberális lap, a Guardian karikatúráit nézegetve az ember azt gondolja, hogy egyetlen normális, azaz, szerethető vagy tisztelhető királya sem volt Nagy-Britanniának. A ködös Albion csak ferde szemmel tud nézni a királyaira, vagy ez helyi liberális sajátosság? Talán az sem véletlen, hogy a Királynő Beszéde előtti időre jelent meg ez a kis sorozatocska.

Az ellenforradalom a helyére kerül, ugye?

Úgy látszik, hogy a Jobbik, mint az ország soron következő, magának helyet követelő jobboldali pártja, egy régi hagyományt igyekszik azzal újra meghonosítani, hogy megünnepli a magyar ellenforradalom győzelmének egyik szimbolikus tettét; Horthy Miklós és csapatainak a bevonulását Budapestre. Annak idején ez a tett egy új korszak kezdetének bizonyult, amelyről akkor még különbözőképpen gondolkodtak az emberek, egy viszont biztos; egy forradalmi és törvénytelen korszaknak a végét jelentette, és egy új nemzeti egység reményét is. Míg az első megvalósult, a másikban jelentős csorba esett, amely rányomta a kormányzóság egész idejére a bélyegét (Boldog Károly király restaurációs kísérleteinek a megakadályozása). Az esemény ünnepléséből egy kisebb Horthy-kultusz is lett, szerencsétlen módon (mondjuk a kommunisták pártocskáinak is száma erősen 100 fő alatt volt 24 évig).

Ennek ellenére az eseményen van mit ünnepelni és a háború óta hiányzik egy olyan magyarországi politikai erő, amely újra a magyar jobboldali hagyományba illesztené a győztes magyar ellenforradalmat, annak megfelelő kombattáns szellemiségével, illetve valós tartalmával, így tehát ez a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő és reménykeltő. (Más - de nagyon is fontos - kérdés, hogy a felszólalok jelenleg nem hordozzák az eredeti esemény fontosságának megfelelő minőséget.) Ha azt nézzük, hogy jövőre ez a párt azért száll harcba, hogy a harmadik vagy második erő legyen Országgyűlésben ebben a respublikában, akkor talán van arra esély, hogy a magyar politikai hagyomány és gyakorlat kiteljesedik egy kicsit. Nem kell magyarázkodni, ha valaki mondjuk Horthyra mutat, mint példára és talán következetes lesz ez a "mutatás is". Horthy Miklós kormányzó tiszteletének biztosan helye van a magyar konzervatív és jobboldali politikai palettán, persze csak úgy, hogyha lehet róla pro és kontra értekezni , ostobaságok és értelmetlenségek helyett. E mellett pedig talán a magyar ellenforradalom eredményeiről és olyan nagy alakjairól is szó lehet végre, mint Sigray gróf, Lehár báró vagy éppen Ostenburg-Morawek Gyula, a helyett, hogy a jobboldalnak az 1945-49 közötti korszakban kelljen csak egerészni. Egyszerűen az ellenforradalom a helyére kerülhet talán ebben az országban, ahol még mindig meg kell ünnepelni a "felszabadulást" (amelyet még a Vörös Hadsereg sem hívott így, hanem csak megszállásnak), van Tanácsköztársaság emlékszobrunk, rendes koszorúzással (köpőcsészét ide!), Károlyi szobraink és köztereink vannak (az Ég nem szakad rá!) és Tildy hidunk (mit is kötött össze ez a jó ember annak idején?).

Óhajunk egyszerű és őszinte tehát; az ellenforradalom legyen eleven, felvállalható, beépíthető, gyakorolható magyar politikai hagyomány. Talán arra is esély van, hogy a nemzeti radikalizmus megtalálja a valós gyökereit 1919-1920 eseményeiben, amikor egy konzervatív hatalmi elitnek hozta el a hatalmat, eredeti államformánk helyreállításával. Nem lehet ugyan kétszer ugyanabban a folyóba lépni, a helyzet ma egészen más, de a hiányosság több, mint hatvan éve permanens.

Kilencven éve történt - A köztársaságok vége, a magyar ellenforradalom győzelme

A magyar ellenforradalom igaz történetéhez adalékok; itt és itt olvashatóak. A bevonulás, amelyet báró Lehár Antal készített elő, Horthy Miklós csapatai számára, pedig itt tekinthető meg.

Nekünk királyság kell! - Monarchista gondolatok egy kötetben

A kötet tartalmaz a blogról és a Regnum!portálról is jól ismert írásokat, jelentősen átdolgozva, kiegészítve, de e mellett sok új, máshol meg nem jelent, exkluzív írást is.
Ára (közvetlen megrendeléssel, tőlünk): 2700 Ft. Megrendelhető ezen az e-mal címen; regnum.portal@gmail.com

A könyv anyaportálunk, a Regnum! és a Kairosz kiadó közös kiadása.

Terjesztők és egyéni vásárlók is jelentkezését is várjuk.

Slachta Margit: Credo (REV)

A Slachta Margit Konferenciáról a videók megtekinthetőek anyaportálunkon a Regnum!-on. Köszönet érte Pálos László úrnak (Legitimista Mozgalom).

Zarándoklat és szentmise a királyságunkért

A szöveges beszámoló és egy kis meglepetéssel együtt anyaportálunkon, a Regnum!-on található.

Értelmetlen, hagyománytalan, semmilyen (REV2)

Pánczél Hegedűs János válasza Gerő András cikkére a Népszabadságban itt olvasható. Vigyázat, néha életveszélyesek a kommentek!
***
Időközben megérkezett Gerő András viszontválasza is. A diskurzusnak örültünk mindenképpen és eredményesnek lehet mondani, de e mellett a válasz Szentkorona-tannal kapcsolatosan alapvető tárgyi tévedéseket tartalmaz.

Kínzó kérdés a magyar rendezőkhöz

Mostanában vetítik a magyar mozik Mészáros Márta filmjét Kéthly Annáról, a magyar szociáldemokrácia egyik legjelentősebb politikusáról, Utolsó jelentés Annáról címmel. Mészáros Márta (a Nagy Imre Társaság ügyvezetője mellesleg) ezzel bővíti a magyar baloldali filmes panteon alakjait plusz egy fővel, hiszen nem olyan régen Temetetlen halott címmel Nagy Imréről forgatott egy filmet.

Nem vonjuk kétségbe Mészáros Márta rendezői kvalitásait (főleg nem az emlékezetes Napló trilógiája után), inkább csak csendesen kérdezzük meg, de annál határozottabban; mikor lesz valaki, aki Slachta Margitról akar forgatni filmet ebben a hazában vagy mondjuk Mindszenty Józsefről? Mikor helyeződik a magyar filmesek érdeklődése a baloldalról a konzervatív illetve jobboldali személyekre is? Mikor merészelnek túllépni a több évtizedes beidegződéseken? Kéthly Anna a köztársaság kikiáltásakor azzal érvelt, hogy "a Szentkorona-tan csak fikció" és nincsen szükség a jogfolytonosság helyreállítására. Slachta Margit felszólalása alatt - amelyben a királyság mellett érvelt - ő elnökölt és nem utasította helyre az ordenáré módon bekiabáló baloldali politikusokat, akik Slachtát becsmérelték, a házszabályokat semmibe véve. Javasoljuk Slachta Margitot a következő filmes kollégának, hogyha igazán erős nőről akar filmet készíteni és ne adj Isten a baloldali hősökből már elege van. Mert nekünk már nem kicsit.