2011. jún. 27.

Vala éppen László napja

Immár 819 éve, hogy III. Béla király uralkodása idején, június 27-én hat órakor kigyulladt a fényes csillag a váradi székesegyház fölött és két órán keresztül ragyogott. Ez a nap Szent László királyunk emléknapja, a csillagjelenés, mely III. Celesztin pápa követeit végleg meggyőzte a szentté avatásról.  A nagy tekintélyű, szigorú törvényeket hozó keresztény lovagkirály bajnoka volt az igazságnak. Uralkodói eszménye nemcsak a magyar, de a külhoni királyok számára is példaértékű volt. Tetteit szerte az országban templomi freskók tucatjai örökítették meg. Ki ne hallott volna a Kerlés menti csatáról, a Tordai-hasadák legendájáról, a kun vezértől visszaszerzett magyar lányról? Ki ne tudná, hogy az ő közbenjárására avatták szentté elődjét, István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, valamint András és Benedek zobori remetéket. A szent királyt előbb Somogyváron, az általa alapított apátságba temették el. Később isteni ítélet szerint (két ló kocsis nélkül indult koporsójával Várad irányába) Váradon helyezték végső nyugalomra. A csodás események halála után is folytatódtak: Laczkfi Endre vesztett helyzetéből csak a csodálatos módon feltűnő csatabárdot forgató Szent László segítségével győzte le a tatárokat Moldovában. 1684-ban feljegyezték, hogy László napján a végvári vitézek róla szóló dalokat énekeltek órákon keresztül. Sírja az 1664-es török ostromban pusztult el végleg.

Székelyderzs, Udvarhely vármegye: A magyar lány megszabadítása

,,Te arcul tellyes, szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős,
Lám, mendent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtul fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséges császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.''

Székelyderzs, freskótöredék.
"...Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire s miképpen látta el. Mert nem hajlott szíve a felé áramló gazdagságra, vagy más földi javakra: lelke mélyén mindig az örök jóra gondolt, arra vágyott kielégíthetetlen kívánsággal, azt kutatta szüntelen nagylelkű munkálkodással..."

Székelyderzs, csatajelenet
"...Ezután besenyő zsiványok törtek be Magyarországra, és férfiakat, nőket hurcoltak onnan rabságba. Seregével üldözvén őket a király nagy pusztaságba jutott, s nem volt mit enniük. S míg az egész sereget az éhség kísértette, ő eltávolodott tőlük, imádkozva a földre borult, és Isten irgalmáért könyörgött, hogy aki egykoron Izrael fiait mannaesővel táplálta, ne engedje a keresztény népet éhségtől, koplalástól elpusztulni. Mikor pedig imájából felkelve visszaindult, íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben, s vadságát levetkezve, a királlyal együtt vonult a sereg közepébe..."

Gelence, Háromszék vármegye, Szent Imre templom
"...Elhatározta tehát, hogy Jeruzsálembe megy, s ott ha kell, meghal Krisztusért, aki Isten dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, s nem habozott vállalni a legkegyetlenebb kereszthalált az emberek megváltására. Minthogy pedig Szent László híre s a király neve széltében-hosszában elterjedt, a frankok, lotaringok és alemánok fejedelmei ugyanarra a zarándokútra vállalkoztak, kérték Lászlót, legyen vezére és irányítója nekik maguknak s alattvalóiknak..." 

Gelence, freskórészlet 1330 körül
"...Egy vitéz nyomasztó szükségében ezüst ivócsészéjét, melyet apjának a kegyes király adományozott, egy ispánnak eladásra kínálta, de az ispán a kapzsiság szenvedélyében azt hazudta, hogy éppen tőle lopta. István király, Kálmán fia, Valter, váradi püspököt bízta meg, hogy ezt a pert törvényes eljárással folytassa le. A püspök nagy bizonysággal bízva a boldog király érdemeiben, olyan bírósági ítéletet hozott, hogy tegyék a csészét Szent László király sírjára: bizonyítsa be az Úr, ki érdemli meg kettejük közül igazság szerint. Az ispán pedig maga felől nagy reménységben lépett a sírhoz, hogy megragadja a csészét: mint egy halott zuhant le nyomban, és súlyos kábulatában sem a csészét nem tudta megragadni, sem a földről nem tudott felkelni..."

Gelence. A magyar lány átvágja a kun vitéz achilles-ínját.

...Már a székely alig győzi,
Már veszélyben a nagy zászló;
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán ví a székely,
Megszorítva, nem megtörve...
Most a bércen láthatatlan,
Csattog a nagy ércló körme.
...
/Arany János/

Kakaslomnic, a Kerlési csatajelenet, Szepes vármegye 1420 körül

Béla fiát, Lászlót a váradi sírterem őrzi,
     Lelke magas mennynek fénypalotáiban él.
Sok harcolt hajdan vad erőben bátorodott hős:
     A legerősebb ő s a haza szente vala. 

/Vörösmarty Mihály 1833./

Rimabánya, Kishont vármegye

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze. 

források: 
Árpád-kori legendák és intelmek - Szentek a magyar középkorból I. Osiris 1999.

Nincsenek megjegyzések: