A Magyar Demokrata, amely "konzervatív hetilapként" definiálja magát, e heti számában (XII. évf. 50. szám) három oldalon Ágoston Balázs foglalkozik a kortárs mai magyar monarchizmussal erőteljesen oldalunk szellemiségére fókuszálva. Balázsnak nagyon köszönjük az anyagot, és nem gyözök azon csodálkozni, hogy mennyire zavarbaejtő ilyet olvasni a Demokratában, még akkor is, hogyha ennyit vártunk rá, és az illusztrációnkat a tisztelt szerkesztők nem vették figyelembe (pedig mekkorát ütött volna!). Pláne, hogy előtte a Romanovok rehabilitálásáról lehet olvasni nagyon pozitívan pár oldalon.
A Múltunk folyóirat 2008.2-ik számában Tóth Vásárhelyi Évától olvasható egy érdekes kis tanulmány Odescalchiné Andrássy Kláráról, a magyar legitimista-monarchizmus fekete bárányáról. A "rózsaszín grófnőt" harcos legitimizmusából, testvére, a "vörös grófnő" Andrássy Katinka térítette vissza, hogy aztán angol kémként végezze egy német bomba által. A Múltunk persze lecsapott e személyre, ami nem baj mert legalább valaki feldolgozta az életét és megtudhatjuk, hogy a Károlyiék köztársasága alatt először a zsidókat, aztán az urakat rohamozta meg Vas megyében a csőcselék. Nem ajánljuk viszont a Tormay Cécile-t fasisztaként (!) és rejtett leszbikusként (?) bemutató cikket, amely A bujdosó könyvet a sárba igyekszik taposni. A Múltunk 2008. 1-es számban pedig nagyot üvöltöttem, hogy 2008-ban valaki Ságvári Endre mártíriumáról (!) beszél, és ezt egyszerű rendőrségi jelentésekkel igyekszik bebizonyítani 50 oldalon Magyarországon . Svéd László kandidátus úgy látszik unatkozott nyugdíjában egy kicsit. Jobb lett volna, ha ezt magába fojtja vagy többet nézi a Bors sorozatot. Ablonczy Balázs itteni tanulmánya azonban figyelemreméltó a frankhamisításról. De legközelebb egy kevésbé liberális, 1968-fan, és mélyen republikánus műhelyben látnánk szívesebben. Különös aktualitással bír a magyarországi cigányok 1945-1970 közötti sorsát bemutató három itteni tanulmány is (Sághy Erna, Feitl István, Bársony János), amelyben fény derül megelehetősen sok valósághű részletre (kényszermosdatások, megyei kitelepítési javaslatok a "demokratikus" kormány felé, a cigányoknak a feketézéssel, illetve a szovjet hadsereggel kapcsolatos viszonya, stb.).
Elfelejtettem ajánlani még ezen az oldalon Romsics Gergely nagyon értékes tanulmányát,(Habsburg és Standestatt - A legitimizmus politikai stratégiái a harmincas évek Ausztriájában) amely sok érdekes gondolatot és megközelítést ad ahhoz a témához, ahogyan a monarchisták alapvetően egy gyökértelen köztársaságban mozog(hat)nak. Romsics munkája történeti és tudományos igényű írás, e mellett azonban nagyon is sok minden hasznosítható a megértő szemléletének köszönhetően belőle. Itt letölthető, ajánlott ki is nyomtatni és úgy tanulmányozni.
A Rubicon 2008. 07-08. számában remek kis írás van a francia forradalom gyilkosairól (Hahner Péter tovább aprítja a legendáját ennek az infernónak), a Romanovok igazi mártíriumáról (a család minden tagját szentté avatták az orosz ortodoxok), illetve Hasfelmetsző Jackről is (a maszon szimbolikás levél talán először látható magyar nyomtatásban), hogy valami egészen bulvárt is mondjunk. Nagyon tanulságos az 1946-os kunmadarasi zsidó pogromról szóló írás is, valamint az objektívebb bemutatása "Rezső királyfinak"., alias Rudolf trónörökösnek. Az elmaradhatatlan rossz hír az, hogy Ormos Mária megint könyvet írt és meg is jelenik. Ki sem találnátok a témáját...
A Múltunk folyóirat 2008.2-ik számában Tóth Vásárhelyi Évától olvasható egy érdekes kis tanulmány Odescalchiné Andrássy Kláráról, a magyar legitimista-monarchizmus fekete bárányáról. A "rózsaszín grófnőt" harcos legitimizmusából, testvére, a "vörös grófnő" Andrássy Katinka térítette vissza, hogy aztán angol kémként végezze egy német bomba által. A Múltunk persze lecsapott e személyre, ami nem baj mert legalább valaki feldolgozta az életét és megtudhatjuk, hogy a Károlyiék köztársasága alatt először a zsidókat, aztán az urakat rohamozta meg Vas megyében a csőcselék. Nem ajánljuk viszont a Tormay Cécile-t fasisztaként (!) és rejtett leszbikusként (?) bemutató cikket, amely A bujdosó könyvet a sárba igyekszik taposni. A Múltunk 2008. 1-es számban pedig nagyot üvöltöttem, hogy 2008-ban valaki Ságvári Endre mártíriumáról (!) beszél, és ezt egyszerű rendőrségi jelentésekkel igyekszik bebizonyítani 50 oldalon Magyarországon . Svéd László kandidátus úgy látszik unatkozott nyugdíjában egy kicsit. Jobb lett volna, ha ezt magába fojtja vagy többet nézi a Bors sorozatot. Ablonczy Balázs itteni tanulmánya azonban figyelemreméltó a frankhamisításról. De legközelebb egy kevésbé liberális, 1968-fan, és mélyen republikánus műhelyben látnánk szívesebben. Különös aktualitással bír a magyarországi cigányok 1945-1970 közötti sorsát bemutató három itteni tanulmány is (Sághy Erna, Feitl István, Bársony János), amelyben fény derül megelehetősen sok valósághű részletre (kényszermosdatások, megyei kitelepítési javaslatok a "demokratikus" kormány felé, a cigányoknak a feketézéssel, illetve a szovjet hadsereggel kapcsolatos viszonya, stb.).
Elfelejtettem ajánlani még ezen az oldalon Romsics Gergely nagyon értékes tanulmányát,(Habsburg és Standestatt - A legitimizmus politikai stratégiái a harmincas évek Ausztriájában) amely sok érdekes gondolatot és megközelítést ad ahhoz a témához, ahogyan a monarchisták alapvetően egy gyökértelen köztársaságban mozog(hat)nak. Romsics munkája történeti és tudományos igényű írás, e mellett azonban nagyon is sok minden hasznosítható a megértő szemléletének köszönhetően belőle. Itt letölthető, ajánlott ki is nyomtatni és úgy tanulmányozni.
A Rubicon 2008. 07-08. számában remek kis írás van a francia forradalom gyilkosairól (Hahner Péter tovább aprítja a legendáját ennek az infernónak), a Romanovok igazi mártíriumáról (a család minden tagját szentté avatták az orosz ortodoxok), illetve Hasfelmetsző Jackről is (a maszon szimbolikás levél talán először látható magyar nyomtatásban), hogy valami egészen bulvárt is mondjunk. Nagyon tanulságos az 1946-os kunmadarasi zsidó pogromról szóló írás is, valamint az objektívebb bemutatása "Rezső királyfinak"., alias Rudolf trónörökösnek. Az elmaradhatatlan rossz hír az, hogy Ormos Mária megint könyvet írt és meg is jelenik. Ki sem találnátok a témáját...
