Mennyibe kerül a monarchia az angoloknak?

Kevesebbe - egy főre levetítve - mint elsőre talán gondolnánk. Az írás anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható itt.
Aki béna republikánus próbálkozást akar látni a hollandok esetében, az pedig kattintson ide.

Gróf Tisza István szobrának helyreállítására

Az aktuálpolitikában is szerencsésen felmerült, hogy talán el kellene felejteni, hogy a Parlament mellett Károlyi Mihály szobra éktelenkedik és a helyére oda kellene állítani gróf Tisza István szobrát. Az elképzelést mi is támogatjuk, de akár lehetne ott más szobra is, mondjuk Szent István királyé, ahogyan azt korábban felmerült. Mindegy, csak nem az országveszejtő vörös grófé, aki nagyobb ellenfélnek tekintette Ottó magyar trónörököst, mint Adolf Hitlert.

De hogyan nézett ki Tisza István gróf szobra és kik állították fel?

Az "őszirózsás forradalom" és az I. Magyar Népköztársaság áldozatának a szobrát a kormányzóság ideje alatt állították fel a Kossuth tér északi részén 1934-ben és Zala György alkotása volt. 1945 után - erősen a Magyar Kommunista Párt nyomására - bontották le. Újraállítása fontos szimbólum lehetne a jelen magyar társadalma számára, hiszen Tisza olyan dinasztiahű magyar politikus volt, aki ugyan szabadelvűnek (quasi; liberálisnak) vallotta magát, de értékelvűségével, vallásosságával manapság sokan mégis inkább konzervatív politikusnak akarják látni, vagy éppen láttatni. Kíváló újabb példa arra, hogy a magyar politikai elit jeles képviselői számára a dinasztiahűség és a hazafiság nagyon is egyszerre és együtt volt fontos. Tisza így búcsúztatta I. Ferenc József királyunkat; "Bennünket gyászbaborult lélekkel fog el annak a nagy űrnek sajgó tudata, amelyet távozásával maga után hagyott, de egyúttal lelkünk kegyeletének egész melegével fordul emlékezete felé. Legyen emléke áldott a jelen kor és a késő utókor előtt. Legyen élő tanulság és felemelő nemes példakép mindnyájunk előtt. Amíg magyar lesz e hazában, keresse fel azt a késő utókornak hálás kegyelete." .

Itt állunk, mi fiatal harcosok ...

Nyáron a vihar
Télen a fagy —
A Fudzsi lábához
rendezetten jöttünk.
Itt állunk, mi, fiatal harcosok,
Itt állunk, teljes fegyverzetben.
Az öreg Jamato tiszta szelleme
a fegyver, amit viselünk.
Szépen edzett kardunkon
megcsillan az ég színe.
Menjünk előre bátran
Pajzsunkkal előre!

El kell rejtenünk nagy bánatunkat
és eltitkolni nagy álmunkat —
Ennyire alacsonyra süllyedt földünkön
mindannyian döbbenettel állunk.
Jamato mely fia
állna csak így tétlenül,
miközben az ellenség megrohamozza
és beszennyezi földünket?

Jamato igazi szelleme
ifjaink vére,
akik annyira bártan lépdelnek előre
Pajzsunkkal előre!
Sisakunkon a büszke címer
mi ezt a pajzsot viseljük —
Hogy megvédjük szeretett császárunkat
az éjszaka viharaitól.

A pirkadat vörös csillogása
Harcosaink friss arcán
Ez a szín csillog
a Nagy Igazság zászlaján.
Az éjszaka sötét romlottságából
Mi, ragyogó ifjak kitörtünk,
hogy lovagiasan meneteljünk
Pajzsunkkal előre!

Tóth Andrea fordítása

Megjegyzés: A fenti szöveg a Tatenokai himnusza. A Tatenokai-t [magyarul:Pajzs Társaság] Jukio Misima hozta létre alapvetően jobboldali, fokozottan kombattáns monarchista szervezetként, legnagyobbrészt egyetemista fiatalokból, elsősorban a saját tanítványaiból. A szervezet 1968. október 5-én alakult meg és költő híres - meglehetősen jelképes - puccsa, illetve halála után nem sokkal fel is oszlott (1970. november). A mintegy 90 főt számláló társaság működése a szimbolikus politizálásnak szép modern példája, e mellett pedig a szellem és a politika helyes rangsorolására is értékes formát és tartalmat mutatott fel.

Öltözzünk megfelelően a nyáron!

Visszakaptunk egy kisebb adagot egy terjesztőtől a Királyságot! pólóból, így van néhány darab vissza, amelyet most ki szeretnénk szórni. A korábbi árból (2800 Ft) jelentőset engedve most csak 1800 Ft / db-ért áruljuk a pólókat (L); regnum.portalKUKACgmail.com

Nyár van és nincsen jelenleg semmi költőpénz? Nem akadály. Kínálj fel cserébe valamit és tiéd a póló - értékegyeztetéssel persze. Lényeg, hogy terjedjen az üzenet.

Magasra tett léc – Nekrológ Molnár Tamás professzorról

Az írás a Regnum!-on itt olvasható. Az örök világosság fényeskedjék neki!

De szeretnék, de szeretnék Szent Istvánnal beszélni!

avagy munkát, kenyeret és - királyságot is.

Olyan világban élünk, amelyben származástól függetlenül lehet valaki filozófus, politikus, agysebész vagy akár a történelemtudományok doktora. Lehet széplélek is, aki panelházból vágyódik a nemesi életforma, egy kis kellem és úri tartás után, elmerengve a köznép lelki proletárrá süllyedésének drámáján. Ez a liberalizmus, ez az osztálytalanság, ez a liberté, égalité, fraternité, vagyis mindenkinek joga és lehetősége van annyira okosnak lenni, amennyire csak tud, csak épp tudjon megküzdeni a felülről jövő szellemi elnyomással.

Elméletileg tehát bárkiből lehet akárki, csak bírja. Ezért könnyen esik az ember abba a hibába, hogy nagy szavakra ragadtatja magát. Például ilyenre, hogy: felesleges a pórnép közt terjeszteni az eszmét – jelen esetben a monarchizmust-legitimizmust – mert úgy sem érti meg; de nem is kell neki.

Ezt, aki kimondja, nem realizálja igazán, hogy manapság nem munkás van meg nem-munkás, hanem a lélekben kell keresni a különbséget. Nincs nemesség, csak pénzarisztokrácia. Szegények vannak és gazdagok, nem nemesek és nemtelenek, polgárok és munkások. Lelkileg lehet valaki negatívan értve "munkás" – ahogy fentebb írtam, lelki proletár -, holott öt diplomája van és fordítva: gépelhet itt valaki monarchista kritikát úgy, hogy ősei között egy diplomás, egy nemes, de még csak egy polgár sem volt – pont ahogy én is teszem épp.

Le kell szögeznem: azt nem tagadom, hogy mindenkinek meg van a helye. Egy munkásembernek nem kell értenie feltétlen a politikához, ahogy egy nőnek sem. De nem szabad, hogy kasztrendszer alakuljon ki, hogy – a női politizálásból példát merítve - ne lehessenek Jeanne d’Arcok és Slachta Margitok, a maguk helyén és idejében.

Ez persze az aktív politizálás kérdése. És ha az aktív politizálást tekintjük, valóban nem kell, hogy mindenkinek joga legyen például szavazni. Ámde mi van a lelkekben! – és itt jött el tulajdonképpen az a forduló, ahol kifejthetem, feltárhatom azt az égető problémát, amit nekünk, monarchistáknak, illetve azok többségének kezelnünk kell – hiszen közöttünk is vannak bizonyosan olyanok, akik erre a problémára már régen rájöttek és azt orvosolnák, orvosolják is.

Ki a lelki proletár, az alsóbb rétegbe tartozó ember, vagy egyszerűség kedvéért és a klasszikus fogalmak szerinti szóhasználatot követve: a munkás? Mi az ő szerepe? És nekünk, akik a monarchizmust üdvösnek és jónak tartjuk, mit kell kezdenünk vele?

Biztos egyszerűbb azt mondani, amit még írásom elején vázoltam: a munkásnak nem kell értenie a politikához, a munkás - az csak tegye a dolgát. Azonban az ilyen ember elfelejti, hogy a munkás is gondolkodik. És hogy a munkásnak is van lelke, ami megmentésre szorul.

De hogy jönnek ide vallásos dimenziók?

Hiszem és vallom, hogy gondoskodni kell a munkásról – nem csak egzisztenciális, de szellemi tekintetben is. A tévedések poklot hozhatnak rájuk. És nekünk ezáltal felelősségünk van irántuk, ugyanis minden eszme tulajdonképpen az isteni igazságot hivatott a társadalomnak átadni és aszerint kialakítani állami szinten a nemzet életének kereteit. Így – persze csak amennyire az államnak lehetősége van rá, hiszen ez elsődlegesen az Egyház feladata -, biztosítania kell az egyén és az egyénekből felépülő társadalom erkölcsös, istenhívő életének kereteit. Alapot kell adnia a keresztény életnek, az államtól telhető legmagasabb ugródeszkát az üdvösség felé. Ez nem csak az egyén, de az állam érdeke is. És mi lenne erre leginkább hivatott, mi lehetne erre a legjobb példa, mint a monarchia. S ha már monarchia, kötelessége olyan monarchiának is lennie, mely valóban az isteni rendet képezi le a lehető legmagasabb szinten, amennyire csak tudja, biztosítva az isteni igazság érvényesülését az államban és a társadalomban, ezáltal pedig az egyén életében.

A társadalom összességébe tartozik bele a munkás rétege, és ez a társadalom munkás-egyénekből is áll. Ezért hát nem szabad mellőzni, elfeledni a munkást, a munkásságot.

Úgy veszem észre, hogy köreinkben – és elnézést, ha olyasvalakit kényszerítek ezáltal a velem való közösködésre, aki ezt nem szeretné – dívik egyfajta idegenkedés a munkás szótól, vagy maguktól a munkásoktól. Mintha ez a jelző vagy főnév egyet jelentene a baloldalisággal!

Valóban, baloldali mozgalmak kezdték el hatalmukat a munkásságra építeni, kezdték el téríteni úgymond ezt a réteget. És akkor? A munkások máris fertőzöttek lesznek, csak kommunisták lehetnek, jobb karanténba zárni őket, a nem-gondolkodás sivárságába taszítani és remegni a trónuson, fel ne tudja heccelni őket az ellenséges világhatalom?

- hát nem pont ez ellen a kép ellen küzdünk mi magunk, a monarchisták?

Azt mondom, fel kell vennünk a kesztyűt és igenis használnunk a munkás szót, igenis szólni ehhez a réteghez És nem azért, mert populista pártokraták vagyunk; nem azért, mert el akarjuk adni a monarchizmust valamiféle vörös ál-mázba csomagolva, hogy a leginkább a Kádár-korban sikeres Mari néninek is tetsszen. Egyszerűen csak ki kell törnünk ebből a szűk intellektuális körből és le kell végre lepleznünk a munkás-mumust: használni a kifejezést, nem rögtön baloldalinak bélyegezni azt, aki használja (ezt máshogy kéne bizonyítani), és valóban a magunkévá tenni azt a gondolatot, miszerint a munkásról is gondoskodni kell, és még ha politikai aktivitásában nem is fejezheti ki királyhűségét és szilárd keresztény erkölcsiségét, valamint az ebből fakadó véleményét, mindenképp ez kell, hogy éljen a szívében.

Ne engedjük hát, hogy a baloldal kisajátítsa a munkásokat, vagy bármely más társadalmi réteget! Ha mi nem érünk el hozzájuk, majd más elér, és majd más magához csábítja őket, ahogy tette rég és nem is olyan rég. Nekik is fel kell kínálni a színtiszta isteni igazságot, vagy a sátán kínálja majd fel magát. Mert szólhat még így a dal: „De szeretnék, de szeretnék Szent Istvánnal beszélni!” és eljöhet a kor, amikor a plakátokon ez a felirat díszeleg majd: Munkát, kenyeret és igaz keresztény apostoli királyságot!

Kikapcsolás, feltöltődés

Két hétig most nem lesz új poszt. Feltöltődés, kikapcsolás - a nyár erről is szól. Addig is azonban itt van még gróf Zichy János híres megemlékezése ifj. Andrássy Gyula grófról, amelynek azért is örülünk mert anyaportálunk a Regnum! is jó kapcsolatokat ápol a hazai ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvánnyal.

E mellett pedig egy nagyon szép háttérképpel is kedveskedünk minden kedves olvasónknak, Gaál Bertalan jóvoltából, amelyet köszönünk ezúttal is. [A nagyobb méretért a letöltés előtt katt a képre!]

Nyáron, lazán, de azért módjával

Nyári szabadidős sportok előnyben vannak mostanában. A hőségre való tekintettel kicsit lazábban, akár feltűrt ingben, de azért csak módjával. A képeken két pontos szerva van megörökítve, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltóságától.

[Köszönet a fotókért Alan B. Stewartnak, Dudásnak, meg az Ősök tere vágójának, akinek az ingyenreklámot is köszönjük.]