Ezeddig ismeretlen, lappangó
gyorsírásos jegyzet került elő minap Károlyi Mihály párizsi
hagyatékából. Egy hivatalos diplomáciai irat hátoldalára firkált írás
eddig elkerülte a kutatók, történészek figyelmét. A töredékes írást
valószínűleg Károlyi titkára jegyezhette le annak idején egy Georges
Clemenceau-val folytatott privát megbeszélés során. A válasz jellegét
tekintve érthető, hogy miért nem került eddig nyilvánosságra.
-...Károlyi! Hagyjon már békén az örökös aggodalmaskodásaival! Lassan háromszáz éve rágják a fülünket, könyörögnek segítségért Franciaországnál a magyar függetlenségi mozgalmaik nevében. Mi pedig segítettük Thökölyt, kiképeztük és pénzeltük Rákóczit, útmutatásat adtunk Martinovicséknak, Kossuthnak. Rengeteg pénzébe került Franciaországnak a magyar protestánsok, szabadkőművesek, jakobinusok mozgalmának nyújtott támogatás. Franciaország ebben a utóbbi háborúban 4 évig vérzett a magyar szabadságért. Mennyi ember halt meg... És tessék, megvalósult a kurucok összes álma: itt a Független Magyarország, a hőn áhított nemzetállam, sajtószabadság és demokrácia! Mindennek tetejébe a francia mintájú köztársaság! Örökre megszabadultunk az ezerszer elátkozott Habsburgoktól, szétzúztuk népeket rabigában tartó Birodalmukat. Hálásnak kellene lenniük Franciaországnak, mely mindig állta a szavát. Emlékezzenek Napóleon kiáltványára! Mi volt akkor a maguk válasza?... Maguk még most is képtelenek eldönteni, hogy birodalmat, vagy nemzetállamot akarnak... Elég legyen a méltatlankodásból, Károlyi!...
-...Károlyi! Hagyjon már békén az örökös aggodalmaskodásaival! Lassan háromszáz éve rágják a fülünket, könyörögnek segítségért Franciaországnál a magyar függetlenségi mozgalmaik nevében. Mi pedig segítettük Thökölyt, kiképeztük és pénzeltük Rákóczit, útmutatásat adtunk Martinovicséknak, Kossuthnak. Rengeteg pénzébe került Franciaországnak a magyar protestánsok, szabadkőművesek, jakobinusok mozgalmának nyújtott támogatás. Franciaország ebben a utóbbi háborúban 4 évig vérzett a magyar szabadságért. Mennyi ember halt meg... És tessék, megvalósult a kurucok összes álma: itt a Független Magyarország, a hőn áhított nemzetállam, sajtószabadság és demokrácia! Mindennek tetejébe a francia mintájú köztársaság! Örökre megszabadultunk az ezerszer elátkozott Habsburgoktól, szétzúztuk népeket rabigában tartó Birodalmukat. Hálásnak kellene lenniük Franciaországnak, mely mindig állta a szavát. Emlékezzenek Napóleon kiáltványára! Mi volt akkor a maguk válasza?... Maguk még most is képtelenek eldönteni, hogy birodalmat, vagy nemzetállamot akarnak... Elég legyen a méltatlankodásból, Károlyi!...
13 megjegyzés:
Forrás?
Ez egy áldokumentum, kedves Nobilis...
Oh, értem. Gondoltam, hogy hülyeség, csak annyi minden olyan dolgot olvastam itt már, amiről maga a szerző sem tudta, hogy hamis...
Nem hülyeség, hanem álhír, amely egy publicisztikai műfaj...
Nem csoda, hogy bedőltek a egyesek az álhírnek, a mondanivaló, a cizelláltság és a tény-ismeret nem sokban üt el a "normál" bejegyzések színvonalától, humorosságban pedig már-már hírcsárdai szinten van...
Ha Önnek ez - függetlenül attól, hogy ez a párbeszéd a valóságban nem hangzott el sosem - humoros, akkor őszintén sajnálom.
Pontosan ez a baj, hogy hiányzik a humor, az irónia, önirónia. Vagy legalábbis ritkán csillan meg, utoljára éppen SZVD pünkösdi bejegyzése volt, ami tetszett, mert játékos volt, egy jó beszélgetés kiindulópontjául szolgált. Ez az áldokumentum zsibbasztóan komoly és komor, mint az appendicitis, vádaskodó, valami ostoba és kötelező franciaellenesség árad belőle, ami ma már úgyse jó semmire sem. Túl komolyan veszik magukat, uraim!
Ez a lehető legkevésbé humoros bejegyzésnek szántam. Gyakorlatilag Trianonban azt kaptuk, amiért addig könyörögtek a függetlenségi mozgalmaink. A franciaellenességről pedig csupán annyit, hogy a bejegyzésben (és a többiben is) ennek egyetlen dimenziója van: az, hogy a francia külpolitika egyik kitüntetett célja volt a Habsburg monarchia elpusztítása, amihez mi magyarok legtöbbször fegyveresen asszisztáltunk.
Az is egy életstratégia, hogy állandóan másra kenjük a felelősséget, de ez a gyermeki lét velejárója. Sajnos nagyon sokan megragadnak itt, pedig éppen ideje lenne már végre felnőni.
Pontosan, nem értem, miért kéne humorosnak lennie a fenti írásnak, azt pedig végképp nem, hogy hogy lehetne irónikus-önirónikus. Az írás valóban komor és komoly, de csak azért, mert nem meglepő módon Trianon is komor és komoly dolog. Ha azt gondolja, hogy az írás célja a vádaskodás vagy gyűlölködés akár a franciák akár protestánsok vagy bárki ellen akkor valamit félreértelmezett, itt csak történelmi tényekről van szó, amit Vass uram is leírt.
Az mindig nagyon szomorú érzés, ha azt látom, valaki annyira tájékozatlan, hogy még wikipédiás műveltsége sincs. Pl. ez:
http://en.wikipedia.org/wiki/Diplomatic_Revolution
Maguk tényleg élvezik azt, hogy effektíve semmit, de tényleg semmit nem tudnak a történetírásról? És mégis minduntalan úgy vélik, érdemes karaktert fecsérelniük a monarchista ügyre? Holott arról sem tudnak sokat, csak Ottót éltetni, néha prohászkaottokározni vagy trianonozni, meg kommunistázni a kommunistákat. Jah, meg elgondolkodtatónak szánt áldokumentumokat kreálni tudomisénmilyen szándékból.
Hol az a sokszor hangosztatott felkészültség, sokszínűség és filozófiai műveltség?? HOL???
Jah, és mi ez az értelmetlen "ha ez Önnek humoros, akkor én sajnálom" hozzászólás??? Tényleg nem tudom értelmezni.
"a francia külpolitika egyik kitüntetett célja volt a Habsburg monarchia elpusztítása" - ez így szerintem megint a dolgoknak a leegyszerűsítése és félreértése. Az európai erőtér folyamatosan változó, miközben persze konstans elemei is vannak.
Ilyen állandó a Valois-Habsburg párharc (I. Ferenc - V. Károly) óta a vetélkedés, lásd még a hugenotta-katolikus viszályba történő H. beavatkozást, aztán a 30éves háborút, ami ugyan vallásháborúként indul, de tudjuk, hogy a végére a két katolikus dinasztia, a Bourbonok és a H.-ok harcává fajul az európai hegemóniáért, a török kiűzése körüli francia taktikázást stb. Viszont a XVIII. század inkább már az együttműködésé, mert megjelenik az izmos Poroszország, ami inkább lesz viszonyítási pont Bécs számára. De mindebből igazából nem következik semmi. Legfeljebb annyi, hogy az önök által felmagasztalt monarchiákig nyúlnak vissza az ellentétek, és a dinasztikus politika folyományaként és következményeként is felfoghatom az 1918 után katasztrófát. Szeretném hangsúlyozni, hogy RÉSZBEN!
Ezért tarthatatlan az álláspontjuk, hogy minden felelősséget elhessegetnek a dicső királyok politikájáról, és minden mögött a republikánus izgatást, vörös aknamunkát sejtenek. Ez így nívótlen dolog.
"Ezért tarthatatlan az álláspontjuk, hogy minden felelősséget elhessegetnek a dicső királyok politikájáról, és minden mögött a republikánus izgatást, vörös aknamunkát sejtenek. Ez így nívótlen dolog."
Pontosan. Semmi önkritika nem jelenik meg, mintha az uralkodók mindent megtettek volna azért, hogy ne következzen be az,ami bekövetkezett. Részben tényleg a "a republikánus izgatás, vörös aknamunka" áll minden mögött, de ez csak egy része az egésznek. A királyi politika keze éppen úgy benne van az események alakulásában, mint a negatívumként emlegetett (és tényleg az) republikánusoké és vörösöké. A történelem nem fekete-fehér, nincsenek csak jók és csak rosszak.
Nem hiába nincs túl nagy támogatása a monarchizmusnak itthon (ellentétben más köztársaságokkal), a magukat monarchistának valló egyének máig megragadtak azon a 80 évvel ezelőtti szinten amikor még a másikra mutogatás volt a divat, az önkritika és hibák keresése viszont nem.
Megjegyzés küldése