Mennyibe kerül a monarchia az angoloknak?

Kevesebbe - egy főre levetítve - mint elsőre talán gondolnánk. Az írás anyaportálunkon, a Regnum!-on olvasható itt.
Aki béna republikánus próbálkozást akar látni a hollandok esetében, az pedig kattintson ide.

Gróf Tisza István szobrának helyreállítására

Az aktuálpolitikában is szerencsésen felmerült, hogy talán el kellene felejteni, hogy a Parlament mellett Károlyi Mihály szobra éktelenkedik és a helyére oda kellene állítani gróf Tisza István szobrát. Az elképzelést mi is támogatjuk, de akár lehetne ott más szobra is, mondjuk Szent István királyé, ahogyan azt korábban felmerült. Mindegy, csak nem az országveszejtő vörös grófé, aki nagyobb ellenfélnek tekintette Ottó magyar trónörököst, mint Adolf Hitlert.

De hogyan nézett ki Tisza István gróf szobra és kik állították fel?

Az "őszirózsás forradalom" és az I. Magyar Népköztársaság áldozatának a szobrát a kormányzóság ideje alatt állították fel a Kossuth tér északi részén 1934-ben és Zala György alkotása volt. 1945 után - erősen a Magyar Kommunista Párt nyomására - bontották le. Újraállítása fontos szimbólum lehetne a jelen magyar társadalma számára, hiszen Tisza olyan dinasztiahű magyar politikus volt, aki ugyan szabadelvűnek (quasi; liberálisnak) vallotta magát, de értékelvűségével, vallásosságával manapság sokan mégis inkább konzervatív politikusnak akarják látni, vagy éppen láttatni. Kíváló újabb példa arra, hogy a magyar politikai elit jeles képviselői számára a dinasztiahűség és a hazafiság nagyon is egyszerre és együtt volt fontos. Tisza így búcsúztatta I. Ferenc József királyunkat; "Bennünket gyászbaborult lélekkel fog el annak a nagy űrnek sajgó tudata, amelyet távozásával maga után hagyott, de egyúttal lelkünk kegyeletének egész melegével fordul emlékezete felé. Legyen emléke áldott a jelen kor és a késő utókor előtt. Legyen élő tanulság és felemelő nemes példakép mindnyájunk előtt. Amíg magyar lesz e hazában, keresse fel azt a késő utókornak hálás kegyelete." .

Itt állunk, mi fiatal harcosok ...

Nyáron a vihar
Télen a fagy —
A Fudzsi lábához
rendezetten jöttünk.
Itt állunk, mi, fiatal harcosok,
Itt állunk, teljes fegyverzetben.
Az öreg Jamato tiszta szelleme
a fegyver, amit viselünk.
Szépen edzett kardunkon
megcsillan az ég színe.
Menjünk előre bátran
Pajzsunkkal előre!

El kell rejtenünk nagy bánatunkat
és eltitkolni nagy álmunkat —
Ennyire alacsonyra süllyedt földünkön
mindannyian döbbenettel állunk.
Jamato mely fia
állna csak így tétlenül,
miközben az ellenség megrohamozza
és beszennyezi földünket?

Jamato igazi szelleme
ifjaink vére,
akik annyira bártan lépdelnek előre
Pajzsunkkal előre!
Sisakunkon a büszke címer
mi ezt a pajzsot viseljük —
Hogy megvédjük szeretett császárunkat
az éjszaka viharaitól.

A pirkadat vörös csillogása
Harcosaink friss arcán
Ez a szín csillog
a Nagy Igazság zászlaján.
Az éjszaka sötét romlottságából
Mi, ragyogó ifjak kitörtünk,
hogy lovagiasan meneteljünk
Pajzsunkkal előre!

Tóth Andrea fordítása

Megjegyzés: A fenti szöveg a Tatenokai himnusza. A Tatenokai-t [magyarul:Pajzs Társaság] Jukio Misima hozta létre alapvetően jobboldali, fokozottan kombattáns monarchista szervezetként, legnagyobbrészt egyetemista fiatalokból, elsősorban a saját tanítványaiból. A szervezet 1968. október 5-én alakult meg és költő híres - meglehetősen jelképes - puccsa, illetve halála után nem sokkal fel is oszlott (1970. november). A mintegy 90 főt számláló társaság működése a szimbolikus politizálásnak szép modern példája, e mellett pedig a szellem és a politika helyes rangsorolására is értékes formát és tartalmat mutatott fel.

Öltözzünk megfelelően a nyáron!

Visszakaptunk egy kisebb adagot egy terjesztőtől a Királyságot! pólóból, így van néhány darab vissza, amelyet most ki szeretnénk szórni. A korábbi árból (2800 Ft) jelentőset engedve most csak 1800 Ft / db-ért áruljuk a pólókat (L); regnum.portalKUKACgmail.com

Nyár van és nincsen jelenleg semmi költőpénz? Nem akadály. Kínálj fel cserébe valamit és tiéd a póló - értékegyeztetéssel persze. Lényeg, hogy terjedjen az üzenet.

Magasra tett léc – Nekrológ Molnár Tamás professzorról

Az írás a Regnum!-on itt olvasható. Az örök világosság fényeskedjék neki!

De szeretnék, de szeretnék Szent Istvánnal beszélni!

avagy munkát, kenyeret és - királyságot is.

Olyan világban élünk, amelyben származástól függetlenül lehet valaki filozófus, politikus, agysebész vagy akár a történelemtudományok doktora. Lehet széplélek is, aki panelházból vágyódik a nemesi életforma, egy kis kellem és úri tartás után, elmerengve a köznép lelki proletárrá süllyedésének drámáján. Ez a liberalizmus, ez az osztálytalanság, ez a liberté, égalité, fraternité, vagyis mindenkinek joga és lehetősége van annyira okosnak lenni, amennyire csak tud, csak épp tudjon megküzdeni a felülről jövő szellemi elnyomással.

Elméletileg tehát bárkiből lehet akárki, csak bírja. Ezért könnyen esik az ember abba a hibába, hogy nagy szavakra ragadtatja magát. Például ilyenre, hogy: felesleges a pórnép közt terjeszteni az eszmét – jelen esetben a monarchizmust-legitimizmust – mert úgy sem érti meg; de nem is kell neki.

Ezt, aki kimondja, nem realizálja igazán, hogy manapság nem munkás van meg nem-munkás, hanem a lélekben kell keresni a különbséget. Nincs nemesség, csak pénzarisztokrácia. Szegények vannak és gazdagok, nem nemesek és nemtelenek, polgárok és munkások. Lelkileg lehet valaki negatívan értve "munkás" – ahogy fentebb írtam, lelki proletár -, holott öt diplomája van és fordítva: gépelhet itt valaki monarchista kritikát úgy, hogy ősei között egy diplomás, egy nemes, de még csak egy polgár sem volt – pont ahogy én is teszem épp.

Le kell szögeznem: azt nem tagadom, hogy mindenkinek meg van a helye. Egy munkásembernek nem kell értenie feltétlen a politikához, ahogy egy nőnek sem. De nem szabad, hogy kasztrendszer alakuljon ki, hogy – a női politizálásból példát merítve - ne lehessenek Jeanne d’Arcok és Slachta Margitok, a maguk helyén és idejében.

Ez persze az aktív politizálás kérdése. És ha az aktív politizálást tekintjük, valóban nem kell, hogy mindenkinek joga legyen például szavazni. Ámde mi van a lelkekben! – és itt jött el tulajdonképpen az a forduló, ahol kifejthetem, feltárhatom azt az égető problémát, amit nekünk, monarchistáknak, illetve azok többségének kezelnünk kell – hiszen közöttünk is vannak bizonyosan olyanok, akik erre a problémára már régen rájöttek és azt orvosolnák, orvosolják is.

Ki a lelki proletár, az alsóbb rétegbe tartozó ember, vagy egyszerűség kedvéért és a klasszikus fogalmak szerinti szóhasználatot követve: a munkás? Mi az ő szerepe? És nekünk, akik a monarchizmust üdvösnek és jónak tartjuk, mit kell kezdenünk vele?

Biztos egyszerűbb azt mondani, amit még írásom elején vázoltam: a munkásnak nem kell értenie a politikához, a munkás - az csak tegye a dolgát. Azonban az ilyen ember elfelejti, hogy a munkás is gondolkodik. És hogy a munkásnak is van lelke, ami megmentésre szorul.

De hogy jönnek ide vallásos dimenziók?

Hiszem és vallom, hogy gondoskodni kell a munkásról – nem csak egzisztenciális, de szellemi tekintetben is. A tévedések poklot hozhatnak rájuk. És nekünk ezáltal felelősségünk van irántuk, ugyanis minden eszme tulajdonképpen az isteni igazságot hivatott a társadalomnak átadni és aszerint kialakítani állami szinten a nemzet életének kereteit. Így – persze csak amennyire az államnak lehetősége van rá, hiszen ez elsődlegesen az Egyház feladata -, biztosítania kell az egyén és az egyénekből felépülő társadalom erkölcsös, istenhívő életének kereteit. Alapot kell adnia a keresztény életnek, az államtól telhető legmagasabb ugródeszkát az üdvösség felé. Ez nem csak az egyén, de az állam érdeke is. És mi lenne erre leginkább hivatott, mi lehetne erre a legjobb példa, mint a monarchia. S ha már monarchia, kötelessége olyan monarchiának is lennie, mely valóban az isteni rendet képezi le a lehető legmagasabb szinten, amennyire csak tudja, biztosítva az isteni igazság érvényesülését az államban és a társadalomban, ezáltal pedig az egyén életében.

A társadalom összességébe tartozik bele a munkás rétege, és ez a társadalom munkás-egyénekből is áll. Ezért hát nem szabad mellőzni, elfeledni a munkást, a munkásságot.

Úgy veszem észre, hogy köreinkben – és elnézést, ha olyasvalakit kényszerítek ezáltal a velem való közösködésre, aki ezt nem szeretné – dívik egyfajta idegenkedés a munkás szótól, vagy maguktól a munkásoktól. Mintha ez a jelző vagy főnév egyet jelentene a baloldalisággal!

Valóban, baloldali mozgalmak kezdték el hatalmukat a munkásságra építeni, kezdték el téríteni úgymond ezt a réteget. És akkor? A munkások máris fertőzöttek lesznek, csak kommunisták lehetnek, jobb karanténba zárni őket, a nem-gondolkodás sivárságába taszítani és remegni a trónuson, fel ne tudja heccelni őket az ellenséges világhatalom?

- hát nem pont ez ellen a kép ellen küzdünk mi magunk, a monarchisták?

Azt mondom, fel kell vennünk a kesztyűt és igenis használnunk a munkás szót, igenis szólni ehhez a réteghez És nem azért, mert populista pártokraták vagyunk; nem azért, mert el akarjuk adni a monarchizmust valamiféle vörös ál-mázba csomagolva, hogy a leginkább a Kádár-korban sikeres Mari néninek is tetsszen. Egyszerűen csak ki kell törnünk ebből a szűk intellektuális körből és le kell végre lepleznünk a munkás-mumust: használni a kifejezést, nem rögtön baloldalinak bélyegezni azt, aki használja (ezt máshogy kéne bizonyítani), és valóban a magunkévá tenni azt a gondolatot, miszerint a munkásról is gondoskodni kell, és még ha politikai aktivitásában nem is fejezheti ki királyhűségét és szilárd keresztény erkölcsiségét, valamint az ebből fakadó véleményét, mindenképp ez kell, hogy éljen a szívében.

Ne engedjük hát, hogy a baloldal kisajátítsa a munkásokat, vagy bármely más társadalmi réteget! Ha mi nem érünk el hozzájuk, majd más elér, és majd más magához csábítja őket, ahogy tette rég és nem is olyan rég. Nekik is fel kell kínálni a színtiszta isteni igazságot, vagy a sátán kínálja majd fel magát. Mert szólhat még így a dal: „De szeretnék, de szeretnék Szent Istvánnal beszélni!” és eljöhet a kor, amikor a plakátokon ez a felirat díszeleg majd: Munkát, kenyeret és igaz keresztény apostoli királyságot!

Kikapcsolás, feltöltődés

Két hétig most nem lesz új poszt. Feltöltődés, kikapcsolás - a nyár erről is szól. Addig is azonban itt van még gróf Zichy János híres megemlékezése ifj. Andrássy Gyula grófról, amelynek azért is örülünk mert anyaportálunk a Regnum! is jó kapcsolatokat ápol a hazai ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvánnyal.

E mellett pedig egy nagyon szép háttérképpel is kedveskedünk minden kedves olvasónknak, Gaál Bertalan jóvoltából, amelyet köszönünk ezúttal is. [A nagyobb méretért a letöltés előtt katt a képre!]

Nyáron, lazán, de azért módjával

Nyári szabadidős sportok előnyben vannak mostanában. A hőségre való tekintettel kicsit lazábban, akár feltűrt ingben, de azért csak módjával. A képeken két pontos szerva van megörökítve, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltóságától.

[Köszönet a fotókért Alan B. Stewartnak, Dudásnak, meg az Ősök tere vágójának, akinek az ingyenreklámot is köszönjük.]

Hódoló irat II. Ottó örökös magyar királynak 1922-ből

FELSÉGES ASSZONYUNK ÉS KIRÁLYNÉNK!

Felséges urunk és királyunk elhunyta a magyar nemzetet mélyen lesújtotta. Királyunk egyéni tragédiája, akit a sors éppúgy üldözött, mint nemzetünket, még azokat is megrendítette, akik nem voltak hűséges hívei. Hívei azonban az egész nemzetet ért óriási veszteséget is átérezve, a tompa fájdalmas első gyásznapok eltelte után, a nemzetet ért csapás csökkentésén kell, hogy fáradozzanak. Érezzük, hogy Nagy-Magyarország koronás királyát számunkra csak

II. OTTÓ KIRÁLY ŐFELSÉGE

pótolhatja, akiben az egész szétszakított magyar nemzet Nagy-Magyarország törvényes örökös királyát kell, hogy lássa, s akinek koronázásakor meg kell esküdnie, hogy minden erejével elragadott országrészeink visszaszerzéséért fog küzdeni.

Miként a múltban már sokszor azzal mentettük meg életünket a minket megsemmisíteni akaró századokból, hogy a nemzet egységét és függetlenségét fenntartó alkotmányunkhoz szívósan ragaszkodtunk, úgy most is, mikor megcsonkítva s földre tiporva heverünk, törvényes királyunkhoz,

II. OTTÓ ŐFELSÉGÉHEZ

való törhetetlen hűségünkkel akarjuk megmenteni az integer és független Magyarországot, kiemelve annak eszméjét a nyers anyagi erőnek világából a fogalmak és eszmék régiójába, hova a szuronyok nem érnek el, hogy ott őrizzük mindaddig, míg

ŐFELSÉGE

trónjának elfoglalására és ezzel a trianoni béke lerázására az idő el nem érkezik. A hódolattal alulírott főiskolás hallgatók, akik koruknál fogva még nem foglalkozhatunk politikával, de akikre Magyarország újraépítésének oroszlánrész vár és akiknek, mint a nemzet értelmiségének, kezébe lesz a jövő letéve Magyarország vezetése, arra kérjük

FELSÉGEDET, hogy mint
II. OTTÓ KIRÁLY URUNK ŐFELSÉGÉNEK

a magyar jogszokás értelmében törvényes gyámja, kegyeskedjék fogadni felséges fia,
II. OTTÓ KIRÁLY iránti hódolatunknak és alattvalói hűségünknek legalázatosabb kifejezését.

[Megjegyzés: a hódoló felirat az Érdekes Újságban jelent meg 1922-ben és a címzettje Zita királynénk. A szövegben említett "főiskolások" nagy valószínűséggel azon kombattáns ellenforradalmi egyetemi zászlóaljak egyikének a tagjai lehetnek, amelyek annyira elterjedtek voltak ekkoriban szerte az országban és amelyek között volt legitimista és szabad királyválasztó egyaránt. Köszönet a dokumentumért Kaczmarski Balázsnak.]

A korona megment - Amit az uralkodók nyújthatnak a modern demokráciának

A blogon többször előtérbe került már a vita, hogy a királyság és a modern tömegdemokrácia megfér-e egymás mellett. Most a Regnum! leközölt egy friss, mai szempontrendszerek szerinti írást a Boston Globe-tól, Németh Bálint fordításában. Részlet az írásból, amely bővelkedik nemzetközi példákban; "Mostanra az alkotmányos monarchiák legtöbbje úgy tűnik megértette a Nepálhoz hasonló helyek leckéjét. Spanyolországban János Károly, annak ellenére, hogy kivételesen konzervatív neveltetésben részesült, és konzervatív háttérrel is rendelkezik, az ideológiai spektrum valamennyi politikusával képes együttműködni. Nagy-Britanniában még amikor a Munkás, a Konzervatív és a Liberális Párt alkudozik is egymással az új kormányzat megalakításakor, a királynő akkor sem jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy áldásában részesítse a vezetőket, annak ellenére sem ,hogy a Daily Telegraph közlésének megfelelően személy szerint megvetéssel szemléli Tony Blair munkáspárti politikáját. A brit hagyomány értelmében amikor az új parlament először ül össze, és a kormány hivatalosan bejelenti az éves ütemtervet, az a személy, aki felolvassa a beszédet – nem számít, hogy melyik párt munkája az – kizárólagosan az uralkodó lehet.". Az egész írásért ide tessék kattintani.

Minek kell elnököt választani a magyarnak?

Írta: Vass Dániel.

Furcsa dolog az, amikor egy királyságpártit a köztársasági elnök választásról kérdezik. Furcsa, hiszen hogyha van egy nagyon is épkézláb érv a királyság mellett, az az, hogy egyetlen szuverén köztársasági elnöke sem volt a II. Magyar Köztársaságnak, de úgy cuzámen egyetlen magyar köztársaságnak sem. De ha van véleményünk a jó és a rossz sörökről, akkor miért éppen a köztársasági elnök jelölésről ne volna? Naprakészek vagyunk, aktuálisak.

Most, hogy Schmitt Pál lesz a köztársasági elnök, és elolvastuk a Heti Válasz interjúját Sólyom Lászlóval és a köztársasági elnöki posztról szóló lelkendező elemzést Schlett István tollából, elkezdtünk gondolkodni, hogy csinálunk egy csoportot a Facebookon, azzal, hogy "Szüntessük meg az elnöki intézményt az árvízkárosultak javára és bocsássuk jótékonysági árverésre a Sándor palotát", mert ez egy olyan poszt, amire az égvilágon semmi szükség sincs és az ilyen kezdeményezések most úgyis menők. A Sándor palota azonban jobb, ha marad, tekintettel királyságban betöltött komoly és fontos pozíciójára, de az elnöki intézmény mellett nem sok érv van. Orbán Viktor jelöltjének a sima modora is ezt mutatja; nem gondolhatjátok komolyan, hogy Schmitt Pál egy korrekt, szuverén államfő lesz? Egy tipikus politikai és közéleti parafaember ő, aki a kompromisszumok modern robotosa és sokadszor áll rajtvonalhoz a Fidesz-csapatban már. Ő lesz az új szuverén államfőnk, egy új konzervatív, tökösen republikánus magyar Charles De Gaulle? Nem hinnénk. Abból, hogy Orbán Viktor most éppen őt tolja két következtetést lehet levonni; vagy nagyon sok az ellenzéki éveknek a lekötelezettsége, amiért most lassanként benyújtják a számlát (Pintér-effektus), vagy éppenséggel Orbán sem gondolja komolyan ezt a elnökösdit és ezért teszi ide Schmitt urat. Ez az utóbbi még tetszene is valamennyire. Végül is mit fog mondani a szerencsétlen érettségiző 20 év múlva arról a tételről, hogy az ikszedik magyar köztársaság államfői kik voltak? Melyek azok a döntések, cselekedetek, amelyek kiemelik az átlag ember közül az köztársasági elnököt ebben a köztársaságban? 2006 megmutatta, hogy ez poszt mit sem ér krízisben. A radar ellen tiltakozhat bárki, az alkotmánybíróságra is írhat egy törvény kapcsán beadványt akárki. Vissza ugyan nem küldhetünk törvényt az Országgyűlésnek, viszont az elnöknek úgyis alá kell írnia harmadszorra, ha azt változatlan formában újra és újra elfogadják. A köztársasági elnöki poszt a mostani alaptörvényben (amelyet alkotmánynak is hívnak) egyetlen mondatot érdemelt: "Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzeti egységet, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.". Nem sok egy államfőnek.

Nos 2006-2009 között milyen eredményt hozott ez az "őrködés"? Hogyan fejezi ki valaki a nemzeti egységet, amikor őt a pártok jelölik és választják? Úgy maguk között, a népet kizárva, merthogy népfelség elve most ne érvényesüljön közvetlen. Állítólag most Schmitt Pál majd az emberek embere (ez valami új cím?) lesz. Azoké az embereké, akik közvetlen választás esetén egy elkeseredett pillanatukban akár Fekete Pákót, Fásy Ádámot is megválasztanák, csak hogy keresztbe tegyenek az éppen regnáló hatalomnak.

Köztársasági elnököt a magyar tömegdemokráciában megválasztani nem egy kifejezett népünnepély. Zárt kapus meccsre hasonlító aktus. Bíró benn van, holnapi sajtóból megtudjuk az eredményt. Győzelmi ünneplés a zárt családi és pártkörben. A nép meg észre sem veszi, hogy akármi történt. Jött aztán 5 év múlva, ha olyan a széljárás majd megy, de 10 év múlva biztos, aztán a sajtó is elfelejti. Nagyon felemelő, tényleg.

Schlett István elemzésében leírta (HV. x. évf. 25. szám, 17-18. old.), hogy az elnök a megválasztás során "átlényegül, úgy, mint a király a koronázás során". Ez az aktus - szerinte - "megkettőzi az egyént, egyik rész marad az ember, a másik az elnök, aki személyében sérthetetlen".

Milyen aktus?!

A választás vagy az eskü elmondása. Vagy az a megalázó procedúra, amelyben Sólyomot többször is alávetették korábban? Az definitíve megmutatta, hogy a köztársaság elnök nem tud és nem lehet balansz a nemzeti politikában, csak pártérdekek bábja. Az elnök legjobb esetben is egy hivatalnok, aki reggel bemegy dolgozni, este hazamegy és fölveszi a papucsát, átlényegül apává, férjjé, szurkolóvá. A király ezzel ellentétben - főleg a magyar apostoli király - egy szakrális aktus és a nemzet akarata által megerősítve képviseli az egységet. Személyében, tisztségében balansz és vezető, életét otthon és mindenhol a protokoll köti. Példa, élő történelem. Az elnök persze napközben is át tud lényegülni, el tud menni szobrot avatni a Felvidékre "magánemberként". Ezek szerint az elnök egy átváltozóművész, aki ide-oda lényegül, mikor mit kíván a pillanatnyi érdek. Profán semmi egyszerűen, nem más.

Ezzel szemben a magyar apostoli király, akit születése óta a koronázással bekövetkező átlényegülésére nevelnek akkor is király marad, ha éppen lefekvés előtt fogat mos. Akkor is király ha a legszebb álmából ébresztik föl. Átlényegülése a transzcendenssel kapcsolatos, nem ideiglenes írott malaszttal. Megkoronázása igazi népünnepély, amelynek a nép aktív részese (elég a "demagóg" pénzt szórunk a nép közé aktusra gondolni itt). Uralkodása az örökkévalóság mintájára élethosszig tart, és mint ilyen a hosszú távú tervezés reményét hordja magában. (Magyarországon jelenleg a hosszú táv maximum 4 év, ez már perspektíva.) Nem függ pártoktól, hatalmát nem tőlük nyeri. Fölöttük, fölöttünk áll. Nincsen nemzetisége, ezért képes Magyarország egészét képviselni. A magyarnak mindig is király kellett, nem egy pártoktól választott elnököcske. Ez méltatlan hozzánk egyszerűen, vagy éppen a jelenlegi ideiglenes állapothoz csak ez a "méltó".

Schmitt Pál lehet, hogy zseniális sportoló, de mi az a kivételes tulajdonság, ami miatt ő elnök lehet? Sólyom Lászlónál még volt egy halvány szakmai érv, miszerint alkotmánybíró volt, részt vett a jelenlegi - nép által sohasem szentesített - köztársaság létrehozásában, amelyről a népet nem kérdezték meg. Így meg lehet testesíteni a nemzet egységét? Halványan, talán ha mindenki fideszes lesz.

Sólyom Lászlóval pedig remélem lesz majd egyszer módom találkozni valahol egy túraösvényen, mert az ő szeretete a természet iránt példaértékű. Ezt tiszteltem benne, nem a címét.

A bukott állam tizenkét kritériuma

Minden államnak hetente kell megküzdenie teljesen egyedi gondokkal, de vannak olyan kritériumok, amelyek alapján jelenleg „bukott államnak” hívnak olyan országokat, amelyek nem működnek, ahol a kormányzás csak egy álom. Annak, hogy egy államot „bukottnak” nevezzünk tizenkét olyan kritériuma van, amelyek fontosak – ezeket próbáljuk bemutatni a Foreign Policy írását ideidézve. Az írás minden egyes kritériumra hoz egy-egy országot példának, ahol az a legrosszabb a jelenlegi mutatók alapján (ezt pontszámmal is jelölte).

1. DEMOGRÁFIA

Kongói Demokratikus Köztársaság - Pontszáma: 9,9 / 10

Ha a Kongóban laksz, olyan 50% az esélye annak, hogy tizennégy éven aluli vagy. A népességnövekedés 3%-os – ami eszméletlen gyors – a polgárháború, egekbe szökő csecsemőhalandóság és a gyorsan terjedő fertőző betegségek ellenére.

2. MENEKÜLTEK

Szomália - Pontszáma: 10/10

Az ország lakosságának majd egy negyedét – olyan kétmillió embert – űzte el a polgárháború saját lakóhelyéről.

3. ILLEGITIM KORMÁNY

Afganisztán, Szomália - Pontszámuk: 10/10

Szomália nyugati támogatottságú kormánya csupán néhány háztömböt irányít Mogadishuban. Afganisztánban él és virul a tálib inszurrekció, a nemzetközi csapatok jelenléte és egy több sebből vérző elnökválasztás aláásták a kormány legitimitását.

4. AGYELSZÍVÁS

Zimbabwe - Pontszáma: 9,7/10

Az elmúlt évtizedben öt zimbabweiből egy hagyta el országát; sokan közülük professzorok, orvosok, mérnökök, jogászok és újságírók.

5. KÖZSZOLGÁLTATÁSOK

Niger - Pontszáma: 9,7/10

Niger talán a legszegényebb ország a Földön. A kormány képtelen olyan szolgáltatások nyújtására, mint oktatás és egészségügy; terjedő analfabetizmus és magas csecsemőhalandósági ráta a szörnyű eredménye.

6. TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉG

Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán - Pontszámuk: 9,5/10

Kongó és Szudán kicsiny elitje eszméletlen mértékben meggazdagodott az országban található nyersanyagokból. A többség mindkét országban marad kétségbeesetten szegény.

7. TÖMEGES PANASZOK

Szudán - Pontszáma: 9,9/10

Az ország déli, keleti és nyugati része mind valamilyen szinten autonómiára törekszik Khartoumtól, a fővárostól.

8. EMBERI JOGOK

Szomália, Szudán - Pontszámuk:9,9/10

Egy háborús bűnökkel vádolt elnök sosem jó jel, ám a szudáni emberi jogok igazi fokmérője az izgága régiók kegyetlen brutalitással történő folyamatos elnyomása.

9. GAZDASÁGI HANYATLÁS

Észak-Korea, Szomália, Zimbabwe - Pontszámuk: 9,6/10

Észak-koreai és zimbabwei diktátorok az országuk gazdaságát a rezsim profitjának szolgálatába állították, annak ellenére, hogy nemzetgazdaságaik romokban hevernek.

10. KÖZBIZTONSÁG

Szomália - Pontszáma:10/10

Mogadishu egyes részein a kormány vagy az Afrikai Unió békefenntartói irányítanak. Máshol iszlamista milíciák, helyi hadurak vagy rivalizáló törzsek fegyveres ereje teszi ugyanezt.

11. KLIKKESEDŐ ELITEK

Szomália - Pontszáma:10/10

Iszlamista és törzsi szervezetek küzdenek országszerte a hatalomért és belső zavargások tették a kormányt látványosan instabillá.

12. KÜLSŐ BEAVATKOZÁS MÉRTÉKE
Afganisztán - Pontszáma: 10/10

A NATO-erők nincsenek egyedül azok közül, akik az ország jövőjét akarják irányítani; Pakisztán, India, Irán, Oroszország és Kína szintén különböző érdekekkel vannak jelen.

Fordította: Uhel Péter.

Szent Koronánk - ahogyan eddig még nem ismertük

Ki tudta azt, hogy II. Mátyás királyunk milyen sokat tett azért, hogy a Szentkorona-tan a nemzeti identitásunk egyik fontos része legyen? Csak sejtjük, hogy nagyon kevesen. Ezért is érdemes elolvasni Kees Teszelszky magyar származású, holland történész Az ismeretlen korona című könyvét, amelyről Szabó Gábor írt recenziót anyaportálunkon a Regnum!-on. A szerzőnek nagyon tetszett, így joggal merjük ajánlani. Aki pedig gyönyörködni akar Mária Terézia koronázási hitlevelében, az kattintson ide. Ahogyan korábban valaki megfogalmazta; a királyságpártiság feltételez egyfajta kifinomult esztétikai érzéket is.

Nem volt elég - néhány érdekesség Gyulai Csaba Sándor kapcsán

Gyulai Csaba Sándor sokunknak belopta magát a szívébe a remek kis pártjával, a Demokratikus Keresztény Királyság Párttal. Joggal tolul fel bennünk a kérdés; ki lehet ez a rendkívüli ember, aki csak azzal a szerény mondattal jellemzi magát "vagyok, aki vagyok"? Gyulai az interneten egy brutál-giccs, de informatív weboldallal büntet. Verseket ír, "ezotériában" utazik, megjárta az "elkaminót" (Mindenki megfigyelte, hogy ez az egyik legfontosabb keresztény zarándokút milyen nagymértékű deszakralizáción ment keresztül? Topmenedzsereknek feszültséglevezetésre is azt ajánlják, hogy járják meg. Na, erről majd máskor.) És végre fény derül arra is, hogy mit ért a legendás videóján azon, hogy "nem vallás, nem egyház", amikor a kereszténységről kérdezik. Gyulai nemes egyszerűséggel "esszénus", a Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyházának a tagja, de lehet, hogy a papja is, mert itt az könnyen megy, ahol a "papok" nem közvetítők, hanem csak segítők Ég és Föld között. E mellett, mert a new age-ből soha nem elég, reiki és "angyal" (itt vajon mit csinál ez a jóember?!) tanfolyamokat is tart Kecskeméten. Ezek után - szinte ajándékként nekünk - tolja még a DKKP-ot.

Nem kellene.

Röhögjük egy jót akkor most? Borzadjunk el és engedjünk az ökölbe szorult kezünk csábításának? Akár, de nem feltétlenül. Gyulai tevékenysége is mutatja, hogy a "királyság" tematika lehet egyszerű deviancia és öncélúság is most, pontosan azért mert marginális jelenleg. Gyulai esetében individuális önkielégítés is, ami persze önmagáról állít ki bizonyítványt, önmagáért beszél, de e mellett azért a jelenleg behálózott világunkban I. Őrült Leventék mellé állítva azt is mondhatja olyanoknak akik csak belebotlanak; ezzel a királyság-hülyeséggel csak futóbolondok foglalkoznak. Ezért fontos gyalulni olyanokat, akik a szájukra veszik azt, amihez semmi közük sincsen. Soha nem is volt persze, de hogy ne is legyen, arról nekünk kell tenni.

Kacag a monarchista II. rész - Demokratikus Keresztény Királyság Pártot nektek, ha még nem volt elég!

Talán még ki sem hevertük I. Őrült Leventét (nektek is eldugaszolja a mail boxotokat?)!, máris itt van nekünk a Demokratikus Keresztény Királyság Párt és Gyulai Csaba Sándor. Hogy hiányzott már! A sima modorú ninjutsu harcművész minden jel szerint egy eladandó porszívónak tartja a saját pártját és a "királyságot" is, mert a nonverbális gesztusai és quasi selyem öltönye mögül úgy nyomja a semmitmondó lózungokat, ahogyan egy utazó ügynök víztisztítóra szokott minket rábeszélni. Komolyan egy középkategóriás fantasy-rajongó vagy szerepjátékos konkrétabb ismeretekkel bír a Magyar Királyságról mint ez a gyerek! Idegesítő semmilyen szövegek, nulla közjogi-politikai koncepció, politikailag korrekt toposzok, amelyben bántóan destruktív az a "kereszténység", amelynek nincsen köze valláshoz és Egyházhoz sem az "elnök" saját bevallása szerint.

Tök jó, akkor mihez is van köze?

A királyság is "egy nagy család", mondja Csaba (vagy Sándor?) miután nagyot kortyol a csapvízből és nagy hangsúlyt helyez a gesztusaira megint. Komolyan kinek kell ez? Valakik már sportot űz abból, hogy a politikai futóbolondok mindig a királyságot gúnyolják, pocskondiázzák és tegyék meg a fantazmagóriáik célpontjává? Nincsen jobb dolguk!? Nyár van, meleg is lesz azt mondják, ott vannak a strandok, tele lesznek a diszkók tessék ott szórakozni. A párt és Csaba Sándor azt akarja - így egyszerűen - hogy Magyarország boldog legyen. Mi is. mint mindenki. Az ilyenek nélkül szerintünk nagyobb lenne erre az esélyünk is.

Egy kis éji retró

Nem gondoltam volna, hogy ilyen még létezik. Most megmutatta, hogy igen. Talán nem is teljesen a szakterületünk, de nem lehet elmenni mellette. Meg azért van köze az 1944 előtti Magyarországhoz. Egy Népszava cikkről lenne szó, szerencsére most már talán tudunk kacagni rajta:

[...] a magyar római katolikus egyházon belül legalább két alapvetően különböző irányzat állt szemben egymással az elmúlt évszázadban: a katolicizmus haladó szellemű, européer, antifasiszta szárnya, és az egyháznak a feudál-fasiszta rendiséggel összefonódott, és végül a náci-nyilas gyűlölködéssel cimboráló, retrográd csoportjai. [...]

Szerintem nem is állok neki elemezni, mindenki szemezgessen belőle kedvére. Ütős elegy. Ám a cikk folytatódik:

Ennek a [haladó] katolicizmusnak volt ádáz ellensége, a mélyen retrográd, az anakronisztikus magyar rendiséget képviselő, fasiszta, antiszemita, sovén-nacionalista és revizionista Prohászka Ottokár, az aranyszájú hitszónok.

A jelzőáradat egyszerűen mesteri. Nem hiszem, hogy a kifejezések többségével tisztában van az, aki írta. Ám ennél csak jobb lesz:

Ettől a haladó katolicizmustól határolódott el Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás, Horthy feudál-fasiszta ellenforradalmi diktatúrájának klerikális oszlopa, Péhm József, a későbbi konok reakciós Mindszenthy, akiből Rákosi ostobasága csinált mártírt. Ők fogadták az eucharisztikus kongresszuson itt páváskodó Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát, a nagy lapítóbajnokot[...]

Ez itt már a csúcs. Nem csak a nevekkel, a tényekkel is hadilábon áll. XII. Pius nem tudjuk miért lapított, gondoljuk, hogy a nemzetiszocializmus miatt, amelyet többször is elítélt. Ugyanígy a kommunizmust is és üdvözölte a magyar 1956-ot. Mindszent(h)y József pedig ugye még Pehm Józsefként pedig a kormányzóság kritikájával tűnt ki, amelyet erősen fent is tartott magának Teleki Pál második miniszterelnökségéig. De revizionista volt, ahogyan minden épeszű ember Trianon után, mondjuk József Attiláig bezárva. Innen a kedves olvasók már kitalálhatják hova vezet a cikk. Igen, oda.

Még egyszer elnézést a rövidségért, de úgy éreztem ezt muszáj megosztanom a nagyérdeművel. További kellemes pihenést és ne feledjék; holnap előadás Fonyódon!

Köszönet TaTa86-nak és a Mandínernek a figyelemfelkeltésért.

Egy este Ferenc Józseffel és néhány szó a királyságról a Balaton mellett

Nyár van. Eső nincsen, szép az idő. Hétvégére ezért két programot ajánlunk; töltsük a Múzeumok Éjszakáját Ferenc József apostoli királyunkkal. Illetve ha valaki a Balaton mellett akar lenni, vagy éppen már ott van, akkor is a királyságunk lehet a téma.

Királyságpárti országgyűlési képviselő után királyságpárti helyettes államtitkár is van

Dr. Tóth Zoltán József jogtörténész, egyetemi docens a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi helyettes államtitkára már évek óta a Szentkorona-tan egyik legjobb hazai ismerője, aki elsőként hangsúlyozta, hogy a jogfolytonosság helyreállításának logikus következménye a királyság helyreállítása. Ez persze a Népszabadságnak most nem tetszik. A Népszavának sem nagyon. Nekünk meg nagyon is. Másoknak is. Aki pedig el akarja dönteni, hogy tetszik-e neki, az olvasson egy kicsit. Egy interjúban a mostani államtitkár így fogalmazott nem is olyan régen;

"A jogfolytonosság helyreállításához az államformánkat köztársaságból királysággá kell változtatni?

– A teljes jogfolytonossághoz szükséges a Szent Koronával koronázott király, a királyságban. Viszont a magyar történeti alkotmány lehetővé teszi, hogy a jogfolytonosság helyreállítása fokozatosan történjen. Köztársasági rend alapján is lehet Szent Korona-tanra épülő történeti alkotmányos rendet kiépíteni, ha a fenti alapelvek megvannak. Az alapelvek és azok intézményi megjelenése a legfontosabb. A Szent Korona-tan érvényesülhet király nélkül is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyszer királysági államforma is létrejöhet, akár király nélkül is, vagy királlyal. De ezt inkább a Gondviselésre bíznám, és nem a politikai pártokra"

[Teljes interjú itt olvasható. Közjogi munkája itt érhető el.]