Favágóként és raktárosként is kereste a kenyerét korábban a székely
határvédő felmenőkkel bíró Mogács Dániel, aki úgy véli, a demokrácia
csődöt mondott Magyarországon. A Dumaszínház stand-uposa szerint nem
maradt más hátra, egy királynak kellene újra megterítenie azt a bizonyos
asztalt. Szerinte a mostani kétharmados felhatalmazás óriási lehetőség,
hogy a sz..ból várat lehessen építeni.
...
– Hogy áll a politikához? A Kétfarkú Kutya Párt
polgármesterjelöltsége és a Dr. mogácsos videók után azt biztosan
állíthatjuk, hogy nem apolitikus jellem.
– Kezdjük a demokráciával. Ebben a szóban minden problémám benne van. Egy ilyen országban nem működhet ez a fajta politikai rendszer. A hatalom olyan sok ember kezében oszlik szét, hogy ellenőrizhetetlenné válik. A középkori királyság fogalmában hiszek. Ebben a király köré bárók csoportosulnak, és csak néhányan befolyásolhatják a politika alakulását. Egy király sokkal több nemzeti érzéssel tekint hazájára, mint egy mai párt. Ha pedig valami rosszat tesz, a nép a fejét veszi, és jöhet a következő uralkodó. Ma Magyarországon több tízezer embernek kellene tettei miatt sitten ülnie, ugyanakkor esély sincs rá, hogy őket valaha is elszámoltassák. Határvédő székely nemesi család sarjaként jobboldali, magyar érzelmű embernek tartom magam, ettől függetlenül úgy látom, hogy a magyarok igen széthúzóan viselkednek. Persze, nem kell az ősök fa..ával verni a csalánt, nem ettől lesz valaki nagy magyar. Az öregjeink már letettek valamit az asztalra. Trianon, meg a kommunizmus leette az asztalt, nekünk meg újra meg kell teríteni, különben nem lesz ebéd.
– A Kétfarkú Kutya Pártnak gyakorlatilag a demokrácia életképtelenségének a bemutatása volt a célja?
– Részemről igen, én ezért mentem bele a játékba. Litkai Gergely anno megkérdezte, nem akarnék-e eljátszani egy politikust, eredetileg így kezdődött az egész. A Hírcsárda jelöltje voltam, és a már régen megalakult Kétfarkú Kutya Párt szárnyai alatt volt jogi lehetőség az indulásra. Ők már régen működtek, amikor én csatlakoztam hozzájuk.
– Jól sült el az akció?
– Igen, de végig rettegtem attól, nehogy elmenjen bármilyen politikai irányba az egész. Hál' istennek nem ment, de én már kiszálltam, és immár magányos farkasként, Dr. Mogácsként „szívom az emberek vérét”. Soha nem akartam nyerni a választásokon, és nem is akarok. Én a szórakoztatáshoz, és nem az államvezetéshez értek. Tudom, hogy lehetetlen óhaj, de azt szeretném, ha egy olyan ember állna az ország élén, aki tényleg az ország felvirágoztatásában látja a jövőt, és a benne élőknek is jót akar. Emellett érti is a dolgát, és akár meghalna az igazságért. Ezért is mondom, hogy a királyság lenne az üdvös államforma. A legnagyobb birodalmak egy legfőbb vezető, egy diktátor keze alatt virágoztak fel. Nem élek álomvilágban, pontosan tudom, hogy nem csak jó királyok uralkodtak, de a nagy birodalmak többet gyarapodtak egy-egy jó vezető alatt, mint amit egy léhűtő vagy őrült király rontani tudott. A mostani kétharmados felhatalmazás is jó ilyen szempontból, hiszen szinte korlátlan hatalmat ad a kormányzó párt kezébe. Óriási lehetőség, hogy a sz...ból várat lehessen építeni. Ugyanakkor ennél a lehetőségnél már csak a felelősség nagyobb...
– Kezdjük a demokráciával. Ebben a szóban minden problémám benne van. Egy ilyen országban nem működhet ez a fajta politikai rendszer. A hatalom olyan sok ember kezében oszlik szét, hogy ellenőrizhetetlenné válik. A középkori királyság fogalmában hiszek. Ebben a király köré bárók csoportosulnak, és csak néhányan befolyásolhatják a politika alakulását. Egy király sokkal több nemzeti érzéssel tekint hazájára, mint egy mai párt. Ha pedig valami rosszat tesz, a nép a fejét veszi, és jöhet a következő uralkodó. Ma Magyarországon több tízezer embernek kellene tettei miatt sitten ülnie, ugyanakkor esély sincs rá, hogy őket valaha is elszámoltassák. Határvédő székely nemesi család sarjaként jobboldali, magyar érzelmű embernek tartom magam, ettől függetlenül úgy látom, hogy a magyarok igen széthúzóan viselkednek. Persze, nem kell az ősök fa..ával verni a csalánt, nem ettől lesz valaki nagy magyar. Az öregjeink már letettek valamit az asztalra. Trianon, meg a kommunizmus leette az asztalt, nekünk meg újra meg kell teríteni, különben nem lesz ebéd.
– A Kétfarkú Kutya Pártnak gyakorlatilag a demokrácia életképtelenségének a bemutatása volt a célja?
– Részemről igen, én ezért mentem bele a játékba. Litkai Gergely anno megkérdezte, nem akarnék-e eljátszani egy politikust, eredetileg így kezdődött az egész. A Hírcsárda jelöltje voltam, és a már régen megalakult Kétfarkú Kutya Párt szárnyai alatt volt jogi lehetőség az indulásra. Ők már régen működtek, amikor én csatlakoztam hozzájuk.
– Jól sült el az akció?
– Igen, de végig rettegtem attól, nehogy elmenjen bármilyen politikai irányba az egész. Hál' istennek nem ment, de én már kiszálltam, és immár magányos farkasként, Dr. Mogácsként „szívom az emberek vérét”. Soha nem akartam nyerni a választásokon, és nem is akarok. Én a szórakoztatáshoz, és nem az államvezetéshez értek. Tudom, hogy lehetetlen óhaj, de azt szeretném, ha egy olyan ember állna az ország élén, aki tényleg az ország felvirágoztatásában látja a jövőt, és a benne élőknek is jót akar. Emellett érti is a dolgát, és akár meghalna az igazságért. Ezért is mondom, hogy a királyság lenne az üdvös államforma. A legnagyobb birodalmak egy legfőbb vezető, egy diktátor keze alatt virágoztak fel. Nem élek álomvilágban, pontosan tudom, hogy nem csak jó királyok uralkodtak, de a nagy birodalmak többet gyarapodtak egy-egy jó vezető alatt, mint amit egy léhűtő vagy őrült király rontani tudott. A mostani kétharmados felhatalmazás is jó ilyen szempontból, hiszen szinte korlátlan hatalmat ad a kormányzó párt kezébe. Óriási lehetőség, hogy a sz...ból várat lehessen építeni. Ugyanakkor ennél a lehetőségnél már csak a felelősség nagyobb...
Az intejú részlet a 2012. május 13-i Magyar Nemzetből származik
A teljes interjú itt érhető el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése