2010. febr. 28.

Az üres kamra előnye

Mi a fontosabb - a jó demokrácia vagy az erős gazdaság? Forrás: Pew Global Survey, 2009. [Köszönet a Véleményvezérnek.]

Nem olyan régen egy monarchista ismerősöm "illegitimnek" nevezte a mostani Magyar Köztársaságot, egészen nyíltan, olyan közegben, amely viszonylag nagyobb publicitást kapott. Sokan mondják persze, hogy a "rendszer illegitim" - ki mit ért rajta, az szinte már magánügy. A népszuverenitás miatt azonban, a hatalom forrása a nép, jelen esetünkben a magyar nép. A köztársaság létét a nép indokolja, azt mondják, hogy neki kell egy ilyen egyszerűen. Meglehet ennél a pontnál helye van egy kis szkepszisnek is, hiszen mikor kérdezték meg róla, hogy valóban kell-e nekik egy ilyen? A helyes válasz ez; soha.

A népnek azonban, azt mondják, hogy kell a demokrácia is, méghozzá olyan formában, ahogyan most létezik. Pontosan úgy. Tömegdemokrácia. Ha kell ezt az legitimizálja, hogy az emberek boldogulnak, ez a jó rendszer. Ebben boldogulnak, ebben figyelembe veszik az érdekeiket, a véleményüket. Érdemes tehát a demokráciát, mindig a boldogulással, a szabadsággal, a szuverenitással kapcsolatosan nézni, vajon mi a viszony, mi az arány ezek között? De leginkább - ne legyünk álszentek - a boldogulást érdemes itt megfigyelni, mondjuk a demokráciával összehasonlítani. Az embereket ez érdekli. Ha az emberek boldogulnak, ha a gazdaság erős, ha megy a szekér, akkor mi értelme megkérdőjelezni a demokráciát és a köztársaságot? Semmi. Összecsapjuk a tenyerünket és jól érezzük magunkat.

A helyzet azonban az, hogy a szekér nem megy. A gyenge gazdaság (sem) legitimálja ezt a rendszert. Ha nem legitimál - elsősorban a nép szemében, a nép által - akkor viszont miért ne vessük fel annak az érvényét, hogy másra van szükség? Miért ne beszéljünk erről egyre nyíltabban és egyre aláérveltebben erről? Ha senki nem kérte számon ennek a berendezkedésnek a közjogi-történeti abszurditását, talán az érv lesz, hogy egy nemzetgazdaság bedőlni látszik és, hogy üres a kamra.

2010. febr. 27.

2010. febr. 22.

Beszélgetés, együttgondolkodás a királyságunkról

Idő és helyszín; 2010. március 1. 17:00-tól, Budapest, Nemzeti Kávézó különterme.

Többen kérték, most megszerveztem. A helyszínen meg lehet majd vásárolni a királyságpárti kiadványokat (könyv, póló, újság) is természetesen. Szóróanyag is lesz, hogy legyen mit terjeszteni.

Tömegdemokrácia és népszuverenitás; mi így szeretünk Téged! (rev)



A politikusi (?) metakommunikációs aktusok egyenkénti kiértékelésére most nem vállalkozunk [kedvenceink persze vannak]. De mindenki megteheti egyenként itt, sokak okulására és nem kevesek derültségére.



"A politikai elit, az egy furcsa kifejezés. Úgy gondolom, hogy abban az értelemben, ahogyan az elitről beszélünk, vagy ahogyan az elitet elképzeljük, olyan szempontból a politikai élmezőny elitnek nem nevezhető." [Gyenesei István, független képviselő]

2010. febr. 21.

Amikor Horthy Miklós kormányzó elismerte Ottó trónörököst legitim királynak

Hiánypótló írások vannak újra a Regnum!-on. Pusztaszeri László könyvéből egy alig ismert idézetet közlünk kis kommentárral, amelyben bemutatja, hogy Horthy Miklós kormányzó de iure és de facto is hajlandó volt Ottó trónörököst elismerni legitim királyának 1944-ben, hogy ezzel mentse az ország szuverenitását, és az állami létet. E mellett Antall György szerkesztett egy kis írást a Budai Várpalota jelenlegi helyzetéről, amely az erről szóló sorozatunk záróakkordja is. Olvasgatni ott tessék, kommentelni itt is lehet, terjeszteni őket mindenhol és mindenhogyan.

2010. febr. 19.

Hazám, keresztény Európa

Utálom és arcába vágom:
Harminc év, vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel
maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;

Harminc év, vagy kétezer óta
hány eszme rothadt el szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha majd magára döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, szíve, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha mennyei tiszta szerelmét
tetté acélozza a Bárány
s újra megvált, óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, keresztény Európa,
túlélve időd szörnyű végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

[Szabó Lőrinc verse]


2010. febr. 15.

A császári és királyi dinasztia képeslapjai

Melyek voltak a Magyar Királyságban a legnépszerűbb képeslapok? Azok, amelyek a királyi párt ábrázolták, legalábbis, ha a kiadott példányszámokat nézzük. Ide kattintva láthatjuk, hogy az ezzel kapcsolatos portfólió meglehetősen változatos és nagy volt. Volt miből és miért választani. Nosztalgia, harmónia, kicsi giccs, köldöknézés nélkül.

2010. febr. 12.

Képes beszámoló Regina hercegnő temetéséről


Anyaportálunkon, a Regnum!-on egy rövid kis képes összefoglaló olvasható a temetésről, amelyen sajnos a gyengélkedő trónörökös nem tudott jelen lenni. További képek és német nyelvű beszámoló itt.

2010. febr. 3.

Meghalt trónörökösünk felesége, Regina hercegnő (rev2)

A halál családi körben, a bajorországi Pöckingben lévő házukban érte Regina hercegnőt. A család közleménye szerint hosszabb ideje szívbetegséggel küzdött, amely tudjuk, hogy nagyon megviselte a trónörököst is. Regina hercegnő 1925. január 6-án született Würzburgban, szász-meiningeni hercegi családból származott. 1951-ben ment feleségül Habsburg Ottó koronaherceghez, az utolsó magyar király, egyben utolsó osztrák császár fiához, örökös királyunkhoz. Regina főhercegné 2005 decemberében szélütést kapott, amely miatt kórházi kezelésre szorult, ám 2006 februárjában kiengedték a kórházból.

Egy fuksziafajtát neveztek el tiszteletére. A hercegnőnek, aki hét gyermeket szült Ottónak és vallásos életével folytatta Zita királyné örökét, kívánjuk, hogy a Mindenható Örök Isten világossága fényeskedjék és hozza el az örök boldogságot.

A hercegnő lelki üdvéért szentmisét celebrálnak 2010. 02. 08-án (hétfő) Bécsben, a kapucinusok templomában (Tegetthoffstraße 2) 18:30 órai kezdettel. Requiescat in pace! Requiem aeternam dona eis, Domine: et lux perpetua luceat eis. In memoria aeterna erit justus: ab auditione mala non timebit!

A pöckingeni búcsúztatásról itt nézhetők meg képek és egy rövid német nyelvű cikk olvasható.

2010. febr. 1.

64 éve történt - Szakasits Árpád Parlament előtti ünnepi beszéde a köztársaság kikiáltása alkalmából.

Szakasits Árpád elvtárs beszéde a Parlament előtt 1946. február 1-én.

(d. n. PIL 283. f. 34./22. ő. e. 27-28. lap.)

Megszületett a harmadik magyar köztársaság! Az elsőt a nemzeti kétségbeesés, a jogosan föllobbanó, nemes harag szülte - a szabadságharc orkánja közben. -

A mások: vérözönből emelkedett ki, de csodálatos tisztaság sugárzott róla. A fölszabadult milliók lelkes ujjongása kísérte megszületését, amely egyértelmű volt nemzeti függetlenségünk visszaszerzésével és a négyszáz esztendős habsburgi szolgaság bilincseinek széttörésével.

Romokon, omladékokon született meg a harmadik magyar köztársaság, de bölcsője körül az egységbe forrott nemzet és a szabad s egyakaratú magyar nép gyűlt össze, hogy őrizze, megvédje, vérével és verejtékével táplálja s megtartsa mindörökre.

A magyar történelem nagy fordulójához érkeztünk. A nép kezébe vette sorsának intézését s mi hisszük, hogy a dolgozó magyar nép új Magyarországot épít a romba dőlt helyébe: szabad nép, szabad hazáját. Nem szavakkal, tettekkel építi. Úgy mint eddig! A fiatal magyar demokrácia három nagy cselekedetet vitt végbe eddig. A földreform volt az egyik s ezzel minden időkre végzett a magyar feudalizmussal. A választójogi törvény megalkotása és nemzetgyűlés megválasztása volt a második s most végezte el a harmadikat: a nép nevében s annak akaratából törvénybe iktatta a magyar köztársaságot. Egy esztendő alatt kifosztottan, szegénységben, romok között íme: három hatalmas tárgya és jele a magyar nép csodálatos erejének és életakaratának.

Ki merészelne ezzel az akarattal szembeszállni? Ki merészelné visszadisputálni a földreformot? A föld azok kezén marad, akik megkapták. A nagybirtokosok soha többé hatalommá nem lehetnek itt ezen a földön.

Ki merészelhetné megtámadni a magyar demokráciát kifejező nemzetgyűlést?

A nép megvédi foggal és körömmel is a demokrácia intézményeit. Ki merhetne kezet emelni a magyar köztársaságra?

Testével védi ezt a nép, munkások, parasztok, szabad, tanult fők széttéphetetlen sánca veszi körül s jaj annak, aki kezet emel rája! Megteremtettük a köztársaságot és erre az alapra építünk most már boldog és szabad magyar életet. A nép, amely századokon át oly sokat szenvedett, a szolgaságnak oly súlyos bilincseit hordozta és oly sokáig élt sötétségben, most elindul a szabadság és demokrácia napfényes útján s Európa bámulni fog, mire képes ez a maroknyi magyarság, ha szabadságban élhet s kifejtheti a maga hasznára és boldogulására erőit s képességeit. Lesz élet ezen a földön, nagyra nő a magyar s a dicsőség fényében áll majd a magyar köztársaság:

Éljen a szabad magyar nemzet!

Éljen a dolgozók harcos és építő egysége!

Éljen Tildy Zoltán, a harmadik magyar köztársaság első elnöke!

[Megjegyzések: Azt gondolom, hogy a szöveg magáért beszél, azonban gonosz módon kiemeltem a legfontosabb hangsúlyokat dőlt betűvel. Emlékeztetőül; 1. az ország megszállás alatt volt egy éve; 2. 1946-ban az első magyar köztársaságot kiáltották ki, mert 1918-ban népköztársaság volt, 1919-ben pedig tanácsköztársaság (Szakasits vagy mind a kettőt egyszerűen csak köztársaságnak veszi, vagy 1849-et veszi annak és 1919-et nem, ki tudja?); 3., a "négyszáz éves habsburgi elnyomás" itt csúcsosodik ki a szélsőbaloldali retorika egyik gyöngyszemeként, nem árt ezt megjegyezni, hogyha "jobboldalinak" hívott emberektől halljuk ugyanezt vissza.]

Gyalázat és a nemzeti egység reménye - ajánlók

Korábban itt a blogon is komoly megdöbbenést és vitát váltott ki a budai Királyi Várpalota rombolásával kapcsolatos videó, ezért a témára visszatértünk egy nagyobb lélegzetű írással, amelynek egy másik verziója a Konzervatóriumon is megjelent. Antall György egy másik írásával a hasonlóan szerencsétlen sorsú francia nekropoliszról, a Saint Denis apátságról is megemlékezik. A királyszobraink eltűnéséről Gerhát Petra írt egy remek anyagot, amellyel debütált is a Regnum!-on. Végül egy újabb Szabó Gábor írást ajánlok mindenkinek a figyelmébe, amely az ifjabbik Andrássy Gyula gróf nevéhez fűzhető legendás miskolci beszéddel foglalkozik bővebben.

Kommentelni - mint mindig - itt is és odaát is lehet.

2010. jan. 29.

Nem a vakbelünk röhög - trónörökös a kabaréban

A magyar trónörökös egy itthoni rádiókabaréban?! Elég abszurd ötletnek tűnik elsőre, de ha a publicitást nézem, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a tömegkommunikáció értéksemleges és a hallgatók száma nyilvánosságot hozhat bármilyen témának. Múltkor úgyis megkaptam, hogy csak csínján bánjak azzal, hogy mi méltatlan a trónörökösnek és mi nem.

Akkor most óvatosan fogalmazok és azt mondom, hogy végül Ottó koronaherceg elmondott értékes dolgokat is Fábry Sándornak (aki már többször kifejezte nagyrabecsülését a főherceg irányában, meglehet most megsérti egy kérdéssel) a rádiókabaréban, olyat is amelyet nem gondolhattunk róla. Úgy tűnik a trónörökös sokkal árnyaltabb személyiség, mint ahogyan be van állítva akár szimpatizáns akár ellenséges környezetben. Ki gondolná például, hogy szeret dacolni az ENSZ rendelkezéseivel? Vagy, hogy meghatódottan itt fog beszélni Ferdinánd-Antal főherceg keresztelőjéről? A legrelevánsabbnak azon kijelentései tűnnek a mi számunkra, amelyek a magyar trón utódlásáról szólnak, nevezetesen; "Én sose voltam a trónon, úgyhogy nem mondhattam le. Nem tudok lemondani egy birtokról a Holdon..." Ennek ellenére a királyság "nem aktuális most" Ottó főherceg szerint (ez nagyon hasonlít a "királykérdés nem aktuális" axiómájára a kormányzóság idejéből). E mellett persze vannak komolytalan kérdések a Fábry-interjúban (Porsche-ügy, Otto csomagküldőt Ottó alapította-e?, stb.), de megtudhatjuk azt is, hogy a neokon idol Reagan elnököt a főherceg nagyra értékeli. A főhercegi interjú mellé mellékeltünk egy beszélgetést is Dr. Csapó Csaba adjunktussal (ELTE BTK, korábban alapvető könyvet írt a Magyar Királyi Csendőrségről, innen lehet pár embernek ismerős), aki Ferenc Józsefről készülő könyve kapcsán beszélget Aranyosi Péter, aki a stand-up műfajból ismerős lehet sokaknak. Közben van egy felejthető kabaréjelenet is, nem muszáj végighallgatni. Ide kattintva meghallgatható mind a két anyag. Véleményét, benyomását, kritikáját senki ne fojtsa magába, hanem ossza meg velünk!

2010. jan. 24.

Üzenet Nyikos Tivadarnak Sopronba

Nyikos Tivadar 2008-ban nagyot gondolt és azt mondta, hogy alapít egy pártot, amely királyság helyreállítását tűzi ki célul. BMX-es tesitanáros sikereivel nem elégedett meg a volt MIÉP-es politikus, aki Sopron polgármester-jelölte is volt, jelenleg pedig a Pedagógusok Szakszervezetének a helyi elnöke. Szép gondolat, mégsem tapsolunk. Azt, hogy miért nem, azt már korábban nagyon bőven kifejtettük. Tudjuk, többen meg is szívlelték ezt, nem is nekik szólunk, hanem azoknak, akik most ébrednek. Mert elégszer nem lehet szólni. Azért érdemes ezzel foglalkozni, mert az első gondolat azok fejében akik azt mondják - jogosan - hogy ezzel az egész köztársaságosdival szakítani kellene, úgy látszik mindig ugyanaz; alapítsunk pártot erre! Nyafogva kérdezzük erre a beidegződésre; m-i-é-r-t? Hogyan remélhetjük azt, hogy egy párt fel tudja vállalni a királyság ügyét és nemzeti egységet tud teremteni - önmagában? A pártrendszer adott, nem is nagyon ezen akarunk változtatni, mint mondjuk a Magyarok Szövetsége, az azonban nem szükségszerű, hogy úgy működjön (különösen a pártfinanszírozás dolgában), ahogyan ma a II. Magyar Köztársaságban. Sőt így ne működjön, ha egy mód van rá. Oka nyilván számos ennek a problémának, amely a gazdaságot, a kultúrát, az oktatást, a közbeszédet, a nyilvánosságot átpolitizálja, de mi mégis leginkább a totális népfelség elvét helyeznénk egy kicsit pellengérre ezzel kapcsolatosan. Az, az olasz és német modell, amelyet a rendszerváltás után átvettek itthon a pártfinanszírozásra (és amelyet megreformáltak már a németek is, mi azonban nem) nem hozott sok jó gyümölcsöt. Meg aztán egy országgyűlési választáson mérkőzzön meg az MSZP, a Fidesz, a Jobbik, az MDF-SZDSZ meg a királyság pártja?Te mire szavaztál? Én a szocikra, és te? Én, a királyságra. Jobb volt a kampányuk.

Brrr.

Ezt ugye azért mégse. Miért kellene erősíteni köztársasági pártokráciát még egy párttal és ezzel egy integráló erőt perifériára helyezni?

Másrészt, ha egy párt működik, akkor az a köztársaság törvényei szerint működik. Csak sejtjük, hogy a következő lépés az lett volna; no jó, akkor most népszavazzunk arról, hogy legyen-e királyság vagy sem? És a királyság ügye újra és újra a sírban marad, tetszhalottan, nagyokat sóhajtva. Sóhajtsunk hát mi is; ne így! Vannak itt soproniak, kérjük adják tovább ezt jó Nyikos Tivadarnak.

2010. jan. 23.

Diktatúra helyett, egyszerűen csak rendet

Korábban egy ismerősöm, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy kell átmenet a köztársaság után a királyságba, felvetette, hogy lehetne-e az egy diktátor? Lényeges kérdés, rafinált is. Hatvan év kommunizmus után kell a francnak a diktátor ide. Meg úgy egyébként is, az nekünk még jót nem hozott. A diktátorral egy gond van ugyanis jelenleg; a köztársaság törvényei szerint járna el, az meg nem erősítené a királyságot. Olyan diktátor, aki idejön és "csak erőskezű" kösz, de nem kell. Minek? Rendet rakni? Hol? Az a köztársaság rendje lenne, amely lényegében egy rendnélküliség.

Ha elfogadjuk és valljuk, hogy a köztársaság állapota vis maior - monarchistaként ez a helyzet nagyobbrészt Hölgyek és Urak - akkor ezt a "nem normális" állapotot nem lehet "normális és általános" eszközökkel felszámolni, érvényteleníteni. Igenám, csakhogy aki "felszámol" (mondjuk egy diktátor) szuverenitásában észrevétlenül belecsúszik a forradalmiság nemkívánatos balos-széljobbos csapdájába, amely által nem rend teremtődik, hanem egy új rend teremtődik. Ez meg nem a kívánatos törvényes rendnek lesz az eleje, hanem a zsarnokság kezdete.

Nem állítjuk, hogy nem kell olyan fejezet a rend (értsd: a királyság) helyreállításában, amely szuverén módon tud cselekedni (Schmitt itt sajnos megkerülhetetlenül igaz dolgokat mondott) , azt mondjuk, hogy biztosíték kell. A magyar köztársaság bukott államforma. Ebben az országban kormányozni kell. Egyszerűen muszáj. Ez a kívánatos helyzet lehet "rendkívüli" akár, de nem muszáj, hogy "törvénytelen" legyen, főleg nem a jelenlegi autoritáshiány, és legitimitásválság korszakában, hiszen a vis maiorból vezet ki. A "rendkívüli" pontosan a "rend" eleje is lehet. A rendkívüli helyzet lehet kényszer és bizonyíték is arra, hogy a demokratikusan, többségi elven nem lehet mindent megoldani immáron. Egy szuverén tekintély kell. Király kell, és a király előtt valaki, aki biztosítja, hogy újra eljöhessen. A magyar közjog szerint ez nem diktátor, hanem a király helyettese; kormányzó vagy helytartó - a homo regius. Ideje pedig deklaráltan ideiglenes, átmeneti és nem lehet végleges. Pozíciójában a királyság és a király szabja meg a cselekvésének a viszonyrendszerét.

2010. jan. 21.

Isten áldja XVI. Lajos király és Mária Antónia királyné emlékét! - A francia király kivégzésének 217. évfordulóján.


"Je pardonne de tout mon coeur à ceux qui se sont faits mes ennemis..."

{Teljes szívemből megbocsájtok azoknak, akik az ellenségemmé tették magukat...}

( XVI. Lajos kivégzése előtt)



"De ha életem békétek helyreállítja,
Vegyétek vérem, szabadon adom;
Szerető királyotok, míg kesereg vétketeken,
Ártatlanul hal meg és megbocsájt.

Népem! Vegyétek ez utolsó búcsút;
Legyetek boldogok és szívesen halok meg.
Oh bár úgy lenne, hogy a vér mely kezetek fogja szennyezni,
Kioltsa mind a gyűlöletet szívetekben!"

[XVI. Lajos alattvalóihoz]



Ajánlott a témában még olvasgatni:"XVI. Lajos kivégzése koncepciós perben elkövetett közönséges gyilkosság volt". Valamint a francia királyok nekropoliszáról a Regnum!-on van írás.

[Kompilálta, fordította: Uhel Péter.]

2010. jan. 16.

Az ügyeletes megmondja

BKV sztrájk van. Az ember ilyenkor összenő egy kicsit a szolgáltatóval, szorosabbra fonja a kapcsolatot vele. Próbálja megérteni, eligazodni rajta, de leginkább a saját kicsi nyűgére megoldást találni. Az élet úgy hozta, hogy forgalmi ügyeletre kellett mennem az egyik metró állomáson intézni az ügyes bajos dolgaimat. Középkorú kopasz, terebélyesebb úr fogad, nagy monitorok előtt. Köszönés után érdekes megjegyzése van;

- Olvastam magával az interjút...

Finoman szólva is meglepődöm.

-Igen? Remek. Hogyan tetszett?

- Sokat gondolkodtam azóta ezen...királyság. Másokkal is megvitattuk. Van benne valami. Magamtól mondjuk nem jutott volna eszembe. De kell egy ember, aki nem a pártoké ebbe az országba. Itt bent is megvitattuk ezt már a többiekkel.

- Igen?... Örülök neki, hogy így gondolja.

- De ki lenne az? Ki lenne a király? Mindenképpen kívülről kellene egy személy. Nem tudom... a Habsburgok jöhetnének vissza? Mi van a trónfosztással?...

- Ez e legbonyolultabb része a dolognak, és érdekes, hogy mindenki mégis ezt kérdezi elsőnek. Nekem nem ez a legfontosabb első körben. Az 1921-es trónfosztás nem volt törvényes, jogszerű cselekedet véleményem szerint. Legalábbis a történeti alkotmány alapjain állva.

- De katolikusnak kell lennie a királynak, ugye? Horthy ezért nem lehetett az...

- Ezért is. Igen, idehaza katolikusnak kell lennie a királynak.

Körbenézek. Valakiket körbeállnak az ellenőrök éppen. Ömlik ki a tömeg kijáratokon. Vibrál a monitorok fénye. Hátul valaki megmossa az arcát, nagyokat prüszköl. Az ügyeletes maga elé mered.

- A lényeg nem is ez. Az, hogy az emberek elfogadják. A magyarok csak olyannak engedelmeskednek, akit el tudnak fogadni.

- Igen, nemzeti egység kell. Nekem is ez a legfontosabb dolgok egyike.

- Egység?! - hangosan felnevet. Na, az itt nem lesz. A magyar olyat nem tud! Egység? Az emberek egymás torkának esnének legszívesebben. A török óta itt nem volt egység.

- Azért volt rá példa azt gondolom. 1956-ban itt azért volt nemzeti egység. Ha krízisben van az ország a magyar tud egységet létrehozni. Látja 1919-20-ban is helyreállították a királyságot, egység alakult ki akkor is.

- Igen, igen. A Horthy. De most más. Nagyon más.

- Most más. De az egységre szükség van.

- A magyar királynak úgy kellene magyarnak lennie, hogy egyik pártnak sem a tagja. A pártoknak engedelmeskedniük kellene neki. Legyen külföldi. De hát ki lehetne az?

- Korábban is elfogadtak "külföldit" a magyarok. Károly Róbert alig tudott magyarul amikor idejött és mégis az egyik legnagyobb magyar király lett.

- Igen. Igen...tényleg.

Csörög a telefon. Idegesen magyaráz valamit az ügyeletes. Sztrájk van, munka mégis van. Nekem is mennem kell. Mielőtt elbúcsúzom kiderül, hogy a könyvemet is ismeri.

- Tudunk erről még beszélni egyszer? - kérdezi. Így egy kicsit jobb, hogy válaszolgat is valaki.

- Ha kitart még a sztrájk... Talán jövök erre.

Poénnak szántam, de túl komoly lett a kicsengése. Mindegy.

Kint hideg. Tömeg. Neon. Koszos mozgólépcsők. Lökdösődés. Nyúzott, munkába siető emberek. Egy kávé lötyög bennük talán csak. Magyarországon, 2010 telén. A rendkívüli körülmények úgy látszik néha összehozzák a hasonló dolgokon gondolkodókat.

2010. jan. 11.

Köszönet a kommunista elvtársaknak is!

Korábban a zöld kommunistáknak nem tetszett a királyság, most pedig a vörös (true?) kommunisták vannak oda tőle. Minden érvünket elmondtuk már a zöldeknek, így nem sok maradt a testvérek után az elvtársaknak. Ez a mi hibánk. Mindenesetre a botozás (!) igazi nóvum, mondjuk a nyilasok korábbi Dózsa-nosztalgiája után. (Merő reakciós dekadencia miatt jutott csak eszünkbe, hogy a Tanácsköztársaság egy szimbolikus koporsót emelt neki, és "odatemette" Martinoviccsal együtt a "Vérmezőre".) Ezt a mondatot azonban ideemelem, mindenképpen hogy maradjon meg minél több helyen az utókornak, annyira szép; "A Szent Korona semmire sem garancia. Egy középkori relikvia, szimbólum a múltból, melybe csak azok kapaszkodnak bele, akik számára ez paradicsomi létük szinonimája és reménye. Az igazi megoldást majd a szocialista népköztársaság fogja biztosítani.". Mindezt a kommunizmus után húsz évvel, miután sikerült a rendszert leváltani is. Azt mondják, legalábbis.

Úgy illendő, hogy ahogyan a nyilasoknak is megköszöntük, most a kommunistáknak is megtegyük a kötelező udvariassági gesztust; köszönjük szépen elvtársak! Remek móka volt.

A sors, a hazaszeretet és a végzet

"A végzet akkor méri ki az emberi sorsokat, mikor a hazaszeretet a lelkükbe teszi. Mentől többet ad belőle, annál súlyosabb a sors, melyet kimér."

(Tormay Cécile, 1919)

Meglehet akkor, hogy az ún. "jelenlegi helyzet" nem is annyira súlyos, hiszen úgy látszik a haza szeretete nem kritérium manapság, hogyha a magyar állam vezetőiről kell beszélünk. "Szakmai szempontok" vannak, népszerűség van, politikai tőke van. Hazaszeretet néhányan a népből kérnek számon csak másokon, de ez sokszor csupán üres pátosz, máskor azonban - főleg ha nagyon őszinte - akkor túlságosan is halk szavú, nem hallatszik be a Parlamentbe.

A helyzet akkor súlyos, hogyha a magyar sors jelenleg nehéz, mert akkor nem tudunk ennek a kihívásnak (sors, hazaszeretet és a végzet) megfelelni ahogyan azt a sorsunk kívánja. A hazaszeretet manapság úgymond kevés. Még inkább; nem egyéni kritérium, nem gyakorolja különösebben senki sem. Nem egy mérce, nem beszélgetési téma a tea vagy a sör, bor mellett. Vasárnap a megterített asztalnál sem téma. Nem beszélnek róla talkshow-ban és nem lesz címoldalas anyag a napilapban sem. Ahogyan azt megfogalmazta egy magyar konzervatív a minap; "...és senki sem akar állva meghalni az utcán.". Az egyéni érdek és a haza szeretete összefonódik. Az egyéni érdek ha össze tud fonódni a haza szeretetével, akkor jó, akkor lesz egy jó vállalkozó csak hazafi. Akkor "bevállalja". Aki áldozatot kér, az fanatizál a "nyugodt emberek" szemében. Ők azonban lótuszevők leginkább, nem megfontoltak, nem a biztonságot keresők, mégis úgy látszik hangosak.

A kevés hazaszeretet nem erény, és főleg nem magyar erény. A hazaszeretet ahhoz kell, hogy beteljesítsük a sorsunkat. A sorstalan népnek azonban nincsen hazája. Nem is kell semmit sem, hogy szeressen - csak önmagát.