Mondjuk ki az igazat, értsük meg a valót

[ism.]

Idén is lesz Károly-mise!

Idén is megrendezésre kerül a már hagyományos Károly-mise Cirák és Dénesfa közt (a Király Kápolna Cirák Önkormányzatához tartozik). Az eseményre minden kedves olvasónkat várjuk, hiszen az évenként megrendezett szentmise és találkozó a királyságpártiak egyik legnagyobb hivatalos rendezvénye. Autóval most is többen mennek, de tömegközlekedéssel is meg lehet közelíteni a helyet.

Idén először a szentmiséhez egy kétnapos zarándoklat is társul, amelyet a Károly Király Imaliga szervez Szombathely és Zalaegerszeg helyszínnel.

Emlékezzünk idén is méltóan ezeddig utolsó apostoli királyunkról és a restaurációról! Ezen túl, azok, akik autóval mennek jelezzék a hozzászólásokban, hogy minél több embert el tudjuk juttatni a rendezvényre! A legelőnyösebb az lenne, ha minden autó teli lenne természetesen.

Harry Brown

A sors néha igazán különös dolgokat hozhat össze. Van úgy, hogy egy művészeti alkotás felvet egy kérdést, amit egy másik nap valahol máshol egy másik alkotás megválaszol. Egy elejtett mondatból indult minden, két szóból: Harry Brown.

Ki ne emlékezne az idei angliai zavargásokra, melynek során a liberális állam eszménye végzetesen megroggyant. Az utcákon szórakozásból randalírozó, egyéni anyagi vágyaikat és frusztráltságukat kiélő főként bevándorló fiatalok tetteinek első komolyabb magyarázatát a Szent István napján tartott körmeneten hallottam. Ott Erdő Péter bíboros feltette a kérdést, hogyan várhatjuk el a bevándorlóktól, hogy asszimilálódjanak, elfogadják "értékeinket", amikor a mai szekularizált társadalom már semmiféle - általánosan elfogadott - értékkel nem rendelkezik. Van ugyan törekvés, hogy az Isten helyére a racionalitáson alapuló "emberi jogok" kerüljenek, de mint tudjuk, amit az egyik ember írt, azt egy másik ember bármikor átírhatja. 

Harry Brown egy mostanában játszódó film nyugdíjas tengerészgyalogos főszereplője, a harmadik évezred első évtizedének végéről, Nagy-Britanniából (mivé lett a "Rule Britannia"...?) A film maga lehetne akár egy nyomasztó utópia is, hacsak nem éreznénk a zsigereinkben, hogy mindez csupán a puszta valóság. Utcán agyonlőtt kismama, leköpött nyugdíjas, impotens rendőrség, és céltalan, kilátástalanságában agresszív fiatalság jelzi a korlátlan állami szabadosság halálát. Első randira kifejezetten nem ajánlott filmben tárul fel a mai nyugati valóság, mely előbb utóbb fordított pestisként terjed majd kelet felé. Néha-néha már a mai Magyarország is felsejlik a filmkockákon.

Hogy van-e ebből az egészből kiút, arra a film nem talál választ. Mindezek után a Széll Kálmán téren az ősz első napján egy halovány napsugárként mosolygott rám egy könyv a 61-es villamos megállójában. Lehetséges ez? Igen. Kovács Gergely: FOGADD A KORONÁT! Károly magyar király hitvalló élete mindössze 500 forintért. Nem kell egy nap ahhoz, hogy elolvassuk. Magával ragadó, sodró lendületű olvasmány az utolsó uralkodónk életéről. Így októberben, a 22-i Károly misére készülve nem is ajánlhatnék nagyszerűbb felkészülést a zarándoklatra, mint ezt a művet. Lélekemelő, lélekerősítő, egy ilyen ember életútját nyomon követni. Minden oldal, minden fejezet elolvasása elmélyíti az emberben a vágyat, hogy értelmes, teljes életet éljen. Hiszen Jóisten mindannyiunknak adott észt és szabad akaratot, hogy eldönthessük merre indulunk. Őszintén kívánom, hogy talán egyszer a világ  választott vezetőinek is megadatik, hogy Boldog Károly király receptje alapján kivezessék az országukat Harry Brown világából. Ámen.

A tekintélyelv életforma és jogi forma egyszerre

"[…] a tekintély elvét, mint önként értetődőt ne önkényként alkalmazzuk, de úgy, hogy ne a számszerűség döntsön a kérdésekben, hanem az arra hivatott és arra jogosult tekintély – tehát nem numerantur, hanem ponderantur – és pedig vélemények és ellenvélemények meghallgatása után, megfontoltan és alaposan.

Azután: hogy a tekintélyi elv erősebben adagoltassék, de úgy, hogy azt az első történelmi szellő el ne seperje. Ez világos, mert nem szabad olyant alkotnunk, ami azután labdajáték tárgyává lesz, amit a nemzet történelmi érzéke az első szóra elfúj és amely után hoz valaki más egy másik javaslatot és azt is elfújják. A zsidótörvénnyel és a földreformmal sem jó játszani, de az alkotmánnyal azután igazán nem jó.

A tekintélyuralmat bizonyos mértékben ki kell fejleszteni, mert különben nem lesz komolyság, ha nagyon szerte beszélünk. De a magyar néplélek ma nem egységes egy tekintélyuralom befogadására. Az én véleményem szerint a nagy többség és a nemzet tősgyökeres része egyáltalában nem fogadná azt el teljes mivoltában, mint életformát, különösen nem mint jogi formát; csak a véréből és gondolkodásából eredő tekintélyt hajlandó elfogadni, a született tekintélyt, aminthogy egyébiránt máshol is születik a tekintély és az ember nem törvényben csinálja. Ezt csak a nemzet felfogásával egyértelműen lehet csinálni."

Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok.Budapest, 1941. Sajtó alá rend. Kovrig Béla

A horvát verzió

Horvát barátainknak tetszett. Nekünk is. Itt van a magyar eredeti verzió is. Aki pedig a múltat szeretné összevetni a jelennel, az kattintson ide.

Kompozíció:Kiss-Kovács Roland.

Csak a lényeg

Távol és mégis közel

Októberi hangulat

Októberben Károly-mise lesz újra és Biatorbágyon is megemlékezünk. Részletek hamarosan. Készülj!

Kompozíció: Kiss-Kovács Roland.

Az ország népét megszámolni

Tíz évente szó szerint számot vet Magyarország arról, hogy hová jutott egy évtized alatt. Össze lehet vetni a korábbi népszámlálási adatokkal, mi hány százalékkal fogyott, mi mennyivel nőtt. A Kiegyezés óta rendszeressé váló adatsorokat azonban gyakran szakította meg több évtizedes adathiány, például az ország felekezeti hovatartozását nem "illett" firtatni 1949-1989 között. A kérdőívben feltett kérdések és a rájuk adott válaszok alapos rajzolatát fogják adni Magyarország hanyatlásának. Békeidőben 30 év alatt veszítettünk több mint egy millió főt, és ebben a számban azok nincsenek is benne, akik külföldre menekültek a munkanélküliség elől, munkát vállalni. Prostituálttól kezdve a mérnökig bezárólag.

1946, azaz a népi demokrácia bevezetése és az I. Magyar Köztársaság kikiáltása óta elveszítettük a nemzetiségeinknek nagy hányadát. Elüldöztük a katolikus svábokat, egyetlen tollvonással kitettük 70 ezer szlovák honfitársunkat és ezzel népvándorlást indítottunk el a felvidéki magyarok számára is. Részesei voltunk a Kárpát-medencei quasi "multikulturalizmus " fölszámolásának, melyet ma izzadságszagúan próbálnak egyesek feleleveníteni a fővárosban, de csak etnikai káoszt idéznek elő (Párizs, London, Németország ennek az útjelzői). Ki emlékszik már arra, hogy egy átlagos bánsági faluban egy 14 éves gyerek már 3-4 nyelven beszélt folyékonyan?...

Elvesztek a faluközösségek, a birtokos parasztsággal együtt eltűnt a "józan paraszti ész" is az országból. Ki emlékszik már arra, hogy egy átlagos magyarországi faluban volt templom, bolt iskola, kaszinó, fonó, gőzmalom, magtár, legényegylet, vasútállomás, posta, értelmiség - és ami a legfontosabb létezett egy kiszámítható jövő?

Ma van olyan része az országnak a Cserehátban, ahol egymás mellett hét faluban még bolt, sőt kocsma sincs, se munka, se ember, csak a reménytelen pusztulás. Hová jutottunk a mitikusan kezelt "3 millió koldus országa" óta, amire a köztársaság melldöngetve jelentkezett, hogy majd megoldja. Mi a helyzet a "kitántorgókkal"? Vajon mennyien vannak már most is odakinn nyugaton, akik hiányozni fognak az összeíráskor? Mondhatnánk, hogy jobban élünk, van autónk, házunk. Persze, hogy van, de hitelből. Kamatrabszolgaság modern kényelemért. Megvettünk már mindent, csak még elfelejtettünk fizetni érte. De benyújtják a számlát majd és nagyon nagy lesz az ár.

A népszámlálás sokmindenre nem ad majd választ. Lesz sok mennyiségi adat, lehet majd szép térképeket, grafikonokat rajzolni belőlük, de sohasem fogjuk megtudni, hogy ebben az országban vajon hányan építik a testüket, és hányan a lelküket? Hányan járnak rendszeresen közösségbe, beszélgetnek esténként a vacsoránál, tévénézés helyett? Hányan állnak szóba másokkal, akik esetleg egy hosszú utazáson útitársaink? Hány embernek van egy kedves szava ismerőseihez, és hányan beszélnek még szüleikkel is ordenáré módon? Hányan vannak, akik csak panaszkodnak, áthárítva minden felelősséget környezetükre és hányan vannak azok, akik tesznek azért, hogy jobb legyen a holnapjuk? Hányan fordulnak be önmagukba, és hányan nyílnak ki a világ számára? Hányan állnak fel a padlóról egy pofon után és hányan maradnak ott fekve egész életükre? Hányan vannak, akik szerint ma élni jó, és hányan akik legszívesebben eldobnák az életüket? Hányan keseregnek a múlton és hányan tesznek a jövőért? Hány szembejövő ember mosolyog ránk és hányan nézik törött gerinccel a földet? Jutottunk-e előbbre 10 évvel ezelőtthöz képest?

A kérdéseket a végtelenségig lehetne folytatni, a válaszokat mindenki tisztázza magában. Mi magyar monarchisták is, akik aggódva szeretjük kis hazánkat.

Kint, a szabadban

Kép: Czopf Áron.

Ha...

"...A közhely úgy tartja, hogy a történelemben nincsen "ha". Mégis érdemes talán egy pillanatra belegondolnunk, mi lett volna, ha ez a király és Magyarország nem találnak egymásra, ha a 20. század viharaiban egyáltalán nem tartottunk volna igényt eme politikusként, gondolkodóként és emberként egyaránt elsőrangú férfiú szolgálataira. Ki tudja, vajon hányféle ingatag kormányformát és hány fércelt alkotmányt kellett volna elszenvednünk? Vajon miféle tisztességtelen és tehetségtelen emberek gyakorolhatták volna a főhatalmat különféle megszállók kegyelméből? S vajon mivé lett volna kezeik között az ezeréves Magyarország, amely ezekben az órákban áll meg hálaadással a jó király pannonhalmi sírja felett?"

Megjelent a Kommentár 2011/4. száma. Márton Zsigmond: Ha... - II. Ottó királyunk halálára c. cikke Kötelező irodalom. Legszívesebben az egészet bemásolnám ide, de az olvasás igazi élménye mindig papíralapú (aki mégis el szeretné olvasni most, az kattintson ide). Felettébb szimpatikus a szerző bemutatása az utolsó lapon: (monarchista). Köszönjük és gratulálunk a cikkhez, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a legtöbb helyre eljuthasson!

Anyaportálunk bejegyzései

Három, nemrég publikált bejegyzésre hívnánk fel a nyájas olvasó figyelmét, melyek Regnum! Portálunkon jelentek meg. Az első egy New York Times interjú Horthy kormányzóval 1921-ből, melyben a Legfőbb Hadúr egyértelműen leteszi voksát a monarchia mellett. A második társszerzőm, Szávoszt-Vass Dániel beszámolója az Ottó-emlékülésről, mely szintén igen érdekesre sikeredett.

A harmadik pedig szintén egy érdekes tudósítás gróf Bánffy és gróf Bethlen nyilatkozatairól Boldog IV. Károly királyunk második visszatérési kísérlete után.

Pánczél Hegedűs János írása az örökös király halála utáni helyzetről talán sokunk kérdéseit megválaszolják, kételyeinket eloszlatja.

Jó olvasást kívánunk!

Elhunyt Félix magyar királyi herceg

A mai napon Ő Fensége Félix magyar királyi herceg, II. Ottó öccse visszaadta a lelkét Teremtőjének. Ő volt Boldog IV. Károly apostoli királyunk utolsó életben maradt gyermeke. A Máltai Lovagrend és az Aranygyapjas Rend lovagja, megtagadta az uralkodói jogairól való lemondását, mondván, hogy az személyi jogaiba ütközne. Édesanyja temetésére engedték vissza három napra 1989-ben, valamint egyszer illegálisan is átlépte a határt. Küzdött családja birtokainak visszaszerzéséért, melynek nagy részét az Anschluss után vesztette el a Dinasztia.

Requiescat in Pace et Lux Perpetua Luceat Ei!

Gyászmise Erzsébet királynéért

Most pénteken, szeptember 9-én a Szent Mihály Laikus Káptalan gyászmisét hirdet nagy királyunk, I. Ferenc József felesége halálának a 113. évfordulóján. A misét P. Kovács Ervin Gellért OPraem fogra celebrálni a hagyományos római rítusban Gödöllőn, a Kastélykápolnában este hat órakor. Minden megemlékezőt szeretettel várnak. Legyünk ott minél többen, mi monarchisták is képviseltessük magunkat.

Éljen sokáig Erzsébet királyné emléke!

Requiescat in Pace!

II. Ottó emlékülés

a Habsburg Történeti Intézet szervezésében. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Az előadók:

Balázs Péter, volt külügyminiszter:

Habsburg Ottó szerepe Magyarország európai integrációjában

Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója

Az „Ottó-jelenség”

Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter

Habsburg Ottó és Magyarország két történelmi fordulóponton

Helyszín:

Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete

Európai Unió Háza,

1024 Budapest, Lövőház u. 35, a Millenáris

2011. szeptember 8. 17:00

Részvételi szándékát kérjük, jelezze a 06-20-2040043-as telefonszámon vagy E-mailben: habsburg.info@gmail.com

Az előadókat és a tematikát látva kitűnik, hogy nem a mi hozzáállásunk szerint szervezik meg az emlékülést, ennek ellenére érdekes lehet. Aki tud, látogasson el.

Frappáns válasz Hollywoodnak - Hungária Kapitány

Megjelent a Miles Christi évkönyv

A korábban folyóiratként létező Miles Christi most egy több, mint 340 oldalas évkönyvként jelent meg, amelyben néhány, a Regnum! Portálon korábban helyet kapott írás egybeszerkesztetten is elolvasható végre. A Miles Christiben szereplő tanulmányok (tartalomjegyzéket lásd lentebb) konzervatív és katolikus életszemléletet tükröznek, tematikájukat tekintve pedig a teológia, a liturgia és az egyháztörténelem, társadalom- és eszmetörténet, illetve a politológia területeiről valók.

Az évkönyv szócsöve kíván lenni a magyar hagyományhű katolikus közösségnek is. A kiadványról érdeklődni lehet nálunk is, mivel partneri viszonyban vagyunk, de közvetlenül a felelős kiadónál is: info@templomosok.hu; miles.christi@templomosok.hu

Tartalomjegyzék:

A RÉGI ÉS ÚJ RÓMAI RÍTUS
Don Pietro Leone

MISSA SOLLEMNIS A DOMONKOS RÍTUSBAN
Jusztin Péter

AZ IGAZSÁGOS HÁBORÚ TEMATIKÁJA AZ ERKÖLCSTEOLÓGIÁBAN
Baucsek Csaba

ECCLESIA MILITANS: A HARCOS KERESZTÉNYSÉG EGYHÁZA– EGY ELFELEDETT LELKISÉG TÖRTÉNETE
D. Fekete Balázs

A TEMPLOMOS LOVAGREND ELLENI PER A FRANCIA KIRÁLYSÁGBAN
Mátyás Botond

KATONA ÉS PAP: EMLÉKEZÉS VITÉZ FEKÉSHÁZY ÉS TABÓDI TABÓDY ISTVÁNRA
Éhmann Gábor

MAGASRA TETT LÉC – NEKROLÓG MOLNÁR TAMÁS PROFESSZORRÓL
Pánczél Hegedűs János

ARRÓL BESZÉLNI, HOGY MI VALAMI GLOBÁLIS BOLDOGSÁG FELÉ TARTUNK, EGYSZERŰEN OBSZCÉN – INTERJÚ MOLNÁR TAMÁS FILOZÓFUSSAL

NAPPAL – ÉJSZAKA: MAXIMÁK ÉS GONDOLATOK ERNST JÜNGERTŐL

KATOLIKUS, MONARCHISTA, NEM DEMOKRATA –
ERIK MARIA RITTER VON KUEHNELT-LEDDIHN ÉLETÉRŐL
Megadja Gábor

A DEMOKRÁCIA ÚTJA A ZSARNOKSÁGHOZ
Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

MONARCHIA ÉS HÁBORÚ
Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

KORONÁZÁS A TRIENTI RÍTUSBAN - kétnyelvű szövegközlés

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉNEK ALAPVONÁSAI, A MÁRTÍROK SZEMSZÖGÉBŐL
Galambos István

AZ EMIGRÁNSOK ÉS AZ ÉRTELMISÉGIEK TOTALITARIZMUSA
Megadja Gábor

XVI. BENEDEK ÉS A NÉPIRTÁS – ÖSSZEHASONLÍTÁS
Ft. Orvos Levente

HŐSÖK, NEM ÉRTELMISÉGIEK (recenzió)
Szilvay Gergely

A JÓ RENDRŐL (recenzió)
Szilvay Gergely

A SZENTKORONA-TAN CSONTOSODÁSA? – NÉHÁNY GONDOLATKEES TESZELSZKY AZ ISMERETLEN KORONA KÖNYVE KAPCSÁN (reflexió)
Pánczél Hegedűs János

Buda eliberata

Ma van a 325. évfordulója annak, hogy a Szent Liga többnemzetiségű keresztény seregei egy végső rohammal visszavették Buda várát a töröktől és véget ért a 145 éves megszállás. Emlékezzünk erre a napra, mely egy olyan időben volt, mikor még az európaiak fegyvert fogtak hitükért, hazájukért, és szembeszálltak a megszállással. Ezen keresztesek példája lebegjen szemünk előtt ma is.

Egy kellemetlenebb évfordulónk is van; a Japán Császárság ezen a napon adta meg magát az Amerikai Egyesült Államoknak, miután annak szabadkőműves elnöke két atombombát dobatott a végnapjait járó országra.