1975. május 6-án tért meg a Teremtőhöz Magyarország utolsó hercegprímása, a Magyar Királyság ezeddig utolsó alkotmányos képviselője. Koncepciós per után az ítéletet (életfogytig tartó börtön) az I. Magyar Köztársaság mondta ki rá 1949 februárjában. Ügyében a II. Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. A rehabilitálási eljárást hivatalosan azonban csak idén, 2012-ben zárták le.
[Kompozíció: Nagy Csaba, Regnum! Csoport]
4 megjegyzés:
Az eszperantó nyelvű fordításhoz hozzátettem még azt is (tudjon róla más is), ami nem túlzottan közismert tény, hogy 1975-ös halálakor (megjegyzem, május 6-án hunyt el!) Kádár, (mármint az "igazságosnak" nevezni szeretett) minden potentátot berendeltetett a pártközpontba és mindenkit megvendégelt egy koccintásra!
Szóval örömünnepet ültek.
Ennyit a kommunista "erkölcsről", amely ezek szerint is, inkább az erkölcs karikatúrája volt mindig. Egy ember halálát megünnepelni...
Tipikus szocialista humanizmus. Mint Recsk, a kitelepítések és az Andrássy út 60...
De ez az esemény még valamit elmond: a kommunisták nagyon jól tudták, hogy csak egyetlen ellenfelük (ideológiai ellenségük) él, akit bár külföldre kényszeríthettek, emigrációba zavarhatták és kisakkozhatták a Szentszéktől a prímási szék "ürességének megállapítását" (lsd: Lékai érsek úr pályája), ám nagyon jól tudták, hogy a Hercegprímás úr a hit és a hűség olyan könyörtelen következetességű képviselője, hogy vele képtelenség kispályás világromboló alkuikat megkötni.
A Jóisten adjon a Hercegprímás úrnak békességet és fogadja be Őt szentjei és mártírjai sorába!
Mert ő ott is szeretett magyar népéért imádkozik és folyamatosan könyörög értünk, a mi megtérésünkért és a Mennyei Atyánkhoz való visszatalálásunkért.
Nem tudom, Spegulo uram milyen forrásból dolgozik, a koccintós történet nekem nem életszerű. Hogy majd 20 évvel '56 után Kádár ezt ilyen fontosnak tartotta volna?! De biztosan én vagyok naív.
Igen, kádár jól sakkozott állítólag, de ahhoz partner is kellett. És az egyház ebben sokszor az, egész egyszerűen azért, mert ott ugyanolyan érdekpolitikus főpapok csücsülnek, akik ugyanúgy minden hájjal megkentek, mint világi társaik.
Esztergomban az érseki palota előtti teret Mindszenty hercegprímás terének nevezik ma. Szép, konzervatív névadás, semmi bajom vele nincs, azzal már inkább, amikor lépten-nyomon fölemlegetik és egy picit olyan konnotációval, mintha erről is a komenisták tehetnének. A hercegi rangtól a pápa fosztotta meg 1945 után. Igen, ő volt az utolsó hercegprímás, amit a német-római hercegek mintájára kaptak meg az esztergomi érsekek, először Keresztély Ágost, aki maga is szász herceg volt.
Mindszenty történeti szerepét igazából nem tudhatjuk. Mártírja volt a nyilas és a kommunista rendszernek, de legitimizmusa XIX. századi volt, a homo regius szerep nem állt jól neki, ha netán modern magyar polgári erők kerekednek felül a 40-es évek második felében, akkor is perifériára szorul. Kitartásáért, konokságáért, a legnehezebb időkben tanúsított hitvalló magatartásáért viszont minden tiszteletet megérdemel.
Ezt írtam róla nemrégiben:
http://pera-graner.blogspot.com/2011/11/fopap-menekulese.html
Csonka Emil, Mindszenty-kutató. Ez a forrás a koccintásra.
Ha félretesszük oldal-elkötelezettségünket és a nyilvánosságra került adatoknál is vadabb bűnöket, emberiesség ellenes cselekedeteket is képesek vagyunk a kommunista vezetőkről elképzelni, s nem hisszük őket korunk Übermensch-einek, s ha azt látjuk bennük, amilyenek valójában voltak, akkor ez a kép még meg sem közelíti elvetemültségüket.
Mi lett volna? Ha anyósomnak kereke lett volna, apósomnak meg áramszedője, akkor - ha rajongója lettem volna a tömegközlekedésnek - a felségem a trolibusz lenne.
Ezért mosolygok azon, amikor egyesek még ma is "baloldali értékekről" járatják (üresjáratban) a médiát. A valódi baloldali "érték" a Mindszenty halálhírére történt koccintás, baloldali érték a 100-250 millió halott és az, hogy nem is tudjuk számukat pontosan megmondani; s az is, hogy mindent, ami érték, minden skrupulus nélkül, még egy haláleset után majd 40 évvel is meg lehet kérdőjelezni, s az ávéhás módszereket fel lehet frissíteni - ha lejáratásról van szó.
Ha Mindszenty gazember lett volna, a balos sajtó ezeket a botrányokat szellőztette volna, mint tette azt Rákosi a haver-Péter Gábor nőügyeivel. De mivel ilyet nem tudtak kinyomozni, ezzel is csak a szentté avatási dikasztérium munkáját segítették.
Nem lett volna korszerű? :-D
Ugyan! Sőt: ugyan-ugyan!
Mi a korszerű és ki a korszerű? Kádár? Akire csak a gyilkosságai miatt, mint hóhérra fog századok múltán emlékezni a közgondolkodás? Vagy Lenin? Esetleg Marx?
Az érték ami "korszerűnek" nevezhető, mert az érték kor-független. Korszerű az, ami nem kor-szerű, nem korhoz kötött.
Egyébiránt, el fogom olvasni írását.
Csonka Emil Zitáról szóló könyvét megvettem néhány hete. Édeskés apológia. Miután ez a Habsburghű, hajdanvolt hungarista ifjúsági vezető a 70-es évek NSZK-jában élt, ahogy most megtudtam a netről, engedtessék meg, hogy kétkedésemet fenntartsam...
A "mi lett volna, ha" típusú kérdés jellegével én is tisztában vagyok. Történetietlen valóban, mindazonáltal mindnyájan élünk vele, Spegulo uram ugyanúgy, mint én, ezt kár lenne tagadni. Egyszerűen így működik az emberi elme, szeretné a múltban esetleg meglévő elágazásokat, alternatívákat, fejlődési lehetőségeket retrospektíve kifürkészni, megvilágítani,láttatni. Persze, hogy értelmetlen...
Megjegyzés küldése