II. Ferdinánd, az ellenreformáció uralkodója

A történelmi könyvek közül kétségtelenül az életrajzok a legnépszerűbbek. Egy átlagos olvasó aligha találja túl érdekesnek a Franciaország története 1789–1815 címet. Viszont sokkal valószínűbb, hogy kézbe veszi azt, amelynek egyszerűen csak az a címe, hogy Napóleon. Ugyanez igaz a „Magyarország politikatörténete a két világháború között” és Horthy Miklós viszonylatban is. Már az ókori történetírók is elsősorban életrajzokat írtak. Talán éppen ennek ellenhatásaként, amikor a történelem, mint tudomány a XVIII–XIX. század folyamán „professzionalizálódott”, az új típusú hivatásos történészek nem nagyon foglalkoztak életrajzokkal. Hiszen – tudományosan vizsgálva – nyilvánvaló volt számukra, hogy még a legnagyobb tehetséggel és hatalommal rendelkező ember is legfeljebb csak követni tudja azokat a „szélesen hömpölygő” gazdasági, társadalmi, szociális folyamatokat, amelyek az emberi társadalmakat és az országok egymás közötti viszonyait, a birodalmak felemelkedését és bukását stb. meghatározzák. A történettudomány első modern képviselőit – ókori előfutáraiktól eltérően – kevéssé érdekelték az „egyéniségek”.

Nagy gazdasági–szociális folyamatokban gondolkodtak. Feltehetően a természettudományok fejlődését megirigyelve az emberi történelmet olyan logikus, így előre látható, kiszámítható ok–okozati összefüggések rendszerében akarták láttatni, amelyben nem volt hely a történelem folyamatának új fordulatokat adó egyéneknek. (Legfeljebb csak annyira, hogy gyorsítani, vagy lassítani tudják azt, ami amúgy is bekövetkezik.) Így az életrajzírást átengedték az újságíróknak, drámaíróknak, illetve bárkinek, aki írásból akart megélni. Ahol meg csak a példányszám számít, sose fognak írni II. Ferdinánd életéről.

Írta: Csizér Márton.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Pálffy János gróf a dinasztia szolgálatában

Erdődi gróf Pálffy János 1681-ben önkéntes katonaként kezdte meg pályafutását és 70 évvel később 1751-ben Magyarország nádoraként halt meg. Van-e még történelmünkben olyan személy, aki ilyen hosszan és ráadásul ennyire sikeresen – mint az alábbiakban láthatjuk majd, élete gyakorlatilag szakadatlan sikersorozat volt – kudarcok nélkül  forgott volna a közpályán? Bizonyára akad. Viszont azt biztosan állíthatjuk, hogy senki sincs, aki évtizedekig volt országunk történelmének főszereplője és mégis annyira kiesett volna a történelmi köztudatból, mint éppen ő.

Hogy miért? Azért, mert nem vezetett „szabadságharcot”, nem szőtt összeesküvést az uralkodója ellen és nem is vázolt fel átfogó gazdasági reformprogramot az ország felemelkedése érdekében. Az első kettő bölcsességét dicséri, az utóbbira meg életében még nem értek meg a feltételek. Pálffy János korában a magyar érdekeket elsősorban a harcmezőn kellett védeni. Először egy hosszú háborúban a magyarság számára évszázadok óta a fokozatos pusztulást és sorvadást jelentő oszmán hatalomtól kellett megszabadulni.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Károly lotaringiai herceg a dinasztia szolgálatában

 „Falainak vastagsága, tornyainak és rondelláinak erőssége miatt – hozzávéve a meredek fekvést és sziklás alapzatát – Buda általános vélemény szerint emberi erővel bevehetetlen.” (Semplicero Bizzozero)

„Nem is volt egész Európában ama dicsőséges emlékezetű magyar, Hunyadi János után hasonló keresztény fejedelem, akitől a török nemzet ennyi ízben, szemtől szemben való harcokban ennyiszer megveretett volna, mint attól a nagy, vitéz tanult okos lotharingiai hercegtől.” (Cserei Mihály)

„Szegény ördög.” (Sobieski János)

Lotaringiai Károly a magyar történelem kiemelkedő, de teljesen elfeledett alakja.  Legnagyobb történelmi tettei, győzelmei Magyarországhoz és a magyar történelem egyik legfontosabb időszakához kötik, de mi mégsem emlékezünk rá. Nem csak a magyar nemzeti történelem Pantheonjából, vagyis a hazai történelmi köztudatból hiányzik, hanem más nemzetek fiai sem érzik magukénak. Bár a modern nacionalizmus korszaka előtt élt, de még így is meglepő, hogy tényleg nem tekinthetjük semelyik nemzet fiának sem. Manapság minden országnak, nemzetnek vannak hősei. Károly herceg viszont egyik nemzethez sem tartozván, senkinek sem lehet nemzeti hőse. Bár Bécsben született, osztráknak semmiképpen sem tekinthetjük: szimbolikus, hogy már a születésekor száműzött volt. Francia anyanyelvűként német sem lehetett, de francia sem: egész életében – nem saját akaratából – Franciaország ellensége volt. Tekinthetnénk akár szabadsághősnek is, hiszen saját hazája felszabadításáért is küzdött. Elfeledettségének egyik oka éppen ez. Nemzete nem volt, de hazája igen. Az az ország, amelyet nevében is viselt: Lotaringia. Lothár országa, Nagy Károly birodalmának egyik örököse, amely azonban felmorzsolódott a két nagyobb testvér, a francia és a német szorításában. Lotaringia népe nem tudott önálló nemzetté fejlődni, így függetlenségének végleges elvesztése csak idő kérdése volt. Aztán meg ki emlékezne egy mai országrész egykori önálló uralkodóira? Nemzet nélkül, ország nélkül, száműzetésben, idegen országba születvén Károly herceg teljes hűséggel a Habsburgokat szolgálta. A Habsburgok pedig a mi uralkodóink voltak, így ennek köszönhetően Károly világraszóló győzelmeinek elsősorban mi magyarok lettünk haszonélvezői: megszabadultunk a nemzetet megnyomorító és pusztító ottomán uralomtól. Éppen ezért szembeszökő hálátlanság, hogy még mi sem emlékezünk rá. A nemzeti önismeret szolgálatában, legyen ez az írás egy lépés a jó irányba.

Az írás a portálunkon olvasható tovább!

Meghívó a Szent György Rend bécsi avatási ceremóniájára

Meghívó! 

2016. Április 16-án Bécsben a Habsburg-Lotharingiai dinasztia égisze alatt működő Szent György Rend ünnepélyes avatási szertartásán lovaggá ütik a rend első magyarországi tagjait. Maga az avatási szertartás és a szentmise nyilvános esemény, melyre a Monarchista blog és a Regnum! portál olvasóit is szeretettel várják. Az esemény részletes programja:

Az esemény nyilvános részének részletes programja:

08.45 - 09.00: Lovagok gyülekezője a Stephansdom terén
09.00 - 09.30: A zenekar érkezése, Császári himnusz,  jelentések a Nagymester előtt
09.30 - 09.45: Menet a Stephansdomtól a Grabenen és a Bognergassén a hof-i horvát templomhoz
09.45 - 09.55: Bevonulás és ültetés a templomban a Rend marsallja által
09.55 -10.00: Felcsendül a Rend fanfárja 
10.00 - 12.00: Szentmise, melynek keretében lovaggá avatják a jelölteket
12.00 - 12.25: Távozás a templomból, fotó
12.25 - 12.45: Vonulás a templomtól a bécsi Városházába a Heidenschuss, Freyung, Teinfal utcákon keresztül keresztül az Universitätsring-en a Rathausplatzig

A Szent György Rend működésével, alapelveivel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel kapcsolatban olvasásra ajánljuk a magyarországi rendtartomány szervezését koordináló Lieli Gáborral készült interjút.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Elmélkedés egy születés kapcsán

Szívből gratulálunk Katalin cambridge-i hercegnének és Vilmos brit királyi hercegnek második gyermekük születése alkalmából!

Vilmos és Katalin közvetlenül a szülés után, gyermekükkel. Forrás: AFP/Ben Stansall

Mindig csodálkozom, hogy a magyar közvéleményt a brit monarchiával kapcsolatos események mennyire foglalkoztatják. Nemcsak e kislány születése volt országos hír minden valamirevaló magyar online hírportálon, emlékezhetünk az esküvőjük körüli médiafelhajtásra, vagy arra, ahogy a világ a kis György herceget várta. Lehet, hogy a magyarok valamilyen szinten még mindig látens monarchisták? Vagy ez is csak egyfajta celebség?

Közben pedig hiába töröm a fejem, nem jut az eszembe, hogyan hívják a köztársasági elnökünk feleségét.

De végül is kit érdekel...

Dessewffy Aurél gróf emlékezete

Dessewffy Aurél gróf (1808-1842.)

"Kétes úton jártál, kevesektől értve, s ha célod / Nagy vala, elfedezé azt kor előtti halál. / Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, / Élve, temetve talány hagytad el a honi tért. / Nem veszténk-e nagyot? kérdjük most aggva magunkban, / S a szent nemzetiség angyala súgja: Igen."

Vörösmarty Mihály: Dessewffy Aurél.

"Tinektek, ugy látszik, Éjszakamerika van fejetekben. Ott igen is a foederatio actája által némelly és épen a legfontosabb tárgyak az egyes statusokra vannak bízva, és kivéve a középponti törvényhozás befolyása alól. Ilyen p. o. a rabszolgaság kérdése, melly felett a congressusnak határozni nem szabad, nehogy a rabszolgát tartó, kisebbséget képező statusok a másik rész által leszavaztassanak. De itt elfelejtitek a legfontosabb különbségeket. Az első különbség az: hogy Amerika respublika, hol az eredeti pactum conventumok foglalják magukban kivétel gyanánt e feltételeket; mi pedig Monarchiában élünk, hol az alaptörvények törvényhozást a fejedelem hozzájárulása nélkül nem ismernek; itt a status és törvényhozás egysége a fő eszme, annak megtartása a főfeladás; itt nem lehet félni, hogy egy megyei érdek a másikat elnyomja az országgyülésen, mert ott van egy neutralis kiegyenlítő hatalom, a korona, mellynek hatóságát Amerikában a praesidens vetója felette gyarlón pótólja." [Kiemelés tőlem. - P.A.]

Törvényhozás és a megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 8. p.

"Nálunk Magyarországban jelenleg a politikai eszmék így állanak egymás ellenében: népszerű és nem népszerű eszmék. Ez a népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának; mert a történetek évkönyvei bizonyitják: hogy ugyanazon népeknél, ugyanazon körülményekben a legkülönbözőbb eszmék, vélemények s politikai rendszerek voltak felváltva, népszerűk és népszerűtlenek, az igazság pedig ugyanazon körülmények közt csak egy lehet. Jelenleg Magyarországban népszerű azon politikai iskola, mellyet kat exochen a mozgalom pártjának lehet nevezni: népszerűtlen az, melly e mozgalmat mérsékleni, a törvényes formákhoz kötni, bizonyos elveket tiszteletben tartani, s haladásunkat a rögtönzés veszélyeitől megőrizni ohajtja."

Névtelenség.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 15. p.

"A megváltási kérdés jövőjének alig árthatott volna többet valami, mint a szabadföld körüli agitatio. Ez által hamis irány adatott az egésznek, megszünt hideg megfontolás kérdése lenni s általvitetett az ábrándozások országába."

Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 29. p.

"És az agitatori hivatás gyakorlatában nincs hiba, melly magát hamarább és keserűbben megboszúlná, mint a pietásnak hiánya az idősebbek, a multnak hagyományai, emberei s intézetei iránt. Az erős lelkü férfiúnak azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját; nemtelen keblekben hideg individualismussá fajul, métely gyanánt terjed emberről emberre, okosnak és oktalannak egyiránt lészen birtokává: s szövetkezvén legaljasabb indulataikkal, csak hamar magunk ellen fordúl, s leront minden oltárt, kivevén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretetét."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. I.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 45. p.

"Ezekhez képest nyiltan kimondjuk, és röviden akarjuk megmutatni, hogy azon rosz, mellyet a Kelet népe a Pesti Hirlapban lát, nem képzelet, nem rémkép. A szükségesnél sötétebb volt igenis a szinezet, mellyben gróf Széchenyi vádait kifejezé; az erősségek, miket eléhozott, czáfolást engednek; hibás a mező, melly a megtámadásra választatott; a vész, mellyel fenyeget, korán sem áll oly közel, mint azt jósolja, s az orvosság talán egyszerűbb, mint sejdíti: de maga a vád, - igy vagyunk meggyőződve, - a fő dologban igazságos, s a kártékony hatás, melly bépanaszoltatott, nem hiú félelem, de szomorú valóság. És ez vélekedésünk szerint néhány egyszerű észrevételből kiviláglik."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. II.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 51. p.

"Már többször érinté a Világ rövid szavakban azon rendszerített piszkolódást, mellyet egyik collegánk külföldi czikkeiben némelly idegen országlószékek ellen, jobb ügyhöz méltó álhatatossággal folytat. A francziák királyának Lajos-Fülöpnek jut leggyakrabban az a becsület, ezen szutyongatások tárgyaul választatni, s a Hirlap 73. számában található párisi (?) levél nem első példája a legmérgesebb gúnyiratok s legtúlzóbb franczia újságok szemétjéből mesterségesen összerakott mosaicnak, melly a magyar olvasónak a franczia állapotok hű képe gyanánt mutattatik be."

Külpolitika és hazafiság viszonyai.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 85. p.

"Az egyházi javak Magyarországban kétféle eredetűek: vagy királyi adománylevelek, vagy magános személyek adakozásai által jutottak a cath. egyház és egyháziak birtokába. Ha a koronás fejedelem, alkotmányos jogánál fogva, magánosaknak adta volna a kérdéses javakat, azok a nemzetség magvaszakadtával visszaszállottak volna a koronára: az egyháznak szentelt adománylevelekben nincs fentartva semmi tulajdoni jog, sőt több esetben világosan ki van mondva az ellenkező, s az adomány rendeltetése, t.i. a cathol. vallás és isteni tisztelet fentartása, egyenesen ki van fejezve. A közállomány feje által s annak nevében adott ajándék nem választható el azon feltételektől, mellyekhez kötve van. [...] Ha igaz is, hogy többet tehettek volna s tehetnének némellyek, de más részről még igazabb, hogy még a legújabb időkben is igen számosan a cathol. egyház tagjai közül vagyonukkal úgy bántak, hogy az őket rosszaló világiak nagy része bátran önkebelébe nyúlhat, s visszaveendi kárhoztató itéletét. - De bár hogy legyenek ezek, illy tekintetek a sajátjog megsértését soha nem igazolják. Mihelyt egyszer valakit tulajdonától megfoszthatni azért, mert azt nem úgy használja mint mi jónak látjuk, megszünt a sajáti jognak minden bátorsága. Ha azért lehet elvenni a nagyváradi vagy csanádi püspöktül javaintak felét, mert mi azt más üdvös czélra akarnók fordítani, úgy A. herczeg, B. gróf, C. báró, D. nemes, E. banquier és F. nagykereskedő sincs hasonló próbatét ellen biztosítva."

Papi jószágok.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 93. & 100. pp.

"Másik botlása a szerzőnek; feledni: hogy Magyarországban a kitünő többség catholicus. Ha a nemzetiséget s azzal összekötött szent érdekeket tenyésztetni akarjuk: nélkülözhető-é ezen cathol. többség közremunkálása? és ha nem, úgy használunk-é a nemzetiség ügyének, mikor azt főkép protestans érdek gyanánt tüntetjük fel?"

Protestantismus, magyarismus, slavismus.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 107. p.

"Mi mindig bámultuk, mikép lehet csak egy szóval is védni, és, a mi a több, sok helyen tettleg tűrni olly visszaélést, melly ha következésiben bővebben kifejlendik, helyhatósági rendszerünket természetéből egészen kiforgatja. Ha 150 tanulónak, vagy a vásárra begyülő sokaságnak szabad egy megyei gyülés felett uralkodni, miért nem volna szabad egy pénzes urfinak felfogadni 500 máramarosi oláh nemes embert, s azok segedelmével Ugocsa, Beregh, és Szabolcs megyékben restaurálni, követet választani és utasítást adni? Ez egy szikrát sem lenne törvénytelenebb, mint az, mi némelly megyékben, csakhogy kevésbé szembeszökőleg, minden órán történik. A vállalatot 10,000 forinttal eszközölhetőnek tartjuk, és úgy hiszszük, hogy sok üdvös eszmének, p.o. a szathmári 12 pontnak, az egész országban rögtöni valósítására alig lehetne czélirányosabb tacticát feltalálni."

Vidékiek megyei gyűléseken.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 116-117. pp.

"Ám tessék ezentúl is ránk fogni a tespedési irányt, s a feudalis oppositio orgánjának elnevezni lapunkat; feleletünk annak jövendőjében fekszik, s erre bátran utalunk mind azok irányában, kik semmi mester szavára nem esküsznek, hanem önszemekkel szeretnek látni s önbelátásuk szerint itélni. Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében 15 év óta történt, megsemmítni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alaptt semmit el nem hibáztunk, semmiben nem tévelyegtünk volna; de e botlásokat véleményünk szerint tanuság gyanánt kell csak használni jövendőre nézve, nem ürügyeül a visszalépésnek."

Időszaki sajtó hivatása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 126. p.

[A Pesti Hírlap programjának részletezése után. - P. A.] "És mind ezek ,vox populi vox dei' motto mellett, világrázó eszmék gyanánt, örök jog és igazság nevében, "la bourse ou la vie" hangulaton, ugyanazon tábornak különböző szegleteiből, félrenemismerhető összefüggésben és egymásutánnal, még pedig mindig úgy, hogy azoknak, kik ezeket egyszerre és tüstént elfogadni vonakodnak, légyen az ő hitük szerint, mert ők megérettek, és könnyűknek találtattak, s ők nem egyebek, mint embertársaik szent jogainak eltipróji."

Megyék állása.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 144-145. pp.

"Ismerem az állás töviseit, miknek kitéve vagyok, midőn az itt kimondott nézetek organumává tettem magamat. Jobbrul s balrul, mögöttem s előttem hallom zúgni a szörnyű szót, hogy ,kormányember' vagyok. Én pedig egyenesen kimondom, hogy igen is ,kormányember' vagyok. Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, mellyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek; mert meggyőződésem szerint hathatós, és nem nominalis kormányra van szüksége a nemzeteknek, hogy boldogúljanak, statusemberekre és nem prokátorokra, hogy nagyok és erősek legyenek. De mindenek előtt és felett magyar vagyok, fia ezen szeretett hazának; minden egyébnél fontosabb előttem ezen országnak boldogsága és érdekeinek, nemzetiség s alkotmány alapján kifejlése."

Nyilatkozat és igazolás.

X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 170-171. pp.

További információk Dessewffy grófról a Regnum! Portálon, a Konzervatív Tea-körön illetve a Konzervatóriumon.

Helyzetünk a hazai online politikai blogszférában

Tegnap jelent meg a Kereső blogon az a bejegyzés (Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak), melyben a Monarchista blog is szerepel. A cikk a magyar politikai blogok és híroldalak egymásra való hivatkozását mutatja, melyik oldalon mennyi hivatkozás szerepel, ill. az adott oldalt hányan és kik hivatkozták. A színek az egyes csoportok közti azonosságra próbálnak utalni. Ezért talán nem is véletlen, hogy a Monarchista blog egészen egyedülálló a maga színével.

A kutatás módszertana és a kutatásban szereplő oldalak kiválasztása a homályba vész, számunkra különösen fájó, hogy a blognál sokkal többet hivatkozó és hivatkozott Regnum! portált nagyítóval sem találjuk a kapcsolati ábrán.

Out-degree ábra (forrás)

A többi látványos ábra az idézett cikkben tanulmányozható, mi itt a számunkra legkedvesebbet emeltük ki, melyben annál nagyobb egy csomópont, minél több hivatkozást kapott. Érdemes minket összehasonlítani pl. a Fidesz, az orbánviktor.hu, a tötökgáborelemez és a többi betűméretével. :) Messzemenő következtetéseket talán éppen ezért nem érdemes levonni ebből, hiszen ezeknek az oldalaknak a látogatottsága, híre és a közvéleményre gyakorolt hatása is messze meghaladja a mi blogunkét. Van némi hiányérzetünk is, ugyanis pl. az Index és az Origo is hivatkozott már ránk, azaz léteznie kéne legalább egy kapcsolatnak közöttünk. Az ábra mindezek ellenére tanulságos, érdemes minél több hasonló konzervatív értékrendű honlappal felvenni a kapcsolatot cikkek és vélemények megosztása érdekében, hiszen ezáltal is jóval több emberhez juthat(na) el az általunk szinte kizárólagosan képviselt, aktualizált királyság-pártiság.

Je suis Charlie Martel

Talán nem nagy baj, ha a fundamentalista liberálisok és a fundamentalista moszlimok között dúló háborúban egyik oldalra sem állunk. Köszönjük, megvannak a magunk hősei: Martel Károly, a kelet-római császárok, Hunyadi János, II. Lajos király, Zrínyi Miklós, Savoyai Jenő herceg,  III. Sobieski János király és még rengeteg más valódi hős.

...vörös rongyokba öltözött

Az ifjú méregzsák mindenre dühös volt. 

Dühös volt az ország energiaellátására, mert még mindig az atomenergiától függ. És az olajtól. Dühös volt a vízerőművekre. A zajos és otromba szélkerekekre. Dühös volt arra, hogy hidakat akarnak építeni Dániába. Dühös volt a dánokra, azért mert dánok. A nyérctenyésztőkre, mert nyérctenyésztők. Voltaképpen minden állattenyésztőre. Mindenkire, aki húst eszik. És mindenkire, aki nem... Minden kapitalistára. Majdnem minden kommunistára. Az apjára, mert bankban dolgozik. Az anyjára, mert nem dolgozik sehol. A nagyanyjára, mert grófi felmenői voltak. Önmagára, mert bérrabszolgaként kell dolgoznia, ahelyett, hogy megváltoztatná a világot. És a világra, mert nem biztosítja számára az elfogadható bérrabszolgaságot. 

Dühös volt arra is, hogy Holgerral együtt ingyen lakhatnak egy bontásra váró házban, hogy nincs lakbér, amelynek fizetését megtagadhatná. Mennyire, mennyire szeretne valahol barikádokon állni! És a legjobban az dühítette, hogy egyetlen értelmes barikádot sem talál, amelyre kiállhatna.

Nombeko arra gondolt, ha az ifjú méregzsák néhány hétig fekete lenne Dél-Afrikában, és ki kellene pucolnia egy-két latrinát, talán látna perspektívát az életben. 

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni /részlet/

Zarándoklat Sopronba

A Károly Király Imaliga szervezésében soproni zarándoklatot szerveznek Boldog IV. Károly királyunk 10 éve történt boldoggá avatása alkalmából. Időpont: 2014. október 4. 

A program: 10:30 – 12: 00 Hálaadó szentmise - Boldog Károly királyunk ereklyéjének elhelyezése, Orsolyita templom (9400 Sopron, Orsolya tér 2.), a szentmisét celebrálja: Emin. Dr. Fernand Franck, luxemburgi érsek. 

12:00 – 12:30 Agapé - az Orsolyita Általános iskola és gimnáziumban

(9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.)

12:30 – 13:00 Előadások: 

Pánczél Hegedűs János [történész, Miles Christi Évkönyv szerkesztő, Regnum! Portál] - Boldog IV. Károly politikai arcéle; 

Kovács Gergely (Mindszenty Társaság titkára, Mindszenty boldoggá avatás posztulátora) - Boldog IV.Károly tisztelete, ereklyéi – az Orsolyita Általános iskola és gimnázium dísztermében, (9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.).

Őfelsége hajója

Egészen fantasztikus élmény őfelsége hajójáról, a S.M.S. LEITHA monitorról nézni őfelsége miniszterelnökének, gróf Tisza Istvánnak helyreállított szobrát!  Az élményt lehetne még természetesen fokozni, ha mindezt például a helyreállított Királyi Várpalotából kikönyökölve tennénk, de ne legyünk telhetetlenek. A példás összefogás révén kotróhajóból újra hadihajóvá varázsolt, 1871-ben épült folyami monitor most múzeumként működik. 2014. augusztus 15-én került remélhetően végleges helyére a Parlament északi szárnyához. Megtekintése egy ideig ingyenes. Csoportok de. 10 órától indulnak fél órás váltással, ami igencsak szűkös idő, főleg ha az ember még kérdezni is szeretne. A csoportokat a Hadtörténeti Múzeum munkatársai kalauzolják.

Minden tekintetben egyedülálló

Folyamőrség

Szerbek, tótok, vörösök réme

Megelevenedik a Monarchia öröksége

A Császári és királyi Duna-flotilla lobogója

Őfelsége kapitánya

Ellenforradalmi hadihajó védi a Parlamentet a Duna felől

Royalista a tévében

Egy igen régi írásunkban emlegettünk egy Wolverine-(Rozsomák)szerű monarchistát, aki humorral és nagy lendülettel adja elő véleményét. Most, hogy újra néztem a bejegyzéseket, rákerestem a videóra, és meg is találtam, így meg is oszthatom a kedves olvasókkal. Egy teljes fordítást persze szívesen veszünk.

A múmia

Kissé félve teszünk közzé ilyen képeket, főleg amióta a egyes hírportálok a Magyar Narancstól kezdve a négyszáznegyvennégyig bezáróan országos hírré emelték, hogy Horthy Miklós fiatalkorában nőnek öltözött egy farsangon. Nos, itt van még egy hasonló kép, melyen az éppen idén 100 éve meggyilkolt Ferenc Ferdninánd bújt egy ismeretlen fáraó szarkofágjába. Elképzelhető persze, hogy a trónörökös nem utazott el Egyiptomig a kép kedvéért, csupán egy leleményes fotográfus hívta meg a Ringen lévő üzletébe, de ez mit sem von le a kép értékéből.

Csak remélni tudjuk, hogy a képet senki sem érti félre és nem gondolja, hogy a trónörökös esetleges trónra lépése esetén piramist építtetett volna a Gellérthegyre, vagy abszolút fáraóként kívánt uralkodni rabszolga-népei felett. És azt sem, hogy múmiaként előre látta volna saját korai halálát.

Kép forrása: Habsburg Lexikon

Loyal Men of England

Loyal Men of England

Loyal men of England listen well 

Your king has rung the muster bell

He bids you rally to his side

To chase away the traitor’s tide

May all good men answer his call

May all good men answer his call

God in heaven is looking down

On every village and every town

He sees who’s faithful

He sees who’s not

He knows whose heart’s beset with rot

So come on men, answer to his call

Yes may all good men answer to his call

Come rich and poor, march unto his aid

Let not your argument be swayed

A pox on those who did betray 

They’ll answer on judgment day

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call

With joyous hearts we’ll loudly sing

For the rightful true-born King

A King for you

A King for me

Glorious in his Majesty

So come on men, answer to his call

May all good men answer to his call.

Yes, may all good men answer to his call

Yes, may all good men answer to his call

May God save our precious King

Lead him on to victory

Saviour of our wayward souls

Watching over this poor land

There to gather all to his side

At liberty’s last stand

Anglia hű emberei

Anglia hű emberei figyeljetek jól,

A királyotok meghúzta a vészharangot,

Azt parancsolja, hogy az oldalán gyülekezzetek

Hogy legyőzzétek az árulás dagályát

Bár minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten az égben letekint a földre

Minden falura és minden városra

Látja, hogy ki hűséges

És hogy ki nem

Tudja, hogy kinek a szívét kezdte ki a rothadás

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra,

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Gyertek gazdagok és szegények, vonuljatok a segítségére

Ne engedjétek, hogy megingassák az érveiteket

A pokolba az árulókkal

Az ítélet napján felelni fognak

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Örvendező szívvel és hangosan énekelni fogjuk,

Hogy a király törvényes és igaz,

Egy király neked

Egy király nekem

Dicsőség Őfenségének

Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra

Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten bár megmentené drága királyunkat

Győzelemre vezetve őt

Önző lelkeink megváltója,

Nézi ezt a szegény földet

Ott gyűljön mindenki az oldalára

A szabadság védelmére! 

Letöltés.

Forrás: A The Dolmen együttes Crabcurch Conspiracy című albuma. Fordította: Pető Zoltán.

Miért jobb a dinasztikus király?

Megjelent a Miles Christi évkönyv!

Gyakran éri az a vád a magyar monarchista közösséget, hogy miért nem vonul molinók alatt, miért nem gyűjt aláírást, miért nem rendez politikai performanszokat, mint a többi köztársasági, pártalapon szervezett, gyakran álcivil csoportosulások. Erre röviden annyit reagálnánk, hogy ez nem a mi szintünk, és nem a mi célunk.

Azoknak, akik azt kérdezik tőlünk, hogy mégis mit csinálunk, mivel próbáljuk a monarchista gondolatokat terjeszteni örömmel jelentjük, hogy megjelent a 2013. évi Miles Christi évkönyv! Melyben a blogon, és a Regnum! portálon gyakran publikáló szerzőink írásai is helyet kaptak. A kiadvány erősen limitált példányszámban még megrendelhető és kapható!

Interjú is készült a szerkesztővel, a mandiner.hu honlapon.

A tartalomból:

• Prof. Dr. Michael Fierdrowicz: Ritualitás és szakralitás
• Dr. Tóth Tihamér: Az antimodernista eskü és a tudomány szabadsága
• Érszegi Márk Aurél: A római pápa címei és udvartartása
• Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A valódi liberalizmus
• Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: Szabadság vagy egyenlőség: A jelen kihívása
• Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A neotomizmus és az autoritás problémája
• José Antonio Primo de Rivera: A szabadság önmagában nem, csak a rend részeként létezik
• Mindszenty József hercegprímás országfelajánló imája
• Gróf Teleki Pál: Az igazi tisztviselő [II. rész]
• Pánczél Hegedűs János: A legitimitás és legalitás problematikájáról
• Pető Zoltán: Idejemúlt-e a klasszikus államformatan?
• Fóris Ákos: Az államfői jogkör és a katolikus egyház (1920-1944)
• Plinio Correa de Oliveira: Huszonegyedik századi keresztes hadjárat
• D. Fekete Balázs: Krisztus katonája: IX. Szent Lajos király
• Galambos István: Egy kommunista szekularizációs kísérlet Magyarországon
• Guitman Barnabás: Az apokalipszis lovasai Szászországban
• Szilvay Gergely: Középkor: Nem menő?
• Heidl György: A szexuáletika mint ütközőpont
• v. Uhel Péter Ágoston: Az északamerikai katolikus blogszféráról
• Heidl György: A szólás szabadsága (reflexió)
• Heidl György: Országfelajánlás (reflexió)
• Mezei Zsolt: A százéves "Magyar Kultúra" digitalizált változata (recenzió)

A kiadvány megrendelhető: miles.christi@templomosok.hu vagy www.facebook.com/mileschristievkonyv

Egy modern jakobita

Az élet apró örömeihez tartozik mindig egy-egy olyan felismerés, mikor olyan apróságokba botlik az ember, amiből rájön, hogy egy általa ismert, kedvelt művész hasonlóan gondolkozik, gondolkozott mint saját maga. Ilyenkor gondolatban mindig, átlépve a tér- és idő szabta határokat két ember egymásra néz és egyetértően mosolyogva bólint egyet...

Remélem nem kell bemutatnom Anthony Burgess angol írót, aki a Clockwork Orange című regényével írta be magát a 20. század történelmébe, csak úgy, mint a Kubrick által filmre vitt változata. Mikor először láttam, már akkor sem tudtam nem észrevenni, hogy a mű bizony a szabad akarat kérdéseit boncolgatja, még ha kicsit modernebb, olykor obszcénebb formában is - de az ember akkor is akaratlanul Szent Ágoston munkájára gondol. Nos, Burgess keresztneve John volt, az Anthony nevet a szigorú katolikus családban nevelkedett író bérmálkozásakor vette fel, amely egyben írói neve is lett...

Az '60-as és 70'-es években Burgess önkéntes száműzetésbe vonult, az 1964-ben hatalomra jutott baloldali, Munkáspárti Wilson-kormány által bevezetett, magas jövedelmű lakosokat sújtó extrém, 90%-os adóterhek miatt. A szocializmust egész egyszerűen „nevetségesnek” (ridiculous) tartotta, amit szerinte lehetetlen komolyan venni. Többek között erről is nyilatkozott a New York-i The Paris Review irodalmi lapnak 1973-ban (mielőtt 1970-ben az USÁ-ba ment volna, egy Bedford lakókocsiban élve járta be Európát). A fenti kijelentése után az interjú (amely itt teljes terjedelmében olvasható) érdekes irányt vett, végül Burgess a következő kijelentést tette arra a kérdésre válaszolva, hogy konzervatív-e:

„Úgy gondolom, hogy jakobita vagyok, ami azt jelenti, hogy hagyományosan katolikus vagyok, a Stuart dinasztiát és a Stuart restaurációt támogatom és ellenzek minden változást még akkor is, ha úgy tűnik, hogy majd jobb lesz ezektől. Őszintén hiszem, hogy Amerikának is monarchiának kéne lennie (lehetőleg Stuart uralkodóval), mivel egy alkotmányos monarchiával nem lenne elnökük és az elnök plusz egy korrumpálható elem a kormányzásban. Utálok minden köztársaságot. Úgy gondolom, konzervatív vagyok, bár mivel egy katolikus, jakobita, birodalmi monarcha ideája épp nem kivitelezhető ez inkább egyfajta anarchizmus.”

Szerintem több kommentárt ez nem is igényel...

A királyi vár nem hadihajó

Igazi könyvritkaság Karl Freiherr von Werkmann, IV. Boldog Károly királyunk személyi titkárának 1923-ban, Münchenben kiadott visszaemlékezése. A magyarul is megjelent könyv máshonnan nem ismert részleteket nyújt az olvasónak IV. Károly 1918. novemberértől kezdődő viszontagságairól. A magyar belpolitikai és külpolitikai helyzet alapos elemzése mellett betekintést nyerhetünk a király visszatérési kísérleteit kísérő személyes vívódásaiba. A történetben tragikus szálat jelent Werkmann személyes véleménye, mely szinte előre megjósolta a vállalkozások kudarcát. Az alábbiakban közreadjuk IV. Károly és Werkmann 1921. tavaszán Pranginsban folytatott beszélgetését, melyben a régi Horthy Miklós haláláról is szó esik.

Március 5-én formális kihallgatást kértem. A császár azonnal kijött a Villából és a Parkba sietett velem - ahová oly gyakran kisértem el. Távol voltunk az emberektől s biztosak abban, hogy senki sem hall bennünket; így szóltam a császárhoz:

"Mindent tudok. Alázatosan kérem Felségedet, ejtse el a tervét. - Tudom, hogy készitette elő a Svájcból való kiutazást, azt is tudom, hogy Felséged egészen meglepetészerüen fog megérkezni Magyarországra, tudom, hogy az egész terv arra épült, hogy Horthy abban a pillanatban el fogja fogja hagyni a királyi várat, mihelyt a király ismét ott tartózkodik. - Horthy nem fog onnan távozni, Felséged Magyarországon hatalom és segitség nélkül marad. A nagyhatalmak kiüzik Felségedet Magyarországból. Hová - magam sem tudom! Ezzel azonban vége minden reménynek, hogy ismét trónra kerüljön, mert az első kisérlet föl fogja lármázni a resteuráció ellenségeit s ezek addig nem fognak megnyugodni, mig elhárithatatlan akadályokat nem görditenek a restauráció útja elé"

A császár: "Honnan tudja mindezeket?"

Én: "Kérem felségedet, ne kérdezzen az értesüléseim forrása felől. Viszont kérem Felségedet, engedje kifejtenem, mint jutottam e sötét gondolatokhoz."

A császár beleegyezőleg bólintott.

Ismét kifejtettem valamennyi a januári memorandumomban kifejezésre juttatott érveimet a korai restauráció ellen, felhivtam a császár figyelmét a vatikán figyelmeztetésére, majd így folytattam:

"Ha fel is tételezem, hogy Franciaországnak tényleg érdekében áll Felséged trónra való visszahelyezése, ugy még sem hiszem, hogy a Franciaország ezt az érdekét már most kifejezésre juttassa. Franciaország még nem fejezte be a németbaráttá vált Anglia elleni nagy harcát, segédcsapatokra van szüksége; Olaszország, mint ahogy azelőtt, ugy most is Anglia mellé áll. Franciaország tehát csak Belgiumban és a kis-entente hatalmaiban talál segitséget. Ezek azonban ellenzik a restaurációt és Franciaország segitségét fogják kérni, mert önmagukat gyengének tartják arra, hogy saját akaratukat keresztülvigyék Magyarországon. Franciaország természetesen nem fog háborút inditani Magyarország és királya ellen. Viszont annál durvább diplomáciai fegyverekkel fog föllépni, hogy kisebb barátait kielégitse. Ez zavarba fogja hozni Magyarországot, melynek legalábbis Franciaország passzivitására kell számitani, hogy a restauráció viharát megállja. Ebből és egyéb okból még sokáig elmarad Felséged magyarjainak a kivülről jövő támogatása, a gazdasági viszonyok sem fognak egyhamar megjavulni, végül is a derék magyar nép azt kérdi majd csalódottan, hogy hát ezért kell fiainak tovább őrizni a szerb és a cseh frontot. Felséged továbbá abba a kellemetlen helyzetbe fog kerülni, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben Ausztria ellen kell állástfoglalnia. Kérdeztem hát: Miért ne viselje a terheket Horthy, akitől Felséged különben sem várhat sokat?"

Itt megszakitott a császár:

Károly és Zita Pranginsban

"Nem engedem tengernagyomról azt mondani, hogy meg fogja szegni esküjét."

"Mégis ezt fogja tenni" - folytattam - "ezt fogja tenni, mert nem az otrantoi tengeri csata Horthyja kormányoz odaát, hanem az a Horthy Miklós, akit Gömbös és társai formáltak. - Horthy, mint tengerész fölülmúlhatatlan volt. Erélyes, céltudatos, felelősségteljes, következetes és bátor. A tengerész Horthyban megvoltak ezek a kvalitások, mert a hajóján otthon volt. Gazdagabb tudással és tapasztalatokkal rendelkezett, mint alantasai, akikkel szemben a katonai fegyelmi törvények és az engedelmességre kényszerítő, fegyelmi úton rendelkezésre álló eszközök támogatták. Ez a Horthy a legfelsőbb hadúr minden parancsának engedelmeskedne és hűségben sohasem ingadozna. Ez a Horthy azonban meghalt és el is temették. Akkor halt meg, amidőn a kormányzó Horthy bevonult a budai hegyen álló királyi várba. Bizonyára a kormányzó is biztosit hűségéről s hisz is ebben. De itt nem belátásáról, igazságszeretetéről és hűségéről van szó. Horthynak nincsenek ismeretei és tapasztalatai a politika terén. A politikusokkal szemben csődöt mond a parancs. A királyi vár nem hadihajó; nem érzi magát abban otthonosan. A forradalom tolta őt oda föl; s nem tud megszabadulni azoktól, akik ehhez hozzásegítették. Igy hát elvesztette önmagát. Egy Felségeddel szemben ellenséges klikk hatalmába került s az egyenességet, igazságosságot és készséget pózolja csupán. Már nem cselekszik, csupán annak megállapítására szoritkozik időnként. Adott esetben pedig azt fogja tenni, amit a kamarilla szuggerál vagy parancsol neki."

A király lehajtott fővel ment előttem egy fél lépésnyire. Egyetlen szó nem hagyta el az ajkát. Egyik perc mult a másik után. A császár megindultnak látszott. Azt hittem ki kell használnom ezt a hangulatot:

"Felség, borzasztó jövőt látok arra az esetre, ha elhagyja Pranginst. Sohasem fogja többé Felséged fejét disziteni a Szent István korona, felséged számkivetésben fog meghalni..."

A császár hosszas hallgatás után átkarolva vállamat igy szólt: 

"Ön együtt volt velem jó néhány esztendőn keresztül, örömben és bánatban egyaránt. Meg kell, hogy értsen engem. Ha valaha is visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig. És töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nékem. De Magyarországnak adott eskümet nem szoritom korlátok közé. A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék - és Magyarország a romlás küszöbén áll, mert nem vagyok ott. Istenemre, nem képzelem magamról, hogy "übermensch" vagyok, aki Magyarországnak egy csapásra békét, hatalmat és véka aranyat tud szerezni. De véget tudok vetni a király-viszálynak, amely az országot elpusztítja. nem tudom befejezni ezt a viszályt egyszerü lemondásommal, mert hisz ez, eskümmel és uralkodói kötelességemről való fölfogásommal ellenkeznék. Nem hagyom el áruló módjára Magyarország zászlaját. Mit eredményezne különben lemondásom? Azt hiszi, hogy ezzel a Habsburgok, angolok, belgák, románok és szerbek jelölése véget ér és mindenki elsőszülöttömre fog csak várni? Nem - bizonyára nem - és őt, a gyermeket állítsam oda, ama veszélyek közé, amelyek elől elmenekültem? Ezt csak nem tételezi föl rólam mint emberről és katonáról. - Igy hát előbb-utóbb mennem kell..."

A villa elé érkeztünk. A császár kezet nyújtott. A beszélgetés véget ért.